2016. július 3., vasárnap

5. FEJEZET - MAGAMNAK AKARLAK

SZIASZTOOOOK!!^^
Sajnálom,hogy késtem,de itt volt a felvételi és sokat kellett rá készülni,meg ugye a tanulás is... Tudooom ez nem kifogás, mert már szünet is lett közben, de a lényeg,hogy most itt a következő rész.
Megpróbáltam izgalmassá tenni, de valami miatt, az írás most nehezen ment...de azért remélem, ha picit is, de tetszik nektek, ha esetleg mégsem, kérlek jelezzétek valamilyen formában nekem. 

De azért tényleg nagyon sajnálom, vagy fél évet késtem, remélem valaki még ránéz a blogra :D
EZ A RÉSZ,NYOMOKBAN 18+-OS JELENETEKET TARTALMAZ!
Köszönöm a kommenteket,nagyon aranyosak vagytok ♥
Hát...nem is akarom tovább húzni az időt,mert már így is sokat késtem!
Jó olvasást *3* 





*Emily Still szemszöge*

Mosolyogva készülődtünk az estére barátnőmmel együtt. Ő is bevonult a szobájába és én is,de utána kiderült,hogy jobb lesz,ha segítünk a másiknak, mivel egyikünknek sem volt ötlete arról,hogy mit vegyen fel. Így először Kiaránál kezdtük,bementünk a szobájába és a szekrényéből elkezdtük kidobálni a ruhákat. Egymás után jöttek a jobbnál-jobb darabok,de egyik sem nyerte el a tetszését. A földön ülve pakolgattuk a ruhákat,még végül megakadt a szemem egy darabon,vagyis pontosabban kettőn.
 Egy hófehér,eléggé rövid szoknya volt,és ahhoz egy ujjatlan,fekete top. Egyszerű,de elegáns. 
Azonnal hozzávágtam Kiarához,hogy próbálja fel mindenképp.
 Kedvetlenül állt fel a földről,nem úgy tűn,mint akinek annyira elnyerte a tetszését az összeállítás,de amikor felvette és belenézett a tükörbe,kicsit másképp látta magát. Ez a ruha tökéletesen kiemelte az alakját,a hosszú lábait és csak annyit mutatott meg,amennyit kellett. Tetszett neki is a látvány,szóval elhatározta,hogy ebbe fog menni a buliba.
Megbeszéltük,hogy nem fogunk nagyon kiöltözni,nem akarunk felhajtást csinálni,de mivel lányok vagyunk a ruhakeresés örök probléma nálunk. Ha kevés van,akkor az a baj, ha túl sok akkor meg az. Igazából köztes állapot nincs. Na mindegy. 

Miután végeztünk a ruhájával, bementünk a fürdőbe,ahol segítettem neki megcsinálni a haját. Mindenképp be akarta göndöríteni szőkés-barna tincseit,szóval leültettem és nekiláttam a hajkészítéshez. Közben persze jól elbeszélgettünk,szóba jött az,hogy talált egy jó kis állást,ahova pár nap múlva elmegy állásinterjúra és szurkoljak neki,hogy felvegyék.

 Én persze nem néztem más állást,csak a Dance Clubbot szemeltem ki és sajnos B tervem még nem igazából volt,hogyha nem kerülnék be. Mivel a Dance Club lenne végül is a munkahelyem,pénzt kapok a fellépésekért,ahova elmegyünk és valljuk be,elég jó meló az,amiben találkozhatsz egy csomó hírességgel és még együtt is kell dolgoznod velük. Ráadásul ez az a munka amiben el tudom magam képzelni. Itt azt csinálok amit szeretek és átléphetem a gátlásaimat,nem számít semmi,ha táncolok. Gondolom furcsa ezt megérteni,de a tánc az a hely,ahol tehetségesnek érzem magam. Vagyis igazából csak éreztem,mivel találkoztam a többiekkel tegnap a válogatón és hát valljuk be,ők már ki tudja hány éve táncolhatnak egy tánciskolában én pedig sosem jártam ilyen helyre. Szóval logikus,hogy jobbak nálam. Ez pedig egyre inkább elszomorított,de szerencsémre az esti buliban mindent elfelejthetek. 

Miután végeztem Ki hajával,megbeszéltük,hogy a sminkelést a legvégére hagyjuk,inkább menjünk először nekem ruhát keresni. Átvergődtünk a nappalin,egyenes be a szobámba,ahol szintén kirámoltunk mindent a szekrényemből.

-Van valami elképzelésed azzal kapcsolatban,hogy mit akarsz felvenni?-kérdezte Kiara egy pólót nézegetve.
-Semmi...Nem akarok nagyon feltűnő darabot,ennyi az egész -válaszoltam őszintén és törökülésben leültem a ruhakupac közé. 
-Esetleg ez? -emelt fel egy piros egybe részes ruhát.
-Hááát... -húztam el a számat -Nem hiszem hogy pirosban szeretnék menni.
-Rendben,akkor keresünk tovább -dobta arrébb a piros anyagot. 
Nézegettem a ruhákat és rájöttem,hogy szelektálnom kell,mivel egy csomó olyat találtam,amiről tudtam,hogy nem fogom felvenni többet. 
-Megvan! -emeltem fel egy egyszerű,fekete, egybe részes miniszoknyát. Még egyszer sem vettem fel,nem volt alkalmam,de most úgy éreztem,hogy ez lesz  a tökéletes. 
-Húh ez jól néz ki,vedd már fel -lelkesedett be Ki' is.
-Rendben -álltam fel és kezemben a ruhával az ágyamhoz léptem,ahol felvettem a darabot. Belenézve a tükörbe,még inkább megtetszett,szóval már nekem is megvolt,hogy miben megyek. 
-Menjünk megcsinálni a hajad!-lelkesedett barátnőm. Megragadta a kezem és kirángatott a szobából. 
Ahogy leültem a székbe,hirtelen minden emlék eszembe jutott. 
Ott ültünk a halk zenével és a gyér fényben,egymást ölelve. Nem vagyok nagyon durván klausztrofóbiás,de az a helyzet kicsit megviselt. Nem bírtam ki sírás nélkül,akárhogy is próbáltam. Ameddig tudtam,visszatartottam,de utána patakként folytak végig az arcomon a könnyek és ezt Justin nem tudta megállítani. Vajon,ha akkor nem lököm neki a lift gombjainak,akkor is megállt volna? Akkor is bent ragadtunk volna? De,akárhogy gondolkoztam értelmes magyarázatot,akkor sem találtam arra,hogy minek jött utánam. Nem akart bocsánatot kérni,az kiderült. Egyszerűen,csak kivágta Mikeot és mintha semmi sem történt volna úgy állt meg előttem. Folyamatosan basztatjuk egymást,alig hagyta el még kedves szó a szánkat,igaz még csak 2 napja ismerjük egymást. Mégis rengeteg dolog történt. 

-Kész is van! -zökkentett ki hirtelen Kí' a gondolataim közül,mikor közölte,hogy szőke tincseimet kiegyenesítette. Mosolyogva bólintottam,majd mind a ketten megtámadtuk a konyhát.

-Szendvics? -néztem rá,kinyitva a hűtőt.
-Jöhet -szólt hátra sem nézve,mert a szekrényhez sietett,hogy kivegyen belőle két tányért. Előszedtem a szendvicshez valót és az asztalra kipakolva,elkezdtem csinálni a kenyeremet. Rápakoltam egy-két dolgot,de nem túl sokat,mert nem akartam teleenni magam a buli előtt. 
-Biztos menni akarunk?-kérdeztem barátnőmet leülve a székre.
-Öhm...persze. Eleve a te ötleted volt Em -nevetett fel halkan beleharapva a szendvicsébe amit mellesleg eléggé gusztusosan megcsinált.
-Tudom,de most olyan furcsa érzésem van. Vagyis olyan rossz előérzetem -ismertem be barátnőmnek,de szerintem annyira nem hatotta meg. Köztudott,hogy a megérzéseim az esetek 90%-ában másképp történnek. 
-Nem lesz semmi baj,kikapcsolódunk és tudod mit? Fogadjunk!
-Miben?
-Háááát,nem tudooom -kuncogott fel halkan.
-Majd kitalálunk valamit,még úgyis rengeteg időnk van -lelkesedtem,mert végül is egy jó kis fogadás mindig jó. Igaz ritkán nyerek, de most mégis érdekelt a dolog. 
-Hallod amúgy jövőhéten el kell mennem anyuékhoz -nyelt le egy falatot barátnőm.
-Mikor?
-Hm...asszem szerda,de lehet tévedek. Nem akarok hülyeséget mondani,de szerintem szerdát beszéltünk meg anyuékkal.
-Nekem oké -vontam vállat -És meddig maradsz?
-Hát ez az,hogy az egész hetet ott töltöm és szerintem,csak azutáni héten hétfőn jövök vissza. 
-És az állásinterjú?-kérdeztem szomorúan,de nem az állásinterjú miatt,hanem azért,mert nagyon sokáig nem látjuk egymást,és egyedül kell maradnom. 
-Az a hét elején lesz. Hátfőn én meg ugye szerdán megyek. Szóval az nem esik bele. Ha meg felvesznek,megmondom,hogy csak később tudok kezdeni. 
-De...történt valami? -néztem rá félve,mert eléggé komor lett az arca.
Haját füle mögé tűrte,és úgy ette a szendvicset még mindig. Nem igazából nézett rám,csak maga elé bámult. 
-Apu nincs valami jól -húzta oldalra a száját.
-Ohh...Sajnálom,de nyugi,biztos semmi komoly baja nincs -simítottam meg a vállát biztatás képen. 
-Persze,semmi komoly szerintem is -húzta erőltetett mosolyra ajkait és itt jött el a pillanat,hogy témát váltsunk. 
-Na gyere,induljunk is inkább a buliba! -lelkesedtem és felálltam a székből,a tányérokat a mosogatóba tettem. Elpakoltuk a kitett ételeket a hűtőbe,és még gyorsan elmentünk a fürdőbe,hogy sminkeljünk.
Egy kis alapozó és púder után,felül kihúztam tussal a szemem és szempillaspiráloztam. Nálam ennyi volt a "bulismink" barátnőm azért még a szemhéját is kifestette sötétszürkére. Hamar végeztünk,talán gyorsabbak is voltunk,mint amire számítottunk,de ez így tökéletes volt. 

Még aránylag világos volt,amikor magam mögött becsuktam az ajtót és kiléptünk végre az utcára. Elég furcsa volt számomra,hogy majdnem mindenki megbámult minket,volt olyan srác,aki fütyült is. Barátnőm ettől még inkább magabiztosabb lett,növelte az önbizalmát az,hogy mások szépnek tartják. Kihúzta magát és vidáman mosolygott,miközben beszélgettünk.  Engem inkább feszélyezett egy kicsit,hogy konkrétan,annyian nézték meg a lábaimat,hogy már lassan a bőr is lekopott róla. A szoknyámat húzogatva álltunk meg a buszmegállóban,majd vártunk pár percet,ameddig megérkezik a busz.Zajlott az élet szokás szerint a városban,mindenki vidáman rohangált,ide-oda mentek az emberek,rengetek kocsi hajtott el mellettünk,csak a szokásos hétköznapi élet ment körülöttünk. 
Amikor a busz megállt előttünk,gyorsan felszálltunk,megvettük a jegyeket és kerestünk két szabad helyet. 
-Kéne egy kocsi -gondolkoztam hangosan.
-Igen,basszus,mind a kettőnknek van jogsija és még sincs kocsinak,ez mi már? -tárta szét a kezét barátnőm mellesleg jogosan. Nekem volt egy kocsim régebben,de miután jól összevesztem anyuékkal,úgy elmentem otthonról,hogy a kocsi ott maradt,amit ők magukénak nyilvánítottak és eszük ágában sem állt vissza adni.
-Na majd,ha megkapom a jó kis munkahelyem,te meg bejutsz a Dance Clubba,összedobjuk a pénzt egy fasza kocsira -kacsintott vidáman és ez jó ötletnek tűnt. 
-Én benne vagyok!
-Na gyere,mindjárt leszállunk -pattant fel vidáman,majd a rázkódó buszon,bizonytalanul odaléptünk a jelző gombhoz és vártunk,mikor áll meg  a busz. 
Rengetegen voltak szokás szerint a szórakozóhely előtt,mindenki csinos ruhákban,magassarkúkban és eszméletlen sminkben jelent meg. Ahogy végignéztem rajtuk elgondolkoztam,hogy talán lehetett volna rajtam is több smink,mert az én gyenge #nomakeup sminkem elüt a többitől. Hát akkor már mindegy volt.
-Kész vagy? -nézett mélyen a szemembe Kiara,megállva a bejárat előtt.
-Menjünk!-vettem egy mély levegőt,majd barátnőm után sietve,beléptünk az ajtón. 
Azonnal megcsapott a pia tömény illata és a kicsit fülledt levegő. Felmértem a terepet és hát csalódnom kellett,mert nem épp az én pasi-ideáljaimmal volt tele a terem. Ezzel szemben Ki,simán választhatott. 25 év körüli, (némelyik) durván kidolgozott felsőtesttel rendelkező fiatalemberekkel voltunk megáldva. Kockás ingeken kívül,mindenféle feszülős pólókat hordtak,mindegyik haja tökéletesen fel volt lőve és hirtelen minden szem ránk szegeződött,az "újakra". Kiara jól érezte  magát,ahogy a figyelem középpontjába keveredett. Azonnal megcéloztuk a pultot,ahol a pultos ajánlására valami töménnyel indítottunk. A kezemben tartva a kis poharat rájöttem,hogy már eléggé régen voltam bulizni. Koccintottunk Kível,amolyan "most vagy soha" stílusban,majd egyszerre a szánkhoz emeltük az átlátszó poharat,és lehúztuk.  A szeszes ital,maró hatással csúszott le a torkomon és azonnal feloldódtam. Már régen éreztem ezt az érzést. 
A feles után valami lágyabb koktéllal folytattuk,miközben beszélgettünk és a kiszolgáló sráccal is egészen jól összeismerkedtünk.
-Miért szerinted lehetetlen? -fordult kérdőn barátnőm a pultoshoz. 
-Nem mondom,hogy lehetetlen,sőt,ahogy elnézem ezekkel a tagokkal simán meglenne -nézett körbe új ismerősünk és elnevette magát.
-Akkor fogadjunk! -esett ki hirtelen a számon. 
-Komolyan? -néztek rám mind a ketten felvont szemöldökkel.
-Igeeen! Aki hamarabb felszed egy srácot kettőnk közül -mutattam Kíre és magamra- Annak az egész fogyasztását te fizeted -néztem a pultosra. 
-Én benne vagyok! -csattant fel Kíara. 
-Naaa,és ha én nyerek? -pillantott értetlenül körbe a  kihívott fél. 
-Akkor...nemtudom. -nevettem fel -Ha egyikünknek sem jön össze, akkor fizetünk neked egy vacsorát. 
-Hát legyen -ment bele hosszas töprengés után -És azzal a lánnyal szervezzetek le nekem egy randit!-mutatott egy fekete hajú,magas lányra. 
-Rendben!-fogtunk vele kezet.
-De honnan fogjuk bizonyítani,hogy lefeküdtünk valakivel?-kérdezte Kí.
-Kell egy kép,ahogy vele vagy fehérneműben. Ennyi -nevettem fel. 
-Hát rendben,akkor kezdjük!
És így megtörtént az est fogadása,ami abból állt,hogy ki fekszik le hamarabb egy sráccal. Normálisak voltunk? Nem hinném,és igazából nem is tudom,hogy jutott ilyen az eszembe. Sosem csináltam még ilyet,sőt még eszembe sem volt egy idegennel lefeküdni. És ahogy átgondoltam,ennek az egésznek semmi értelmét nem láttam,de már elkezdtük,nem volt kiszállás. Foghatnám a piára,ami bennem volt és nem is hazudnék sokat,de akkor is én mentem ebbe bele,saját hibámból keveredtem abba a helyzetbe,szóval próbáltam élvezni egy picit is a helyzetet. 
Bóklásztam össze-vissza egy megfelelő alanyt keresve,de mint már említettem,nekem nem jönnek be a durván kidolgozott pasik,viszont abban a helyben,csak olyanok voltak. Szemét Kiara,direkt vitt arra a helyre. Ott csak olyanok voltak,akik neki tetszenek. Így előnyben van. 
Mosolyogva nézelődtem és nem csak azért,hogy a "szebbik" énemet mutassam,hanem a pia miatt is eléggé jó kedvem lett.
-Na, hogy haladsz? -vigyorgott a pultos srác,amikor odamentem hozzá még egy kis italért. 
-Nyugi, van még időm bőven.
-Persze,csak úgy látom a barátnőd már eléggé jól halad. -mutatott a távolba,ahol tényleg Kí egy ismeretlen srác kezét fogta. 
-Ez nem ér!-sipákoltam és gyorsan megittam a kis pohár tartalmát,majd elrohantam,hogy behozzam a lemaradásomat. Nézelődtem,kisebb társaságok mellett elhaladva és már éppen kezdtem ráhangolódni a vereségre,amikor szerencsétlenségemre felbuktam valaki lábában és hatalmasat zuhantam. A kezem elkezdett sajogni,de nem maradtam sokáig a földön,mert azonnal felhúzott valaki. A sors keze volt az biztos,mert egy igen jóképű, magas, szőke hajú srác nézett felém. 
-Minden oké? -kérdezte aggódva, mégis szája szélén ott bujkált a mosoly. Hirtelen kettőt láttam belőle,szóval szorosan belekapaszkodtam a vállába, de nem úgy tűnt mintha nagyon zavarná. Haja tökéletesen meg volt csinálva,szemöldöke szélén egy kis fémdarab villogott, és mosolya nem tűnt el a fejéről,de én csak fintorogtam mert kegyetlenül nyálas mosolynak tartottam. 
-Jól vagyok, de kösz, hogy letesztelted az alkohol-szintemet azzal,hogy felbukhattam benned. -veregettem meg a kezét "barátságosan" és készültem tovább menni, de elvesztettem a fonalat, mert nem tudtam merre van a WC.
-Sajnos megbuktál a teszten...Szó szerint. -nevetett fel újra az eszméletlen poénján. 
-Merre van a mosdó?-néztem rá kérdőn, tudomást sem véve az előző megjegyzéséről. 
-A másik irányba -mutatott a táncolók mögé.
-Na..fasza..
-Elkísérjelek? Csakhogy ne bukj fel megint.
-Nem kell!-indultam el nélküle egy 180 fokos fordulatot véve, aminek következtében cseppet megszédültem. 
-Na, gyere. Segítek..
-Nem kell!
-De ameddig eljutsz oda, hússzor felbuksz a táncolókban.
-Nem!-erősködtem makacsan. 
-De!-szállt be a vitába, picit meglepve. 
-Tudok vigyázni magamra!-néztem mélyen a szemébe. 
-Nem is feltételeztem mást. -rázta meg a fejét kaján mosollyal és ellenkezésemmel nem törődve, megragadta a kezemet és maga után rángatott. Kiarával találkozott a tekintetem és még mindig ugyanazzal a sráccal flörtölt, de úgy láttam, komolyan megtetszett neki az a fiú. Csak egy kis időre láttam, ahogy ránéz, de teljesen más volt. 
-Logan vagyok -mondta ordibálva az előttem siető srác, mert a hangos zene miatt a gondolataimat se hallottam, nemhogy őt. 
-Nem kérdeztem -válaszoltam picit bunkó hangnemmel.
-Te ki vagy?
-Miért válaszoljak?-vontam fel a szemöldököm. 
-Mert én viszont kérdeztem -nevetett fel, ma már sokadjára és végre elengedte a kezemet, majd felém fordult.
-Emily -nyögtem ki végül. Logan elengedte a kezem és az ajtó felé bökött. Akkor láttam meg, hogy a mosdó előtt állunk, szóval biccentettem egyet, majd besiettem. Nyugodtan besétáltam és elvégeztem a dolgomat. Nem siettem sehova, de azért reméltem, hogy az új ismerősöm nem fog elmenni és nem veszítem el, mert oké, hogy bunkóztam vele, de hirtelen eszembe jutott, hogy ő tökéletes alany lenne. Helyes, vicces és nem lehet olyan rossz vele. És biztos, hogy igaza volt, mert felbuktam volna a nagy táncoló tömegben. 
Beálltam a tükör elé, megigazítottam a hajamat, bepúdereztem az orromat és már készen is voltam. 
-Hát te?-húztam össze a szemöldökömet, amikor kiléptem, mert ott virított még mindig az ajtóban és a telefonját nyomkodta. 
-Rád vártam -közölte lazán.
-Miért?
-Mert meghívlak egy italra, gyere.
Tényleg hozott nekem egy kis koktélt, amit megittunk, de közben tök jól elbeszélgettünk, rengeteget nevettünk, mert eléggé bolond srác az kiderült. Kérdezte mivel foglalkozom, hány éves vagyok, mit szeretek csinálni és kiderült, hogy ő nagyon nem bír táncolni, de egész jól fest. Megbeszéltük, hogy majd mutat nekem képeket amiket ő készített és lehet, majd egyszer engem is lefest.
-De akkor le kell vetkőznöd -mondta és egy újabb pohár italt tolt le. Már nem is tudtam megszámolni mennyit ittunk. 
-Tessék?-kérdeztem furán. 
-Nincs annál szebb, mint amikor egy meztelen nő pózol egy képen. És..én eléggé kíváncsi lennék rád.. -vigyorodott el és bekapott pár földimogyorót, ami egy kis tálba volt kiszórva  a vendégeknek, majd megnyalta a szája szélét és közelebb lépett. A zene ordított, de mi egymás tekintetét kerestük és úgy éreztem ennél jobb lehetőségem nem is lehetne. Kívántam a srácot, pedig alig ismertem. Sosem tettem ilyet, de én is közelebb léptem és azzal a lendülettel megcsókoltam. Ajkaink hirtelen forrtak össze, kezem azonnal hajába siklott, övé pedig fenekemet markolászta. Akartam, hogy több legyen közöttünk pár csóknál és tisztában voltam vele, hogy Logan sem visszakozna, ha esetleg másfelé fordulna az este. Végül is az első utalást ő tette meg. Na mindegy. 
Már egy ideje ott álltunk teljesen egymásba gabalyodva, nem törődve senkivel, amikor hirtelen a kezem a pólója aljához csúszott, majd elkezdtem felmérni ujjaimmal a felsőtestét. Hát igen, meg kell mondanom, voltak ott kockák. De hirtelen leesett, hogy nyilvános helyen vagyunk, szóval eltávolodtam tőle és amint a szemébe néztem, mintha leesett volna neki, hogy mit akarok. 
Megragadta a kezemet, összekulcsolta ujjainkat és újra gyorsan, de mégis óvatosan húzni kezdett maga után. A nagy rohanásban (szinte már szokás szerint) véletlenül, nekimentem a vállammal valakinek. 
-Sajnálom..-szóltam hátra gyorsan a sapkás srácnak,akit a félhomályban elég ismerősnek találtam, amikor egy másodpercre találkozott a tekintetünk. Viszont nagyon úgy tűnt, hogy ő felismert, mert óvatosan kivált a tömegből és kérdőn bámult felénk és akkor már nekem is leesett, hogy ki az. Hupsz...
Időm viszont nem volt megállni és köszönni, mert Logan közben nagyon rohant előre. 

Egy hatalmas ajtón benyitott, ahova szerintem nekünk nem lehetett volna bemennünk, de nem zavartattuk nagyon magunkat. Felkapcsolta a villanyt, ami szerencsére nem volt nagyon világos. Egy jó nagy raktárba keveredtünk, ahol volt biliárdasztal, csocsó, hűtők, székek, asztalok, meg egyéb dolgok. 

Szőke ismerősöm nem habozott, azonnal nekem esett és fenekem alá nyúlva, felültetett a biliárd asztalra. Egy mozdulattal lekaptam róla a pólóját és csókcsatánk közben végig a felsőtestét tanulmányoztam, majd egy erős mozdulattal, belekarmolta mellkasába.
Azonnal felszisszent, de úgy tűnt élvezi, hogy kezdtem "bevadulni". Egy gyors puszit nyomtam arra a helyre, ahol az előbb nyomot hagytam, majd újra az ajkaihoz siettem és tovább folytattuk csókcsatánkat. Rövidke ruhám pedig eléggé zavarhatta, mert a cipzárjához nyúlt és kicsit nehezen, de elkezdte lefelé húzni. Könnyedén kibújtam a kis ruhámból, és így, már csak egy szál fehérneműben ültem előtte. Gyorsan végigsiklott rajtam a tekintete és azonnal melleimbe markolt egyik kezével, de közben tovább vizsgálgattuk egymás száját belülről. Lábamat széttettem, Logan pedig ágyékát szorosan combom belső feléhez nyomta. Ajkai elkezdtek lefelé vándorolni, egyre lentebb és lentebb tévedt nyelve is. Nyakamnál picit tovább kényeztetett melynek következtében többször is felnyögtem. Hirtelen ötletből lökött rajtam picit, mire végigfeküdtem az asztalon, de persze ő is rám helyezkedett. Folytatta abbahagyott munkáját, csak most fekvő pózban voltunk. Lábaimat dereka köré tekertem és szorosan magamhoz húztam, mire végre neki is apró nyögés hagyta el a száját.
Melleimről egy pillanat alatt lehúzta a melltartót, így teljes rálátást kapott domborulataimra. Sokáig,csak a leheletét éreztem melleimen, de már teljes idegességben voltam, hogy nem tesz semmit. Direkt kínzott, és láthatólag élvezte is a szenvedésemet, de nem bírtam nagyon sokáig.-Csináld!-utasítottam -Könyörgöm...
Ő persze hatalmas mosollyal kezdte el apró puszikkal beborítani bőrömet,majd óvatosan "rámcuppant", ezzel teljes élvezetet biztosítva nekem és magának is. Kimondhatatlanul élveztem és kívántam Logant, el is felejtettem, hogy kellett volna képet csinálni, teljesen belevesztem a srác tetteibe. 

Megállás nélkül kényeztetett és már alig vártam, hogy ennél még tovább haladjunk, amikor hirtelen kivágódott az ajtó és másodperceken belül valaki tiszta erőből lerántotta rólam Logant, és egy akkorát behúzott a srácnak, hogy azonnal földre esett és szerintem elvesztette az eszméletét, de nagy valószínűséggel az is benne volt, hogy ilyen hamar kidőlt, hogy rengeteget piált már. Felkaptam minél gyorsabban a melltartómat és kérdőn fordultam a nekem háttal álló támadónak.
-Heeey, nem zavar, hogy én lefeküdtem volna vele?-tártam szét a kezem sértetten és felültem az asztalon. Kényelmes volt.
-Felöltöztél? -kérdezte még mindig háttal állva. 
-Igen, a melltartó már rajtam van.
-Kislány, mondtam már, ha azt akarod, hogy megbasszanak, nekem szólj, ne ilyen nyomorékokra pazarold magad. -fordult meg mosolyogva Justin és rendesen szemügyre vett, majd nagyot nyelt. Teljesen ledöbbentem, hirtelen szerintem levegőt sem kaptam, hogy már egy nap sem telik el nélküle. De tényleg.
A földön heverő ruhámat felkapta, majd felém dobta. 
-Öltözz fel!-utasított és újra a másik irányba nézelődött. Még sosem tapasztaltam rajta ilyet (jó, igaz, csak két napja ismertem), de most zavarban volt és picit feszült lehetett. Azonnal meg is ragadtam az alkalmat. 
-Miért, talán így nem tetszem? -játszottam az agyam -Talán azért nem mersz felém nézni?-kuncogtam és egy lendülettel lepattantam az asztalról, az imént hozzám dobott ruhámat, pedig ott hagytam. 
-Szó sincs erről..khm..-köszörülte meg a torkát. Odaléptem hozzá, mire vett egy mély levegőt és szorosan összezárta a szemét. Megsimítottam a vállát, és elé léptem, mire óvatosan lenézett rám.
Mintha kicseréltek volna. Ahogy ott állt a gyér fényben, vonzódtam hozzá. Már nem is a hírességet láttam benne, sőt igazából sosem azt láttam benne. Most egy jóképű srác állt előttem, aki szemmel láthatólag szintén akart tőlem valamit.

-Ne tedd ezt velem Em..-erőszakolta ki a szavakat a fogai közt.
 Hogy miért csináltam? Mert jól esett, hogy láttam rajta, hogy kíván engem és mivel én is eléggé fel voltam pörögve, talán nem akartam elszalasztani a lehetőséget. Igen, eléggé kurvás lettem aznap este, én sem ismertem magamra. 

-Miért? Nem szeretnéd, hogy a tiéd legyek? -vontam fel a szemöldökömet pimasz mosollyal. 
Justin végig felém nézett, szívverését még én is hallottam és lélegzetvétele is egyre felgyorsult. Csak álltunk egymás előtt és bámultuk a másikat. Elvesztem a tekintetében, de ő nem csak a szememet vizsgálta. Lábujjhegyre álltam, megkapaszkodtam a vállában és egyre közelebb és közelebb hajoltam hozzá. Teljesen más volt most, úgy tűnt, mintha kiesett volna a "rosszfiú" szerepéből.  Már láttam, hogy csukva van a szeme és én is éppen készültem becsukni, hogy megcsókolhassam, amikor váratlanul megragadta a vállamat és eltolt magától.
-Igen, kibaszottul kívánlak! Sőt, az első pillanattól fogva kurvára meg akarlak baszni. -vallotta be őszintén -De nem így akarlak megkapni Téged. Nem úgy, hogy be vagy baszva és nem fogsz holnap emlékezni erre, ráadásul biztos, hogy kiakadsz majd, hogy: Mit képzelek én, hogy kihasználtam az állapotodat stb. Hidd el, fogunk Mi még együtt lenni józanon is!-mosolyodott el, majd egy gyors csókot nyomott a számra, odalépett az asztalhoz, megfogta a ruhámat és odaadta nekem. 

-De..nem hagyhatsz itt! Így!! -háborodtam fel mert egyrészt megalázónak tartottam, másrészt én tényleg kívántam Őt. 
-Emi, nyugi. Csak arra kérlek, hogy ne ilyen kispöcsű nyomorékokra pazarold magad. Várj meg engem. Ígérem, nem fogsz csalódni. -kacsintott hihetetlen aranyos mosollyal és kilépett az ajtón,teljesen egyedül hagyva engem. 
Valami miatt nem bírtam feldolgozni azt, hogy csak így simán otthagy és szemtelenül pimasz mosollyal még azt meri feltételezni, hogy én ezek után hozzá fogok nyúlni valaha. 
Hitetlenül megráztam a fejemet, és úgy, fehérneműben, kezemben a ruhámmal utána rohantam. 
-Mit keresel itt megint? Miért vagy mindig ott ahol én? Hm?-léptem oda mellé,amikor végre utolértem, és megálltam vele szemben. Azt hiszem minden szem ránk szegeződött, de nem is voltam olyan állapotban, hogy érdekeljen, meg alapból valahogy nem hatott meg akkor. -Ráadásul miért kéne rád várnom, amikor te sem fogsz rám várni, tudom, hogy úgyis minden jött-ment csajjal összeállsz éppen ezért nem értem, hogy most mégis miért nem akarsz engem? De tudod mit? -néztem mélyen a szemébe, ő pedig csak hallgatott szórakozott vigyorral a képén -Már nem is kívánlak semennyire, de máskor kérlek ne szedd le rólam azt, akivel éppen össze akarok jön...-álltam meg, mert a mondandóm kellős közepén,
Justin megragadta az arcomat és gyengéden végighúzta az ujját bőrömön, mire teljesen lefagytam és megállás nélkül ajkait kémleltem. Óvatosan végigmért a tekintetével,majd közel húzott magához..és megcsókolt. Életemben nem éreztem még így, megremegett a térdem, kegyetlenül érzékire, lágyra és utánozhatatlanra sikeredett a csókunk. Nyelveink táncot jártak, nem engedtük el egymást, csukott szemmel élveztük minden percét annak, hogy végre egymásé voltunk. Megszűnt körülöttünk a hangos zene, nem volt más a teremben, csak Mi.
Órákkal ezelőtt, még látni sem akartam Justint, azt sem akartam, hogy találkozzunk többet, de valami miatt a sors mindig úgy intézte, hogy lássuk a másikat, mintha valami filmben szerepelnénk. 

-Magamnak akarlak...-suttogta amikor pár centire elváltunk egymástól és végre láttam gyönyörű barna szemeit. -Tudom, hogy nem fogsz senkivel lefeküdni, mert túlzottan belém zúgtál. Én várni fogok Rád! És nyugi, az lesz életed legjobb pillanata, amikor Mi leszünk együtt! -mondta hatalmas magabiztossággal és újra megcsókolt. Most sokkal rövidebb volt, de amint elvált tőlem, egy mély levegővétel után, kivette a kezemből a ruhámat, forgatta kicsit a kezében, majd úgy nyújtotta felém, hogy belebújhassak. A zene még mindig üvöltött, de amikor újra valami anyag volt rajtam, körbenéztem és szinte mindenki minket állt körbe és bámultak. Tekintetemmel Kiarát kerestem, mert úgy éreztem eléggé kellemetlen a szituáció és ötletem sem volt, hogy hogyan tovább. 
-Hazaviszlek, gyere! -ragadta meg a karomat és összekulcsolva az ujjainkat, átvágott a tömegen. Egy este alatt, már másodjára fordul elő, hogy így húznak maguk után. Sehol sem találtam Kiarát, szóval úgy tűnt hivatalosan is elvesztettem az értelmetlen fogadásunkat. 
Justin megállt egy srác előtt, a füléhez hajolva súgott neki valamit, majd felém biccentett. A középkorú, borostás férfi végigmért, majd megrántva a vállát elállt az utunkból. Mintha leesett volna mindenkinek, hogy ki is van a teremben, egy emberként rohantak Justin felé, miközben azt üvöltötték neki,hogy egy képet szeretnének, vagy éppen aláírást. Justinhoz odarohant a biztonsági őre és ellökve a rengeteg embert tőlünk, utat csinált a kijutásra. Furcsa volt látni, ahogy egymást lökdösik és szinte tapossák az emberek, csak azért mert kiderült, hogy Justin a teremben van. Érdekes módon, eddig senki nem ismerte fel, de az akcióm után, már mindenkinek világossá váltak a dolgok. Justin rutinosan viselkedett, rámosolygott az emberekre, de sietősre vette a formát, szóval amilyen gyorsan csak tudott, kijuttatott a kis teremből.
A friss levegő megcsapta az arcomat és hirtelen mintha kicsit kijózanodtam volna, mert igaz nehezen jártam volna, ha Justin nem szorít annyira maga mögött, de egész jól éreztem magam. Egy gyönyörű, piros BMW-hez lépett Justin és kinyitotta az anyósülésnél az ajtót.
-Ez..ez az autód? -mutattam az előttem lévő gyönyörűségre döbbenten. 
-Igen, szeretnéd, hogy bemutassalak neki, vagy esetleg beszállnál? 
-Jó, bocsánat -indultam befelé és amikor leültem, mintha valami felhőre helyezkedtem volna le. Eszméletlen kényelmes volt. 
Justin beült mellém, majd áthajolt rajtam és bekapcsolta  a biztonsági övemet, aztán a sajátját is. 
-Kapaszkodj!-utasított, majd beindította a motort, ami felmordult azonnal, pár másodperc múlva, pedig elindultunk, kicsit talán gyorsabban, mint kellett volna. Nem városnézésre tervezték azt a kocsit.
-Ha nem akarod,  hogy a bőrülésedből hányást keljen takarítani, szerintem lelassíthatnál!-mondtam ránézve, mert a hirtelen gyorsaságtól rám tört a hányhatnék. 
-Merre laksz? -kérdezte, mire megmondtam a címemet Ő pedig mosolyogva bólintott. -A Dance Clubbhoz jó közel vagy.
-Tudom. Szerencse.
-Tehetséges vagy, nagyon! -dicsért meg.
-Nem, egyáltalán nem vagyok oda elég jó és ezt te is tudod.
-Igazad van. Hozzám vagy elég jó! -mondta magabiztosan, mire kerek szemekkel, de bujkáló jókedvvel néztem rá. -Simán bejuttatlak, már mondtam. 
-De nem akarom! Nem akarom, hogy bármit is tegyél. Semmi közünk egymáshoz és a saját erőmből akarok bekerülni. Ha megtudom, hogy bármit is tettél, esküszöm kiheréllek! -fenyegettem meg teljesen komolyan, mivel nem állt szándékomban az, hogy más miatt jussak be. 
-Szükséged lesz neked még az én heréimre. Viszont, ha nem akarod, akkor nem teszek semmit. 
-Ígéred?
-Megígérem, ha elmondod, hogy mi van közted és Mike között és ki az a nyomorék akit leütöttem -ajánlotta fel. 
-Neked ehhez semmi közöd! -háborodtam fel és újból rá néztem, de ő szigorúan az utat kémlelte.
-Akkor nem ígérek semmit.
-Ahhj.. -adtam meg magam végül. -Mike csak egy barát..nagyon jó barát tényleg és...
-Bejön neked? -tért rá azonnal arra, ami igazából Őt érdekli.
-Dehogy! Csak barát az biztos.
-Jó és ki az a másik? -vonta fel a szemöldökét.
-Logan, ma ismertem meg és a lényeg, hogy egy fogadás miatt le kellett volna feküdnöm valakivel és ő tökéletes lett volna, de Te szokás szerint elbasztad, ráadásul veled sem lehettem, szóval elvesztettem. -avattam be a részletekbe.
-Csak fogadásból akartál velem lefeküdni? -kérdezte furcsa és más hangnemben.
Nem tudtam mit mondjak, hazudjak, vagy igazat mondjak, de igazából én se tudtam az igazságot.
-Itt vagyunk! -kaptam észbe, amikor befordultunk az utcánkba és alig vártam, hogy kiszállhassak, de amikor leparkolt a ház elé és ki akartam szállni,  az ajtó kattant egyet és bezáródott. Ijedten pillantottam Bieberre, aki semleges arccal bámult.
-Válaszolj!
-Én..én nem tudom mit vársz mit mondjak..
-Azt, hogy a fogadás miatt akartál engem? -kérdezte újra, cseppet sem nyugodtan. Összeszorított szemekkel próbáltam kitalálni és átgondolni a válaszomat, de nehezen jutottak eszembe szavak.
-Én tényleg kívántalak, de nem tudom,tényleg..
-Ha nem lenne a fogadás, akkor is azt tetted volna amit? -ragadta meg tekintetemet és nem hagyta hogy másfelé nézzek. Szemei szinte beleégtek az enyéimbe. 
-Justin..én most is kívánlak! -vallottam be, teljesen őszintén, mire megenyhültek vonásai, majd kioldotta a zárakat, kiszállt a kocsiból, én pedig azt se tudtam mit csináljak, szóval óvatosan kinyitottam a kocsiajtót, de akkor már ott állt Justin előttem. Amikor újra a lábam alatt éreztem a talajt, elkezdett velem forogni a világ és szinte feltört bennem a pia, szóval egyet odébb léptem Justintól és nyugodtan odahánytam a kocsija mellé. 
-Örülök, hogy ez nem a kocsimban történt meg! -nevetett fel a híresség, majd mellém állva megragadta a hajamat és a hátamat simogatva hagyta, hogy kijöjjön belőlem minden. 
-Én mondtam, hogy lassíts -egyenesedtem fel egy pillanatra, de aztán újra hányingerem lett, szóval tovább folytattam az elkezdett munkámat. 
-Hozok vizet -lépett gyorsan a csomagtartó felé Bieber, majd felnyitotta és egy üveg vízzel tért vissza. 
Amint odaadta, belekortyoltam és öblítettem párat, majd kiköptem azt is. Tudtam, hogy lesz következménye annak, hogy ennyit piálok, de ahhoz képest, hogy mennyit ittam, még kevés is jött ki belőlem. 
-Megvagy? Mehetünk? -kérdezte megsimítva a hátamat, mire bólintottam. Lehajolt és lábaimnál felkapott, majd a derekamnál is megfogott én pedig szorosan a nyakába kapaszkodtam. Ha nem lettem volna hányás szagú, vagy esetleg nem nézek ki úgy mint valami őrült másnapos, akkor úgy festettünk volna mint a friss házasok, és Justin most vinne be a nászi-szobába, de igazából nem is tudom, hova szokták így vinni a menyasszonyt. Hát mindegy, a valóság csak az volt, hogy nehezen tudtam volna járni és Juss segített ezen. Mellesleg élveztem, hogy vittek és nem kell járkálnom. 
A kaputelefonhoz érve, kérdőn a cipelőmre pillantottam, hogy most letesz, hogy beírjam a kódot, hogy kinyíljon az ajtó, vagy maradunk ugyanebben a testhelyzetben. Hát biccentett, szóval elvettem egyik kezemet a nyakától és szép lassan és megfontoltan beírtam a kódot. Gyorsan nem nagyon bírtam volna. 
-Komolyan? 1,1,1,1 és egy kulcs jel a kód? -ráncolta össze a szemöldökét. 
-Heeeeey, heló, ezt neked nem kellett volna látnod -háborodtam fel.
-Szükségem lesz még erre. -mosolygott vidáman. 
-Jó,inkább menjünk! -siettettem, mert nem akartam még órákat ott tölteni, ráadásul már nyitva volt az ajtó. Bementünk, majd felvitt a második emeletre és érdekes módon, nem úgy tűnt, mint aki elfáradt. 
-Hát...akkor, köszi mindent. -álltam meg az ajtónk előtt, és előszedtem a kulcsomat a titkos zsebről. Justin viszont nem úgy nézett ki, mint aki annyira búcsúzkodni akar.
-Csak szeretnél megszabadulni tőlem.-nevetett fel, majd kikapta a kezemből a kulcsot, kinyitotta az ajtót és teljesen otthonosan bement. Engem meg ott hagyott. Végül is én laktam ott,nem Ő, de mindegy már. 
Elindultam én is, csak kicsit lassabban és megfontoltabban, de addigra már szerintem Justin felmérte a terepet, szóval visszajött, újra felkapott és egyenesen bevitt Kiara szobájába. 
-Öhm...én nem itt alszok, de azért köszi.
-A másik a te szobád? 
-Hát kizárásos alapon, igen. De mindegy, most már nem megyek át! -helyezkedtem el az ágyon. -Te...miért vagy még itt?
-Mert még fogat kell mosnod -mondta, majd kiment a szobából és komolyan nem tudtam követni a tetteit. 
-Várj már, most mi van? -indultam el utána kicsit lassan. -Justin, hova mentél?
-A fürdőben vagyok, de ne nagyon mozogj a végén felbuksz!-kiabált ki, de amint kimondta, hogy nehogy felessek...hát szépen felbuktam valamiben és hatalmasat estem a földre.
-Ááúú ...-jajjgattam és belekapaszkodva a kanapéba, felálltam. 
-Mondtam, hogy nyugi. -lépett elém Justin egy..egy fogkefével.
-Ez mégis mi? -néztem rá kérdőn és teljesen összezavarodva. 
-Nem foglak megcsókolni úgy,hogy előtte hánytál.
-Ki mondta, hogy meg fogsz csókolni?
-Én.
-És ha én nem akarom? -tettem csípőre a kezemet, de akkor Bieber megragadta az államat és az ajkaihoz húzott, mire teljesen lefagytam és gyorsabban kezdtem el kapkodni a  levegőt.
-Hidd el -lépett el tőlem egy győztes mosoly kíséretében. -Akarod te azt a csókot. 
Talán túl gyorsan vettem el  a kezéből a fogkefét, mert felnevetett és megragadva a karomat, kimentünk a fürdőbe. Ez sokat segített, mert utána tényleg nem volt már hányás ízű a szám, és fel is frissültem, mivel az arcomat is megmostam. Kicsit mégis kínosan éreztem magam, miközben leöblítettem többször is az arcomat,mintha a friss vízzel, minden leesett volna. Minden,amit eddig tett, aznap este, lejátszódott a fejemben. Végig az kattogott bennem, hogy mégis mi a francot csinálok? Miért történik ez? Mi történik közöttünk? Miért viselkedik másképp, miért vallotta be, hogy akar engem, miért teszi mindezt? 
És ami szintén hihetetlen, hogy én miért veszek részt az Ő játékában? Bábú lettem, amit kedvére ráncigálhat, mindenki tudja, hogy Justin nem kötelezi el magát senki mellett Én is csak egy vagyok a sok közül. De mégis...mégis miért vágytam a csókjára annyira? Nem lehet, hogy máris beleszerettem...
-Gyere, segítek lepihenni. -ragadta meg a kezemet és mivel már egyre jobban kezdtem kijózanodni, sikerült az agyamnak megálljt parancsolnom. Megtorpantam, mire kérdőn vizslatott. A fürdőszoba ajtajában állva a lehető legmélyebben a tekintetébe fúrtam az enyémet.
-Mi történik? -tettem fel az első kérdést, ami eszembe jutott. Justin szokás szerint, semmilyen arckifejezéssel bámult és zsebre tett kézzel várta a folytatást. -Ugye holnap már minden a régi lesz? Ez a "jaj, de kedves vagyok, mert segítek egy részeg lánynak" akciód már holnap nem lesz, igaz? Ezt az egészet csak végig mára tartogatod, mert akkora faszkalap vagy, hogy mindenkivel elhiteted, hogy milyen aranyos vagy, de közben tudom, hogy holnap újra bunkó leszel velem, mintha semmi sem történt volna! Nem vagyok hülye! Már nem szorulok a segítségedre, kösz az eddigi erőfeszítéseidet, de már megleszek egyedül is. 
-Szóval azt hiszed ilyen ember vagyok? -kérdezett vissza azonnal.
-Nem Bieber. Tudom, hogy ilyen ember vagy! -válaszoltam, majd nagy ívben kikerültem és szépen otthagytam, miközben a szobámba mentem. 

Nem jött utánam. Nem kaptam meg a búcsúcsókomat, amire kegyetlenül vágytam. De nem is tudom mit vártam? Hogy majd Én váltom meg a világot és a híres Justin Bieber, majd pont rám fog felfigyelni, pont engem fog szeretni, és pont Én leszek az akivel kedves lesz. Ugyan már. Vajon volt Ő vala valakivel kedves? Oké, most úgy tűnt, hogy az, de még szerencse, hogy időben megvilágosodtam arról, hogy ez csak színjáték volt. 
Csak sajnos, amikor rámozdultam és hagytam, hogy megcsókoljon, teljesen beismertem, hogy akarok Tőle valamit. Hogy, ha picit is, de vonzódom Hozzá és ez bennem is most tudatosult. 
A pia, teljesen kiütött, elvette az eszemet, és tényleg, olyan dolgokat tettem, amit józanon elítélek. 
Végigfeküdtem az ágyamon és legszívesebben elástam volna magam, mert olyan érthetetlenül viselkedtem. Magamra sem ismertem, ahogy újra meg újra lepergett előttem az este néhány emlékképe. Szánalmasnak, kicsinek és kihasználtnak éreztem magam. Az is voltam. De meg is érdemeltem azokat az érzéseket, mert másképp viselkedtem és ami a legnagyobb hibámmá vált, hogy kezdtem fülig belezúgni Justin Bieberbe.