2015. szeptember 26., szombat

1.RÉSZ - KEZDET

Sziasztok!:3
Itt az első rész,láttam már páran megnéztétek,vagyis olvastátok,ezért köszönöm az oldalmegjelenítéseket. :)
Nem sikerült valami hosszúra,de ahogy történnek az események,úgy lesz egyre hosszabb és hosszabb egy-egy rész.
Nyugodtan kommenteljetek,lehet névtelenül is,ha szar  blog írjátok le nyugodtan,de ha tetszik,jöhet bátran a vélemény ;)
Erről a részről röviden annyit,hogy Justin és Emily ismételten egy konfliktusba keverednek. Ja és most lesz egy "Justin szemszöge" rész is
Jó olvasást,és puszi nektek :* ^^ 



*Emily Still szemszöge*


A tükör előtt állva kapkodtam a levegőt. Egy halvány mosoly kúszott arcomra,bár egyből lefagyott,amint megláttam,hogy szinte majdnem mindenki lenézve bámul,és összesuttognak.  Nem tudtam miről beszélnek,de csak sejtettem,hogy arról,ahogy táncoltam,bár nem tudom mi ebben a nagyon furcsa. Mindenki azért jött ide,hogy táncoljon és bekerüljön a club-ba.
Mivel,igazából,a hirdetésen nem volt rajta,hogy Justin is itt lesz, gondolom még a kis cicababák sem miatta jöttek. De így legalább hétvégére lesz programjuk,mert mindegyik megy Justinkához egy gyors menetre. Már a tekintetükkel is majdnem levetkőztették Biebert. Kibírhatatlanok,de komolyan. 
Az ajtófélfának támaszkodott Benji,az oktató,aki bőszen mosolygott. Kezével mutogatott nekem valamit,szerintem jelezte,hogy menjek oda hozzá,épp ezért a cuccomhoz nyúltam és elindultam felé. A terem másik végében állt,így a jobb oldalon,szélen elindultam,mikor éreztem,hogy rezeg a telefonom a táskámban. Elkezdtem kotorászni,hogy megtaláljam a mobilom,mikor valami megakadályozta az utam,ezáltal majdnem felestem,de szerencsére feleszméltem,és hamar visszanyertem az egyensúlyom. Hurrá,úgy látszik máris vannak ellenségeim. 
Ügyes vagy Emily,gratulálok -gondoltam magamba,de végül is,mit ér az élet,ha nincsenek ellenségeink?!
Feleszmélve,hátrafordultam,majd a kuncogó ringyó-társasághoz fordultam,akik szemöldöküket felhúzva nevettek a botlásomon. 
Én egy laza mozdulattal bemutattam nekik,majd tovább mentem előre,senkivel sem törődve. 
Mikor odaértem a telefonom már nem rezgett,de úgy voltam vele,hogy először inkább megyek,és beszélek az oktatóval,utána majd elintézem,hogy ki hívott. 
Benji kedvesen méregetett,én meg ledobtam oldalra a táskámat,és kérdőn felé fordultam.
-Hogy hívnak?- kérdezte azonnal ,amint a szemébe néztem. 
-Emily Still- nyújtottam felé a kezem,bár őszintén szólva,nem tudom miért tettem.
-Remek-rázta meg a kezem. 
Óvatosan bekukucskáltam az ajtón,ami előtt álltunk,mivel nem titok,hogy ott fogják megnézni,mit is tudunk. Kis terem volt,láttam pár széket és egy jó nagy asztalt. Ott ült az egyik székben JB,és telefonon beszélgetett bőszen valakivel,a két hústorony meg ott állt mellette,és napszemüvegbe meg szmokingba néztek maguk elé és így meredtek a semmibe. 
Nagyon jó meló lehet,hogy egy olyan emberre kell vigyázni,aki 21 évesen sem képes felnőni,ráadásul még a sok rajongót is el kell viselni,akik sírva ordítják,hogy: JUSTIIIIIN!!! 
Tuti nem mennék el,ilyen testőrféleségnek. 
A teremre visszatérve,a másiktól eltérően,ennek 3 fala volt üvegből,és ahol az asztal volt,az mögött virított a fehér fal. De különösen feldobta,hogy a plafon színes volt. Mintha,csak feldobálták volna a festéket,kb úgy nézett ki,de nekem nagyon tetszett. 
-Miért hívtál?-tértem a lényegre,és végre ismét Benji szemébe néztem. 
-Ja igen,persze,csak annyit akartam kérdezni,hogy hol tanultad azt a mozdulatot,amit az utolsó ütemben csináltál?-kérdezte hitetlenkedve.
-Öhm...miért?-húztam össze a szemöldököm.
-Csak kérdezem,mert komolyan,nagyon jó a mozgásod. Melyik tánciskolába jártál?
-Öhm..hát a mozdulatot én találtam ki,de ...hát nem jártam sehová sem...-sütöttem le a szemem kínosan,elvégre is,itt mindenki profi,mivel sokak pólóján egy-egy tánciskola neve állt,ahonnan gondolom jöttek. Mivel én nem tanultam sehol táncot,csak magamban,otthon gyakoroltam,ezért gondolom,kicsit hátrányban vagyok.
-Nem jártál sehova?-nézett rám kerek szemekkel,mintha az előző mondatomat meg sem hallotta volna.
-Hát..nem-válaszoltam lazán,kicsit halkabban.
-Megtudod ismételni a mozdulatot? Amit az utolsó refrénnél csináltál?
-Ha szól a zene,szerintem igen-rántottam egyet a vállamon. Végül is emlékszem nagyjából a mozdulatokra,de általában ha meghallom a zenét,előjönnek a emlékek. 
-Gyere be -indult el a színes plafonú teremhez.
Kicsit bátortalanul léptem be,de azonnal elszállt a bátortalanságom,amint jobban szemügyre vettem a termet. Már akkor tudtam,hogy nekem ott a helyem,muszáj bekerülnöm és épp ezért,mindent el kell követnem. 
Ez az egy cél lebegett a szemem előtt,erre vágytam leginkább,tudtam,hogy lehet kevés vagyok ehhez,de egy próbát megér. Nem adom fel,bármi is történjen.


Hirtelen találkozott a tekintetem a székben ülő srácéval. Szőkés-barna haja tökéletesen oldalra volt fésülve,szemei csillogtak,határozott kisugárzása pedig be kell vallanom,kicsit megrémített.
Justin letette a telefont,és egy hatalmas mosoly került arcára,mikor jobban szemügyre vett. Őszintén szólva nem tudtam mire venni,azt hogy ennyire örül nekem. Nem is ismer,de ahogy elnéztem,szándékában állt az,hogy többet tudjon rólam 
-Mi van?-néztem rá felvont szemöldökkel -Töröld le a vigyort a képedről,ha azt hiszed ez menő,akkor szerintem felejtsd el,hogy máskor így mosolyogsz -néztem magam mellé,de már csak azt hallottam,ahogy felnevet. Komolyan,nem értem,szerintem semmi vicces nem volt abban,amit mondtam,ő mégis elkezdett nevetni...ráadásul saját magán,mivel éppen róla beszéltem. Az a gáz,hogy ezt a beszólást sértésnek szántam,de úgy látszik nem érzékelte.
-Justin vagyok -indult el felém,és azt az idióta vigyort még most sem törölte le magáról. 
Igazából,be kell vallanom,hogy elég aranyos volt,ahogy a kis nevetőráncok megjelentek szeménél,de hirtelen észbe kaptam,ezért egy apró fejrázással próbáltam elfelejteni az előző gondolatokat. 
-Tényleg,na ne mondd!?-kaptam ijedten és drámaian a mellkasomhoz -Akkor azért voltál annyira ismerős -csettintettem egyet,mintha beugrott volna -Már azt hittem,hogy a konyhás néni vagy,akitől régen kaptam a kaját általánosban a menzán. De neki volt szakálla,szóval kilőttem az ötletet -vontam meg a vállam,mire ismét nevetett egyet. Nem tudom miért,de halvány mosoly szökött az arcomra,amint meghallottam a nevetését. 
Húha..-gondoltam magamban -Van baj nálam,ha már tetszik a nevetése. Mi lesz velem? 
Hátrafordulva észrevettem,hogy Benji is kuncog,de próbálja visszatartani a nevetését,ezért,csak annyit láttunk,hogy rázkódik a válla.

-Téged,hogy hívnak?-nézett szemembe,mikor magához tért.
-Emily -vágtam rá lazán.
-Szép név.
-Tudom -néztem szét kicsit kínosan.
-Héj Emily,mi is volt az a dal,amire táncoltál az előbb?-törte meg a pár másodperces csendet Benji.
-Öhm..asszem Hellberg -The girl -emlékeztem vissza.
-Rendben,indítom a zenét,nyugodtan táncolj előtte is,ha úgy könnyebb,legalább meglátjuk,mit is tudsz,de természetesen,ma még kell táncolnod a válogatón egyet,ez csak amolyan bemelegítésnek vedd -kacsintott egyet Benji,majd a hangszóróból üvölteni kezdett az ismerős dallam. 
-Miért táncol?-súgta oda Benjinek Justin a kérdést,de természetesen én is hallottam.Nem tud valami halkan suttogni...
-Azt hiszem nagy tehetséggel állunk szemben -válaszolt a 30-as pasi,de ezt a mondatát már nehezebben hallottam meg. Szívem egyre gyorsabban dobogott,ahogy értelmeztem magamban a válaszát. Szóval tehetségesnek tart?
Leültek az asztalhoz mind a ketten,én pedig először,csak a zene ütemét keresve doboltam a lábammal,és a fejemmel bólogattam az ütemre. Majd mikor úgy éreztem eljött az idő,elkezdtem a táncot. Halkan dúdoltam a dallamát a dalnak,mire eljött a refrén. Mosolyogva rakosgattam a kezem ide-oda,mikor eszembe jutottak a lépések,amiket az előbb is megcsináltam. 

Mikor kiskoromban is táncoltam,miden bajomat elfelejtettem,és semmire sem gondoltam, abban a pillanatban,semmi más nem volt,csak a tánc. Ugyan ezt éreztem most is,és igazából mindig amikor elkezdek mozogni egy megadott dallamra.
Imádok táncolni,teljes szívemből teszem oda,amit tudok,mindig. Nem jártam tanárhoz,nem volt semmilyen oktatóm,aki megmondhassa,hogy éppen jól,vagy rosszul csinálom a mozdulatokat,a szüleimen kívül és Kiarán kívül,más nem nagyon adott véleményt rólam. Vagyis a tánclépéseimről. 
De természetesen ők mindig  dicsértek,elvégre is miért mondanának rosszat,sosem akartak megbántani. 
A tánc az egyetlen,ahol önmagam lehetek,ahol nem érdekel más véleménye,ott,abban a pillanatban nincs senki más,csak én és a tánc.
El is felejtettem hirtelen,hogy hol is vagyok,és felszabadultan táncoltam,miközben üvöltött a zene. A mozdulatok,csak úgy jöttek magától,majd amikor elérkeztem ahhoz a részhez,amit Benji annyira látni akart,miden erőmet összeszedve,megismételtem a lépéseket. Úgy éreztem, legelőször jobban sikerült ezért szomorúan álltam le,miközben még mindig bömbölt a hangszóróból a zene. 
-Hejj,hejj miért hagytad abba?-állt fel a székből Jus minden előjel nélkül és kérdőn méregetett.
Nem akartam neki bevallani,hogy elrontottam,hogy nem sikerült annyira jól a lépés,ahogy terveztem,féltem,hogy ezzel arra következtet,hogy nem vagyok oda való,hogyha megint rontok esetleg észreveszi és beszól valamit.
-Benji arra kért meg,hogy mutassak egy mozdulatot. Megtettem. Most már mehetek?-kérdeztem kicsit lihegve,majd igazából meg sem vártam a választ,már indultam is a táskám felé.
-Persze menj csak -szólt hitetlenkedve Benji,gondolom nem számított arra,hogy csak úgy abbahagyom a táncot és ilyen gyorsan le akarok lépni. 
-Ma még úgyis látjuk egymást -szólt utánam az énekes,mielőtt kiléptem volna az ajtón.
Nem értettem,miért mondja ezt,ezért megfordultam és kifejezéstelen arccal meredtem rá.
-Tudom. Remélem addigra összeszeded magad,mert eléggé világfájdalom fejed van -válaszoltam mosolyogva,majd kiléptem. Mindenki beszélgetett,és mindenki nyugodt volt. Most kivételesen senkin nem látszott az izgalom,egyenlőre mindenki lélegzetvétele normális volt...egyenlőre.
*Justin Bieber szemszöge* 
Félmosollyal bámultam a nekem hátat fordító lányt. Tekintetem,természetesen azonnal megakadt fenekén,mondanom sem kell,hogy bejött a látvány. 
Tetszett a stílusa a csajnak és leginkább az,hogy nem úgy nézett rám,mintha egy nagy híresség lennék,hanem úgy,mint egy normális emberre. Alig ismertem egy órája,mégis már most felfedeztem,hogy van bennünk egy közös. Nagy szája van Emnek,ezt észrevettem és én is eléggé szókimondó vagyok.
Szívesen megfektetném a csajt,kíváncsi vagyok,hogy az ágyban is ennyire vad,vagy csak idekint arcoskodik. Bár,biztos nem csalódnék benne. 
Nagyon jól mozog ez tény,teljesen lenyűgözött,hogy mennyire ügyes,bár tudom,hogy még rengeteg tehetség áll velünk szembe. Hosszú napok elé nézünk,de én készen állok. 
És azt is tudom,hogy hogyan fogom megszerezni magamnak Emilyt.
-Makacs lány,az biztos -rázta kacagva a fejét Benji,és az előtte lévő papírokat kezdte rakosgatni. 
-Az bizony,de bírom,hogy ennyire tüzes -nyaltam meg szám szélét,még mindig az ajtót bámulva.
-Héj Jus,ugye tudod,ha esetleg ő jutna tovább,akkor nem kezdhetsz ki vele! -szögezte le határozottan és mikor hátrafordultam szúrós pillantásaival találtam szembe magam.
-Mi? Miért ne dönthetném meg?-kérdeztem értetlenül.
-Mert ő akkor a  munkatársad lesz. És ha a végén összetöröd a szívét,ő nyávog,idegességében leüt valakit,vagy valami történik vele,ami miatt egyszer nem tud fellépni az hatalmas probléma. Te főleg nem léphetsz kapcsolatba egy lánnyal sem innen -hangsúlyozta a "te" szót a mondat elején. 
Jó igaz,hogy mostanában,csak az egy éjszakás kalandok mentek,de nem értem miért lenne baj,ha egy kicsit szórakoznék a csajjal. Mellesleg lehet nem csak egy éjszaka lenne...
-Rendben,már csak a te kedvedért is,de nem kezdek ki senkivel! Főleg nem Emilyvel! -tisztáztam le mosolyogva,mire láttam hogy Benji arca megkönnyebbül. Nagy levegővétel után,lenyugtázta magában,hogy igazat mondok.
-Amúgy se jössz be a csajnak,szerintem keress mást -ajánlotta fel,még mindig a papírjait rakosgatva ide-oda.
-Dehogynem! Hidd el,hamar meghódítom -kacsintottam rá,majd előkeresve a vizemet,jóízűen belekortyoltam. 

A nap még csak most kezdődött el,de én már fáradt voltam. Igaz,csak 40 embert kellett megnézni,de az is rengeteg. Ráadásul holnap,Benji elmondása szerint,közel 120-an jönnek,ugyanis valahonnan megtudták,hogy itt vagyok,és nagyobb lett az érdeklődés. Délelőtt 10 óra van,de máris rengetegen jelentkeztek az interneten,a Clubb weboldalán. 
Lövésem sincs,hogy hogyan lesz energiánk,ennyi mindenkit megnézni,és összesen 2 embert kiválasztani. És,hogy fogjuk végignézni azt a sok csalódott pillantást? Sokaknak törjük össze a szívét,és romboljuk össze a kitűzött célját. 
De ez így megy évek óta,én még csak most cseppentem bele,de remélem annyira nem lesz bűntudatom,ha esetleg meglátok egy-két embert sírni. Pedig biztos,hogy lesznek ilyenek.

Fél óra elteltével megérkeztek a Dance Club régi tagjai közül 4-en akiket Benji választott ki. Azért jöttek,hogy mutassanak pár lépést,amit a többieknek utánozniuk kell. Így legalább meglátjuk,hogy ki mennyire gyorsan tanul és milyen nehezen,vagy épp könnyen másolják le a mozdulatokat. Ez az első feladatuk.

-Srácok,had mutassam be nektek Justin Biebert,vele fogunk együtt dolgozni,tudjátok már meséltem erről -hallottam meg Benji hangját,mire odakaptam a fejem. Két fiatal lány és fiú állt meg Ben előtt és mosolyogva méregettek -Juss,gyere ide kérlek!-szólt nekem,mire összeszedtem magam és felállva a székről,odamentem hozzájuk. 
-Sziasztok -intettem egyet lazán.
-Örülök,hogy együtt fogunk dolgozni -szólt egy göndör hajú,alacsony lány.Kék szemei csak úgy csillogtak,tele voltak kíváncsisággal és egy kis megszeppenéssel. 
-Én is nagyon örülök -szóltam kicsit hidegen,de mivel fáradt voltam,nem várhatták el tőlem,hogy fülig érő mosollyal mindenkit lelkesítsek.
-Na jó,Kriss megvannak a tánclépések?-fordult Benji az egyik baseball sapkás sráchoz.
-Persze,rendesen megizzasztjuk őket -kacsintott izgatottam ezek szerint Kriss és ugrált párat,hogy "bemelegítsen".
-Oké,akkor menjetek mutatkozzatok be és kezdhetitek a munkát. Justin,te is menj velük,pár perc és csatlakozom én is -mondta Benji,majd hátat fordított és kicsit nyugtalanul elment.
-Rendben akkor menjünk -indult el a göndör hajú  lány,majd követték őt a többiek is,majd én a végén. 
-Mióta vagytok a Club tagja?-kezdeményeztem a beszélgetést,ugyanis semmi témánk nem volt,de úgyis megismerjük egymást az idők során,mivel 3 hónapot fogunk együtt dolgozni. 
-Mi ketten Kriss-el 2 éve jöttünk,Tom és Jessica már a kezdetektől itt vannak -válaszolt az egyik lány,a többiek pedig mosolyogva bólogattak.
-Justin,csinálhatunk majd képeket?-kérdezte azt hiszem Tom.
-Persze -válaszoltam rutinosan.
-Rohadtul álmos vagyok -temette arcát kezeibe Jessica,mire megfogva a vállát felé fordultam.
-Örülj neki,hogy nem neked kell végignézni 40 embert,kb nyolc órán keresztül -nevettem fel kínosan,mire mindenki meggyötörten rám nézett.
-Most gondolj bele,Benji ezt minden évbe megcsinálja. Én a helyébe már rég tökön szúrtam volna magam -nevetett Tom,és a kijelentését mindenki megmosolyogta.
-Szerintem a hét végére én is ezt fogom tenni -gondoltam bele jobban,hogy mire is vállalkoztam. Persze,tudom hogy sok tehetség jött el,de így is eléggé fárasztó végignézni őket. Ráadásul holnap 120 ember vár majd minket. 

Éppen csak kiléptem az ajtón,mikor valaki teljes erőből nekem vágódott,amitől elvesztettem az egyensúlyom és a földre zuhantam,magam után rántva azt aki nekem jött,így a mellkasomnak vágódott. 
Feleszmélve egy szőke hajzuhatagot fedeztem fel,aki a fejét fogva tápászkodott fel rólam.
-Örülök,hogy megint összefutottunk -röhögtem fel nehézkesen,ugyanis elég durván bevertem a fejem.
-Bocsi -vágta rá lazán Emily,de amint észrevette,hogy én voltam az,akire ráesett,látszott,hogy elpirosodott.
-Hozzak egy kicsi jeget,mert eléggé elvörösödtél! -súgtam oda a mondat második felét úgy,hogy közelebb hajoltam hozzá,majd kacsintva hátat fordítottam. 
-Hö,majd pont miattad leszek zavarban -köpte oda a szavakat lazán. Tudtam,hogy miattam volt furcsa helyzetben,ugyanis rám esett,és eléggé közel voltunk egymáshoz. 
Nevetve mentem tovább,nem fordultam meg,semmi értelme nem volt annak,hogy elkezdjünk veszekedni,ugyanis úgy is én nyertem volna. 
Odaballagtam Kriss mellé,aki a terem közepén állt és végig nézte a kis jelenetünket. 
-Na mi van,nem jössz be a csajnak?-kérdezte fülig érő mosollyal. 
Magabiztosan fordultam felé,hiszen nincs olyan lány,aki ellenállna a híres kacsintásomnak. 
-Dehogynem. Idő kérdése és megszerzem -néztem Kriss szemébe,aki megrázta a fejét mosolyogva,majd intett a többieknek,hogy jöjjenek oda hozzánk középre. 
-Sziasztok! Üdvözlök mindenkit,kérlek gyertek közelebb,hogy annyira ne keljen ordibálnom -tapsolt párat a mellettem álló srác. Nem kellett kétszer mondani,mindenki azonnal felpattant és  egy félkörbe beállva figyeltek minket. 
-Szóval,most mutatunk nektek pár lépést,amit jó lenne ha sikerülne mindenkinek megtanulnia és megnézzük ki,hogy mozog. Rendeződjetek szét,lehetőleg olyan távolságra egymástól,hogy szabadon tudjatok mozogni. Én Kriss vagyok,mellettem jobbra Jessica utána Tom és a végén Tori. Gondolom Justinnal már megismerkedtetek -fejezte be mondandója egy részét,mire mindenki nagy tapsviharba tört ki. Kíváncsian méregettem a többieket,vártam,hogy kinek,hogy sikerül,majd az első feladat teljesítése. 
Látszottak az arcokon,hogy izgulnak,de ez természetes volt. Viszont egy magabiztos tekintettel is találkoztam,aki szintén engem méregetett. Ismét kacsintottam egyet,mire ő megforgatta nagy kékes szemeit. 

Miután mindenki elhelyezkedett rám bízták,azt hogy irányítsam a zenét. Természetesen én nem táncolhattam,mivel nekem  most az volt a feladatom,hogy megnézzem ki mit tud. Kriss kérésére elindítottam R3hab - Ready for the weekend számát és figyeltük,ahogy a négy Dance Clubbos elkezdett táncolni a ritmusra. 
Akaratlanul is a szőke lányt néztem,akinek minden egyes mozdulatnál felcsillant a szeme. Tudtam,hogy mi még fogunk egymással közelebbről is megismerkedni.
 

2015. szeptember 13., vasárnap

PROLÓGUS

Sziasztok!^^
Íme itt az új blogom,ami Justin Bieber és egy egyszerű,hétköznapi lányról szól.
Tudom,vannak itt olyanok,akik kevésbé rajonganak az énekesért,de gondoltam megpróbálkozok én is egy bloggal,amiben ő van,majd kiderül,hogy tetszik nektek .:)
Igaz van egy másik blogom is,de én inkább kezdőnek tartom magam.
Még eléggé,üres a blog,de ez gyarapodni fog idővel,csak nem volt sok időm az elrendezést megcsinálni,ne haragudjatok.:c
Na,de nem is húzom tovább az időt,sietek a részekkel,ahogy csak tudok:)
jó olvasást :* 






Reggel fáradtan ébredeztem,pilláim nehezen nyíltak szét egymástól. Minden erőmmel azon voltam,hogy megfordítsam a fejem,ezzel rápillantva az asztalomon lévő órára. 
Nehezen,de csak elértem a célomat,és mikor megláttam az időt,szinte kiugrottam az ágyból. Egyből felébredtem,hirtelen elfelejtettem,hogy pár másodperccel ezelőtt,még azt sem tudtam hirtelen megmondani,hogy hol vagyok. 
Azonnal odaugrottam a szekrényemhez és idegesen kapkodtam kifelé a ruhákat,mire megtaláltam azt amit éppen kerestem. Kezemben a kiválasztott ruhával rohantam a fürdő felé,hogy valami normális kinézetet varázsoljak magamnak. Beérve lekaptam magamról a pizsamámat,és gyorsan felvettem az aznapra kiválasztott darabokat. A tükör elé beállva,megmostam párszor friss vízzel az arcomat,majd a sminkek felé vettem az irányt. Egy kis púderrel és szempillaspirállal elintéztem a dolgot,majd szélsebesen vágtattam a konyha felé,miután lenyugtáztam magamban,hogy elviselhetően nézek ki. 
Most kezdődött a nyár szerencsére, és én máris korán kelek,csakhogy megvalósítsam az álmom. 
Mindig arra vágytam,hogy Los Angeles legmenőbb,leghíresebb táncstúdiójába járhassak,azaz a Dance Club-ba. Egyszerű neve van,a semmiből lett hirtelen,hatalmas hírneve és 3 év alatt,több száz sztárral,legyen az énekes vagy épp színésszel dolgoztak.
Mikor a legelején hallottam erről a Club-ról,tudtam,hogy nekem oda be kell kerülnöm,de minden évben kb. nyolcvanan jelentkeznek oda,de összesen két ember jut be. Egy fiú,és egy lány. 
Kiskorom óta vonzott a tánc,minden sulis előadáson táncos szerepet kaptam. Sosem voltam olyan ember,még gyerekkoromban sem,akit,ha megbántanak csendben tűri. Természetesen mindig visszaszóltam,vagy ha a barátaimat bántották,kiálltam mellettük. Nem voltam "menő" vagy az a kifejezetten nagy "plázacica",természetesen szívesen járok el vásárolni,de én inkább maradtam a gördeszkánál,a focinál,és a tornacipőnél. 
Az elmúlt hónapokban a tanulás mellett,természetesen folyamatosan gyakoroltam,próbáltam magam inspirálni, és felkészülni. 
Barátnőm,Kiara,mindig segített,mivel egy albérletben lakunk,és mindig itt vagyunk egymásnak. Kiskorunk óta barátnők vagyunk,de valahogy őt sosem vonzotta a táncparkett. Ő inkább színészkedett,de természetesen én mindig támogattam. 

Kiérve a konyhába,gyorsan elővettem a tejet és a müzlit,majd összedobtam a kettőt. Ilyen gyorsan még életemben nem reggeliztem,de még az utolsó falat a számban volt,mikor ismét betrappoltam a szobámba,ahol az edzőtáskámat előszedtem és a táncruhámat beledobtam,majd elővéve egy papírlapot,ráfirkantottam Kiarának,hogy elmentem a válogatóra és szorítson nekem. 

Szinte futva vágtattam végig Los Angeles utcáin,de mázlim volt,hogy a táncstúdió pár háztömbbel arrébb volt. Idegesen kapkodtam a levegőt,mikor megláttam a hatalmas "Dance Club" feliratot. Miután összeszedtem magam,és nagyjából helyre állt a levegővételem,bementem a hatalmas épületbe. Sosem voltam még benne,de mindenre számítottam,csak arra nem ami elém tárult. 
Színes falak,mindenhol különböző képek,díjak lógtak a falon. Egy külön részleg volt a kupáknak,amiket a Club versenyeken szerzett. A plafonon,minden szegletre egy-egy név volt belefestve,vagy épp időpont,helyszín. Ámulva nézegettem felfelé,amikor nagy erővel valaki hátulról nekem jött. 
-Héj tesó,jó lenne ha vigyáznál!-szóltam az illető felé,aki magabiztosan rohant előre,és csak egy pillanatra nézett hátra aztán ezt a megjegyzést tette:
-Jól van szöszi,majd  ha érdekel a véleményed,akkor szólok -köpte oda lazán a szavakat,és tovább loholt előre. 
Egy "bunkó" szót kiáltottam utána,de szerintem már meg sem hallotta,a két izomagy haverjával,mentek tovább. 
Kitisztult fejjel,mentem a portáshoz,akitől megkérdeztem,hogy a válogatót hol lesz,mire kedvesen válaszolta,hogy a 2. emeleten a 23-as teremben. 
Na mégis van itt olyan,aki nem flegmáskodik!-gondoltam magamban,miután eljöttem a kedves,öreg bácsitól.  
A lifthez érve,kivártam amíg kinyílik előttem az ajtó,majd belépve megnyomtam a 2-es gombot. 
A liftben halk zene szólt,de én attól a zenétől még idegesebb és feszültebb lettem.  
A 23-as terem előtt megálltam és egy nagyot sóhajtva beléptem rajta.
Egy hatalmas helységbe értem,ahol vagy negyven ember gyülekezett,de mind tömegben állva fordultak egy irányba. A terem valami eszméletlen volt,két oldalán hatalmas tükrök ékeskedtek,a plafon közepén egy disco gömbbel.  Ledobtam a cuccomat,és átverekedve magam az embereken,próbáltam megtudni,hogy éppen kit is néznek annyira. Mikor megláttam a sapkás,napszemüveges srácot,azonnal felszaladt bennem a pumpa. Előrerohanva álltam meg előtte és a napszemüvegébe nézve kezdtem bőszen magyarázni.
-Héj,te jöttél nekem lent a portánál igaz? Mit képzelsz, ki vagy te? Majdnem felbuktam miattad,ráadásul  még bocsánatot sem kértél...-keltem ki magamból és folyamatosan magyaráztam,mikor hirtelen két kezet éreztem a karomon,amik a napszemüveges sráctól toltak el. Kérdőn néztem körbe,de  a többiek hirtelen fel sem fogták,hogy mi történt,voltak akik értetlenül meredtek rám és voltak akik halkan kuncogtak.
De miért van mindenki kezében vagy telefon,vagy egy papír, tollal?-gondoltam,miközben felfogtam,hogy éppen rángatnak hátrafelé.
Mikor tisztes távolságra kerültem a  szemüveges paraszttól,elengedett a két kéz. Az idegen,akinek az előbb nekiestem,lassan vette le a napszemüvegét,és utána a sapkáját. Dús hajába beletúrt,hogy megigazíthassa,és egy győzedelmi mosoly keretében,mélyen a szemembe nézett. 
Amint megláttam ki ő,köpni-nyelni nem tudtam. 
Ott állt,teljes életnagyságba Justin Bieber,akiért annyian odavannak,én mégis jelen pillanatban jobban utáltam,mint bárki mást a Földön. Hogy lehet ekkora bunkó,ha híres,és annyian felnéznek rá?!
Mindenki olvadozott a látványtól,már attól féltem,hogy a végén minden lány elájul.
Néhány srác lenézően méregetett engem,de én mégis a hányás szélén álltam,bizony Justin miatt. 
-Én is örülök,hogy megismertelek -bökte oda az új "ismerős" a köszönését. Fejcsóválva néztem jobbra,majd idegesen a hajamba túrtam. 
-Köszöntök mindenkit a válogatón! -szólalt meg hirtelen a "nagy sztár" mellett egy alacsony, elég szimpatikus,25-30 év közötti férfi -Én leszek az oktató,és az is,aki közületek fogja kiválasztani,azt a szerencsés két embert,aki a club tagja lehet. Gondolom sokan kiszúrtátok,hogy itt van,a tinibálvány Justin Bieber is,aki segíteni fog nekünk,kiválasztani a keresett embereket!-erre a mondatra a lányok összesúgtak,mindenki olvadozva bámult Bieberre,aki büszkén húzta ki magát,és nézett végig a társaságon.
-Hú de nagy cucc...-mormoltam magam alatt,de lehet kicsit hangosra sikeredett,mert az oktató pasi,kérdőn fordult felém.
-Hogy mondod?-húzta fel szemöldökét,mire észbe kaptam és pár fejrázással jeleztem,hogy semmi -Szóval én Benjamin vagyok,de Benjinek hívjatok ha lehet. Látom már van aki,összeismerkedett Jussal -nézett rám,kicsit szúrósan- ,remélem mindenki jól kijön vele. Azért is van itt,mert 2 hónap múlva lesz egy nagy fellépése,és mi fogunk táncolni,vele együtt a színpadon. Szóval akik bekerülnek nagy valószínűséggel első fellépésükön,JB-vel lépnek fel. Kérlek ne támadjátok le,ne sikítozzatok,ne ugrándozzatok,ne puszilgassátok,viselkedjetek vele úgy,mint egy hétköznapi emberrel!-fejezte be,mire hatalmas tapsvihar támadt.
-Úgyse fog,sok embernek ez sikerülni -pillantottam egy csapat lány felé,akik úgy néztek ki,mintha most jöttek volna a sarokról. 
-Mondd,téged hogy is hívnak?-nézett rám JB kérdőn,mivel meghallotta amit az előbb mondtam.
-Mit érdekel az téged?-fontam össze mellkasom előtt a kezem,mire mindenkinek a száját egy amolyan "húúú" féleség hagyta el. A "sztár" csak felkuncogott és, Benjire pillantott.
-Kicsit kedvesebben,ha lehet -pásztázta tekintetem Benji -Kérlek üljetek le,majd szólítjuk sorba az embereket,akik jöhetnek be abba a terembe -mutatott maga mögé ahol egy nagy ajtó volt -addig ismerkedjetek,öltözzetek át és ami a legfontosabb,melegítsetek be. Szólni fog folyamatosan a zene,arra táncolhattok. Sok sikert mindenkinek!-hatalmas tapsvihar tört ki,mindenki ujjongott és azonnal szétrebbent a tömeg,mindenki a cucca után kapkodott. 
Valahogy belőlem elszállt a félelem,nyugodtan mentem vissza a folyosóra,ahol a női mosdót kerestem,hogy átöltözhessek. Miután végeztem,visszamentem,ahol szinte tapintható volt a feszültség. 
Az egyik sarokban a "főribik" gúnyos,lenéző pillantásaikkal szembesültem,de nem zavart. Sokan végigmértek,megbámulták a ruhámat,meg úgy mindenemet. Már mindenki tudta,ki vagyok,hisz a JB vs. Idegen lány sztoriról beszélgettek. A zene üvöltött,de senki nem táncolt,csak sokan feszültem tördelték az ujjukat,vagy épp ajkukba harapdálva adták le a feszültséget...vagyis próbálták. Én nyújtottam párat,majd senkivel sem törődve a zene ritmusára,elkezdtem táncolni.
Mi értelme,ha idegeskedünk és táncolni se merünk,összesen 40 ember előtt,mi lesz akkor,ha a fellépéseken több száz lesz? Összepisilik magukat,vagy mi? 
Én bevonultam a sarokba halál nyugodtan mozogtam Hellberg-The Girl számára.
 Mindenki kerek szemekkel bámult,én amolyan "mivan?" pillantásokat vetettem rájuk,de kis idő után teljesen beleéltem magam, és senkivel nem törődve mozogtam a zenével. 
-Na akkor...-kezdett bele valaki a mondandójába mély hangján,de hirtelen elakadt a szava. Nem tudtam mi történik,ugyanis a zene még szólt én pedig,vígan táncikáltam. Nem tudtam,hogy abba  kéne hagynom,vagy nem,de úgy voltam vele,hogy azt kérték melegítsünk be,én pedig azt teszem éppen. A szám végén,kifulladva álltam meg,mire minden tekintet felém irányult...
Valakié viszont szinte égette a hátamat,mire megfordultam,mosolyogva dőlt az ajtófélfának és tapsolt párat,mire bátortalanul a többiek is követték a példáját.