Sziasztok!:3
Meghoztam a 4.fejezetet
ISZONYATOSAN SAJNÁLOM EZT A HATALMAS KÉSÉST!!
Ez a rész,emlékezetes lesz,ugyanis történni fog benne egy olyan dolog,ami majd később is meg fog még jelenni a blogban,szóval figyeljetek :))
Ehhez a fejezethez igazából nem fűznék hozzá semmit,csak azt,hogy azért írtam nagyrészt Justin szemszögében mindent,mert ez a nap számára fontos lesz,nem akarok sokat elárulni,de amik ebben a részben történnek,hatással lesznek rá.
Elég kevés visszajelzést kapok a bloggal kapcsolatban,látom az oldalmegjelenítésekből,hogy olvassátok páran,de jól esne valami más is :DD
na jó,nem húzom tovább az időt feleslegesen,inkább olvassatok
*Justin Bieber szemszöge*
Meghoztam a 4.fejezetet
ISZONYATOSAN SAJNÁLOM EZT A HATALMAS KÉSÉST!!
Ez a rész,emlékezetes lesz,ugyanis történni fog benne egy olyan dolog,ami majd később is meg fog még jelenni a blogban,szóval figyeljetek :))
Ehhez a fejezethez igazából nem fűznék hozzá semmit,csak azt,hogy azért írtam nagyrészt Justin szemszögében mindent,mert ez a nap számára fontos lesz,nem akarok sokat elárulni,de amik ebben a részben történnek,hatással lesznek rá.
Elég kevés visszajelzést kapok a bloggal kapcsolatban,látom az oldalmegjelenítésekből,hogy olvassátok páran,de jól esne valami más is :DD
na jó,nem húzom tovább az időt feleslegesen,inkább olvassatok
*Justin Bieber szemszöge*
Ott ültünk egymás mellett már lassan fél órája. A telefonunk fénye világított csak,más fényforrásunk nem volt. Többször is beszéltem Benjivel, és azt mondta,idő mire kijön a szerelő,ugyanis a Club karbantartója elment szabadságra,ezért más embert kellett keresni. Elmondása szerint meghibásodott valami tartó szar,és mivel nekidőltem a gomboknak,bizonyára benyomtam valamit,amitől a lift,még inkább meghibásodott.
Mióta bent voltunk,Emily nem szólalt meg nagyon sűrűn. A lift közepére leült,nekitámasztotta a hátát a falának és összeszorított szemekkel ringatózott,hogy nyugtatgassa magát. Segíteni akartam Neki. Az én hibámból kerültünk ebbe a szituációba és mivel enyhe klausztrofóbiája van,teljesen bepánikolt. Hiába akartam segíteni,nem engedte,még azt sem,hogy megszólaljak. Mikor hozzá akartam érni,ellökte a kezem és ha kérdeztem valamit,vagy nem szólalt meg,vagy mindenre nemet mondott. Még a "hogy vagy?" kérdésre is rávágta,hogy nem.
Kínos csönd volt a liftben hosszú,hosszú perceken keresztül,míg végül a telefonom hangosan megszólalt jelezve,hogy hívnak. Mind a ketten összerezzentünk a hirtelen zaj hallatán,de azonnal odanyúltam a mobilomhoz és felvettem.
-Mondjad -szóltam bele kedvetlenül,miközben a mellettem kuporodó lányra néztem.
-Hogy vagytok? Minden oké Emmel? -kérdezte aggódva Benji,mivel tisztáztam vele,hogy Emilynek van egy kis félelme.
-Úgy látom minden rendben,de mikor kerülünk már ki innen,bazdmeg? -túrtam idegesen a hajamba,miközben le se vettem a szemeimet a szőke lányról. Fülelt,láttam rajta,hogy hallgatózik,de azt is tisztán észrevettem,hogy remeg. Két vékony lábát átkarolta kezével,fejét pedig térde közé lehajtotta és csukott szemmel,remegő lábakkal hallgatózott.
-Juss ez nem így megy. Kurvára elromlott az a szar,még vagy egy óra mire kikerültök onnan. Vigyázz a lányra, oké? Tudom nem bírjátok egymást,de az kéne még nekem,hogy kórházba kerüljön,mert rosszul lesz,vagy valami -sóhajtott nagyot barátom. Ha tudná,hogy én próbáltam közeledni hozzá,de egyszerűen eltaszít magától Em. Legalább egy kicsit hagyná,hogy segítsek Neki...csak annyira,hogy megkönnyítsem egy picit a bent létet.
-Megteszek mindent -szólaltam meg,hosszú idő után.
-Vigyázzatok magatokra,még hívlak -és ezzel letette. Visszakapcsoltam a zseblámpát a telefonomon és betette Emi telefonja mellé.
Őszintén szólva,semmi ötletem nem volt,hogy mivel tegyem kellemesebbé azt az elkövetkezendő egy órát. Folyamatosan kattogott az agyam,azon voltam,hogy kitaláljak végre valamit. Eszembe jutott,hogy kapcsolhatnék valami zenét,vagy énekelhetnék,esetleg mesélhetnék Neki valamit,de valahogy semmi sem bizonyult megfelelő tervnek.
Így összeszedtem a bátorságom és elkezdtem beszélni.
-Nézd Em...vagyis Emily -javítottam ki magam az elején. A megszeppent lány,fél szemmel felém nézett,és még a gyér fényen keresztül is láttam,hogy sír -Ez így rohadtul nem lesz jó. Benji szerint még minimum egy órát bent leszünk,szóval,ha esetleg beszélnénk,vagy valamit csinálnánk,megkönnyíthetnénk az itt töltött időt.
-Mit vársz? -szólalt meg rekedtes hangon -Juss ez nekem nem valami egyszerű. Ha nincs csukva a szemem,vagy a falakat bámulom,olyan mintha jönnének felém,egyszerűen borzalmas. Nem fogok leállni társasozni,vagy felelsz,vagy merszezni. Lehet,hogy te semmitől sem parázol,mert neked minden rohadt könnyen megy,mások sértegetése meg végképp,de a pulzusom az egekben van,a hányás kerülget és rohadtul nincs kedvem egy liftben megrohadni -fakadt ki teljesen jogosan,de a mondandója felénél újra becsukta a szemét. Egy kósza könnycsepp gurult végig az arcán,de azonnal letörölte,hogy ne láthassam,hogy sír.
-Sajnálom,hogy ilyen helyzetbe hoztalak...Csak kérlek,hagyd,hogy segítsek -fordultam teljesen felé,de ő ebből semmit sem látott,mert újra lefelé hajtotta a fejét.
-Mégis...mégis,hogy akarsz te segíteni?-kérdezte elszorult hanggal,ha jól láttam,ismét sírni kezdett.
-Először is ezzel -mondtam,majd nem törődve az akaratával,megfogtam a vállát és odahúztam magamhoz,hogy megöleljem. Hagyta magát,és zokogva borult a vállamnak,fejét pedig erősen nyakamhoz szorította. Lehelete csiklandozta bőrömet,és a viselkedése most teljesen más volt.
Nem pont így képzeltem el a "nagy pillanatunkat",amikor először magamhoz ölelem,ráadásul most sírt, és előtte eléggé köcsög módjára viselkedtem vele. Itt volt a második lehetőségem arra,hogy megcsókoljam. Ahogy csillogó szemekkel felnézett rám és találkozott a tekintetünk,újabb alkalom nyílt arra,hogy lekapjam,de nem tettem. Ilyen közel még nem igazából voltunk egymáshoz,de biztos voltam abban,hogy leszünk mi még közelebb a másikhoz.
Szeretek játszani a lányokkal,elhitetni velük dolgokat,amik természetesen nem úgy vannak. Még egy lányhoz sem kötődtem...a leghosszabb ideig tartó kapcsolatom is 9 hónapig tartott és akkor is anyám hasában voltam. Hogy most miért Emilyn akadt meg a szemem? Fasz tudja,de az biztos,hogy valami miatt Ő más. Lehet, sőt biztos,hogy az kavart meg ennyire,hogy Őt nem kaphattam meg elsőre. A bunkózásommal tudom,hogy nem érek el sokat,de nem bírom megállni,hogy ne szóljak be neki. És ez így is fog folytatódni. Belevaló lány,tudom hogy nem fogja magát hagyni és lehet,hogy most gyenge,de a stílusából ítélve,mindent meg fog tenni ezek után,hogy elfelejtsem azt ami itt történt. Már eldöntöttem,hogy ezzel nem fogok felvágni,vagyis azzal,hogy ennyire összeroppant,ugyanis nem Ő akart klausztrofóbiás lenni. Felesleges lenne visszaélni a helyzettel.
Minden porcikája remegett,szemét összeszorította és úgy bújt hozzám. Szorosan magamhoz öleltem,először azt hittem,csak rontok a helyzeten azzal,hogy magamhoz húzom,mivel így lehet még kisebbnek érzi a helyet,de nem így lett. Talán még jobban megnyugodott,mint vártam. Lábait felhúzta,fejét mellkasomnak szorította,bal keze pedig a hasamon pihent. Én is félkézzel átkaroltam a nyakánál,másik kezemet pedig az övéhez közel tettem.
Már hozzászoktam a síró lányokhoz, akik megölelnek, mivel a Belieberek közül sokan elsírják magukat,amikor találkozunk. Lehet furán hangzik,de nekem tetszik,hogy ilyen hatással vagyok rájuk. Feltölt energiával és életkedvvel az,hogy látom őket,hogy ilyen sokat jelentek nekik.
Viszont Emi helyzete kicsit másabb volt.
-Kapcsolok zenét, rendben? -kérdeztem megtörve a csendet,mire megrázta a fejét jelezve,hogy helyeseli az ötletet. Szabad kezemmel odanyúltam a telefonomhoz,feloldottam és belementem a zenéim közé.
-A...What do you mean lehetne? -kérdezte egy percre rám nézve. Mosolyogva bólintottam és elindítottam neki a legújabb számom.
-Nem tudtam,hogy tetszik a zeném. Csak nem egy új Beliebert köszönthetek? -kérdeztem újra hátradőlve,miközben középre letettem a telefont.
-Ne reménykedj,mindenhol ezt a számot adják,nem telik el úgy nap,hogy ne halljam és már az idegeimre megy,de azért elviselem -felelte teljesen nyugodtan és végre úgy tűnt kezd helyre jönni.
What do you mean?
Oh,Oh
When you nod your head yes,but you wanna say no
What do you mean?
Hallottuk meg a hangomat a hangszórón keresztül. A kis helységet teljesen betöltötte a zene, és azt vettem észre,hogy a ritmust dobolja az ujjával a hasamon Emily,pár másodperccel később,pedig már a dalt dúdolja.
-Persze,még hogy nem vagy Justin Bieber fan -nevettem fel halkan,mivel gyenge hangjával még mindig nem hagyta abba a dalolászást.
-Úgy nézek ki,mint aki olyan nagy rajongó? -nézett fel rám,még mindig kicsit könnyes szemmel,de most bátrabban szólt. Látszott rajta,hogy kezd feloldódni és elfelejteni,hogy hol van.
-Khm -köszörültem meg a torkom -Éppen engem ölelgetsz és a dalomat dúdolod. Igen,határozottan úgy tűnik Belieber lettél -vigyorogtam magam elé,mivel feje még mindig rajtam pihent.
-Nem azért ölelgetlek,mert olyan nagy kedvem van hozzá. Használsz te egyáltalán dezodort? Olyan szagod van,mint egy majomnak,könyörgöm... -tolta kicsit távolabb magát tőlem,de nem engedtem el,szóval csak pár centit távolodott. Megráztam a fejem mosolyogva és lenyugtáztam magamban,hogy visszatért a régi Emily.
-Jó, lehet ma nem dezodoroztam,de csak azért,mert siettem ide -védtem magam,mire végre halkan felkuncogott.
-Ja,jöttél,hogy elrontsd a napom -váltott hirtelen hangnemet és visszatette fejét mellkasomra.
-Em,tudod,hogy csak hülyéskedtem..
-Emily -javított ki.
-Bocsánat,Emily. Szóval nem gondoltam komolyan amit a folyosón mondtam. A kurváim teljesen mások,össze se lehet hasonlítani titeket -próbáltam javítani a helyzetet,de lehet nem teljesen jött össze.
-Persze,felfogtam..
-De komolyan!
-Oké,de valamit nem értek -nézett fel rám és így találkozott a tekintetünk -Miért jöttél ide? Miért lökted ki Mikeot? Miért tetted ezt? -kérdezte és azonnal összeszorította a szemét,úgy tűnt újra rátört a klausztrofóbia érzése.
-Nem tudom -válaszoltam teljesen őszintén.
-Rendben -és ezzel ismét kínos csönd állt be közénk. A zene elhalkult, és Martin Garrix barátom egy remixe jött. Fogalmam sem volt,hogy mit mondhatnék,és én is komolyan elgondolkoztam azon,hogy miért is jöttem ide. Talán bocsánatot akartam kérni,vagy simán megnézni,hogy mit csinálnak ők ketten azzal a Mikeal. Mikor ott nevettek elgurult bennem valami,ami remélem nem fog megismétlődni,mert már nem tudok magamon kiigazodni. Nem gondolkoztam,csak cselekedtem mégpedig azt,hogy Mikeot szépen kirángattam a liftből.
Túl jól táncol az a srác,nagy az esély arra,hogy bekerüljön. Bár az a helyzet,hogy most is éppen a válogatón kéne lennem,sőt Benjinek is és nem is említette,hogy lemondták-e a meghallgatásokat,vagy mit csinált.
-Felhívom Benjit -mondtam igazából magamnak,mert Emily nem reagált rá. Leállítottam a zenét és a névjegyzékből gyorsan tárcsáztam a számát.
-Mizu Juss? -kérdezte kicsit feszültem,mégis kedves hangnemben Ben.
-Minden oké,hallod a válogatóval mi a helyzet? Már elkezdődött nem? -kérdeztem összeráncolt szemöldökkel és amint kiejtettem a "válogató" szót,a mellettem kuporgó lány, nagyot sóhajtott.
-Igen,már mindenki itt van,de nélküled nem kezdjük el,éppen itt állunk a földszinten mind a 70-en és várunk titeket. Vagyis igazából azt,hogy megszereljék végre azt a kibaszott liftet. Már tényleg nemsokára megcsinálják,azt hittem tovább fog tartani,de a szerelő szerint max 15 perc és kint vagytok -avatott be a részletekbe amitől kicsit feldobódtam.
-Komolyan? Hú végre,baszki már lassan én is kezdek rosszul lenni -túrtam bele a hajamba.
-Minden oké lesz,nyugodj meg.
-Rendben,kösz Tesó!
-Semmiség. Utána viszont muszáj elkezdeni a válogatót,szóval visszamegyünk a másodikra A LÉPCSŐN -hangsúlyozta ki -És utána megy minden tovább -fejezte be.
-Oké -és ezzel letettem.
Megkönnyebbülve fordultam Emilyhez,mivel ez egész jó hírnek számított,hogy végre,pár perc múlva kijutunk.
-15 perc -néztem le rá.
-Tessék?-tűrte füle mögé az egyik hajtincsét.
-15 perc és kijutunk végre -mosolyodtam el bátorítás kép,hogy már nincs sok.
-Komolyan? Végre...-könnyebbült meg és egy hatalmas sóhaj után,mosolyogva nézett le a földre.
-Hej...sajnálom,hogy ilyen helyzetbe hoztalak -szóltam őszintén.
-Hát...semmi baj -mondta,de továbbra sem nézett rám.
Örültem,hogy nem fogunk abban a büdös liftben megrohadni,de így,hogy tudtam mikor kerülünk ki,még lassabban telt az idő. Piszkáltam a karkötőmet,néztem Emilyt,játszottam a telefonommal,de egyszerűen nem akart eltelni az idő. Dúdoltam kicsit és mikor már azt hittem egy csomó idő eltelt,csalódnom kellett,mivel összesen 5 percig tudtam szórakoztatni magam. A levegő is kezdett egyre sűrűbb lenni,már alig volt normális oxigén odabent. A fény is gyér volt és untam magam odabent. Félkézzel még mindig a szőke lányt karoltam ár,de ő ezzel nem nagyon foglalkozott.
Hirtelen minden előjel nélkül,zötykölődni kezdett a lift,mire jobban átöleltem az ijedt lányt,és ő is nyakamba kapaszkodott. Másodperceken keresztül,csak azt éreztük,hogy lassan,hatalmas hangzavarral kezd el lefelé menni a lift,majd hirtelen,mintha mise történt volna,normálisan leérkezett a földszintre.
Amint megállt,elváltunk egymást Emivel és akkor kinyílt az ajtó. A fény furcsa volt először a szememnek és a nagy tér is,ami elém tárult. Rengeteg ember fogadott,élükön Benjivel. Mindenki tapsolt,fütyült és sikítozott. Emily,amint felállt,kirohant és Mike ölelésébe rohant. A fiú szorosan magához ölelte Emilyt és úgy álltak másodperceken keresztül. Lenézve bámultam a srácot,aki egy győztes pillantás kíséretében,gúnyosan elmosolyodott. Abban a percben le tudtam volna ütni azt a seggfejet.
-Végre hogy itt vagy! -lépett hozzám Benji és mintha a többieknek is ezt kellett volna tennie,hirtelen megrohamozott az a rengeteg ember. Éppen csak,hogy kiléptem a liftból,vagy 20 ember megtámadott,ölelgetni kezdtek,elővették a telefonjaikat és folyamatosan azt hajtogatták,hogy mennyire örülnek annak,hogy semmi bajom nem lett. Egyiket sem ismertem,de ők annál jobban tudták hogy ki vagyok. Kínosan mosolyogtam rájuk,de tekintettemmel kerestem a szőke hajú lányt. Nehezen,de megtaláltam őket,mivel az a Mike nem akart leszállni róla. Mosolyogva beszélgettek valamiről,mire a srác átkarolta a lány vállát és elindultak kifelé. Utánuk akartam menni,minden porcikám azt akarta,hogy beszélhessek Emilyvel,de nem tudtam onnan elszabadulni. Az a rengeteg ember körbevett és nem nagyon állt szándékukban egyhamar elengedni onnan.
-Benji,nem kéne elkezdeni a válogatót? -kaptam el barátom kezét,aki közben ide-oda rohangált a rengeteg ember között és telefonált.
-De,de persze.. 5 perc és megyünk fel,addig csináljatok Jussal képet! -szólt úgy általánosan mindenkinek,és abban a pillanatban,mindenki a kezembe nyomta a telefonját,vagy épp egy papírt amit alá kellett írnom. Nem akartam bunkózni,szóval mindenki kérését teljesítettem,de ott,abban a pillanatban nem akartam mást,csak jól tökön rúgni Benjit,hogy ilyen aranyos volt velem.
Az 5 percből végül 25 perc lett,szóval ott álltunk egy darabig. Mire mindenkinek sikerült a kéréseit teljesítenem és mindenkivel beszéltem és sok sikert kívántam, Ben éppen odaért és szólt mindenkinek,hogy a liftet nagy ívben kerüljék el és menjünk lépcsőn. Morogtak egy páran a hátsó sorokban,de utána szerintem leesett nekik,hogy nem szívesen ülnének háromnegyed órát egyedül a sötét liftben.
-Adjon valaki egy kávéét!! -üvöltöttem el magam,amint kiért az utolsó ember is a válogatásról.
Ez volt a második turnus,holnap újra Emilyék jönnek és egy újabb feladatot adunk nekik. Méghozzá csoportmunkát,szóval jól fel kell készülniük. De csak reménykedtem,hogy nem azzal az idióta Mikeal teszi össze Benji.
-Hej Justin,itt a kávéd - lépett be az a barna hajú,barna szemű magas lány hirtelen a helyiségbe,aki tegnap úgy rám kattant és leakart velem feküdni azért,hogy bekerülhessen a Dance Clubba. Kivágott felsőjén megakadt a szemem,hosszú,fedetlen lábai pedig még jobban beindították a fantáziámat.
-Kösz -kaptam ki a kezéből,mire a lány megnyalta az alsó ajkát. Azonnal elkaptam a tekintetem,mert tudtam,hogy ott helyben nekiestem volna,de egyrészt nem akartam egy ilyen szajhával lefeküdni és fáradt is voltam.
-Ez,hogy a faszomba kerül ide? -kérdeztem meg Benjit,amint kilépett a lány.
Beleittam a langyos kávémba de azonnal beleborzongtam,mivel nincs is rosszabb a kihűlt kávénál.
-Rebeca? Nem tudom,eljött a mai válogatót is megnézni -rántott egyet a vállán és tovább pakolászott.
-Szerintem én megyek is,elfáradtam -álltam fel a székből.
-Oké,holnap 10-re gyere -pillantott rám egy percre -És ha lehet a lépcsőn gyere fel -tette hozzá.
-Mindenképp -mosolyodtam el,majd a táskámhoz nyúlva elindultam kifelé.
Tárcsáztam a sofőrömet,hogy végeztem és jöhet értem,de azt mondta,hogy már fél órája rám vár. Gyors léptekkel leszaladtam a lépcsőn,köszöntem a portásnak,majd kimentem. Azonnal fényképezőgépek vakuja rohamozott meg és kattogások millióit lehetett hallani. Az egyik testőröm elém rohant,majd a fejemet eltakarva,beinvitált a kocsiba.
Már megszoktam azt,hogy alig tudok kilépni az utcára anélkül,hogy ne örökítené meg valaki.
Nem pont így képzeltem el a "nagy pillanatunkat",amikor először magamhoz ölelem,ráadásul most sírt, és előtte eléggé köcsög módjára viselkedtem vele. Itt volt a második lehetőségem arra,hogy megcsókoljam. Ahogy csillogó szemekkel felnézett rám és találkozott a tekintetünk,újabb alkalom nyílt arra,hogy lekapjam,de nem tettem. Ilyen közel még nem igazából voltunk egymáshoz,de biztos voltam abban,hogy leszünk mi még közelebb a másikhoz.
Szeretek játszani a lányokkal,elhitetni velük dolgokat,amik természetesen nem úgy vannak. Még egy lányhoz sem kötődtem...a leghosszabb ideig tartó kapcsolatom is 9 hónapig tartott és akkor is anyám hasában voltam. Hogy most miért Emilyn akadt meg a szemem? Fasz tudja,de az biztos,hogy valami miatt Ő más. Lehet, sőt biztos,hogy az kavart meg ennyire,hogy Őt nem kaphattam meg elsőre. A bunkózásommal tudom,hogy nem érek el sokat,de nem bírom megállni,hogy ne szóljak be neki. És ez így is fog folytatódni. Belevaló lány,tudom hogy nem fogja magát hagyni és lehet,hogy most gyenge,de a stílusából ítélve,mindent meg fog tenni ezek után,hogy elfelejtsem azt ami itt történt. Már eldöntöttem,hogy ezzel nem fogok felvágni,vagyis azzal,hogy ennyire összeroppant,ugyanis nem Ő akart klausztrofóbiás lenni. Felesleges lenne visszaélni a helyzettel.
Minden porcikája remegett,szemét összeszorította és úgy bújt hozzám. Szorosan magamhoz öleltem,először azt hittem,csak rontok a helyzeten azzal,hogy magamhoz húzom,mivel így lehet még kisebbnek érzi a helyet,de nem így lett. Talán még jobban megnyugodott,mint vártam. Lábait felhúzta,fejét mellkasomnak szorította,bal keze pedig a hasamon pihent. Én is félkézzel átkaroltam a nyakánál,másik kezemet pedig az övéhez közel tettem.
Már hozzászoktam a síró lányokhoz, akik megölelnek, mivel a Belieberek közül sokan elsírják magukat,amikor találkozunk. Lehet furán hangzik,de nekem tetszik,hogy ilyen hatással vagyok rájuk. Feltölt energiával és életkedvvel az,hogy látom őket,hogy ilyen sokat jelentek nekik.
Viszont Emi helyzete kicsit másabb volt.
-Kapcsolok zenét, rendben? -kérdeztem megtörve a csendet,mire megrázta a fejét jelezve,hogy helyeseli az ötletet. Szabad kezemmel odanyúltam a telefonomhoz,feloldottam és belementem a zenéim közé.
-A...What do you mean lehetne? -kérdezte egy percre rám nézve. Mosolyogva bólintottam és elindítottam neki a legújabb számom.
-Nem tudtam,hogy tetszik a zeném. Csak nem egy új Beliebert köszönthetek? -kérdeztem újra hátradőlve,miközben középre letettem a telefont.
-Ne reménykedj,mindenhol ezt a számot adják,nem telik el úgy nap,hogy ne halljam és már az idegeimre megy,de azért elviselem -felelte teljesen nyugodtan és végre úgy tűnt kezd helyre jönni.
What do you mean?
Oh,Oh
When you nod your head yes,but you wanna say no
What do you mean?
Hallottuk meg a hangomat a hangszórón keresztül. A kis helységet teljesen betöltötte a zene, és azt vettem észre,hogy a ritmust dobolja az ujjával a hasamon Emily,pár másodperccel később,pedig már a dalt dúdolja.
-Persze,még hogy nem vagy Justin Bieber fan -nevettem fel halkan,mivel gyenge hangjával még mindig nem hagyta abba a dalolászást.
-Úgy nézek ki,mint aki olyan nagy rajongó? -nézett fel rám,még mindig kicsit könnyes szemmel,de most bátrabban szólt. Látszott rajta,hogy kezd feloldódni és elfelejteni,hogy hol van.
-Khm -köszörültem meg a torkom -Éppen engem ölelgetsz és a dalomat dúdolod. Igen,határozottan úgy tűnik Belieber lettél -vigyorogtam magam elé,mivel feje még mindig rajtam pihent.
-Nem azért ölelgetlek,mert olyan nagy kedvem van hozzá. Használsz te egyáltalán dezodort? Olyan szagod van,mint egy majomnak,könyörgöm... -tolta kicsit távolabb magát tőlem,de nem engedtem el,szóval csak pár centit távolodott. Megráztam a fejem mosolyogva és lenyugtáztam magamban,hogy visszatért a régi Emily.
-Jó, lehet ma nem dezodoroztam,de csak azért,mert siettem ide -védtem magam,mire végre halkan felkuncogott.
-Ja,jöttél,hogy elrontsd a napom -váltott hirtelen hangnemet és visszatette fejét mellkasomra.
-Em,tudod,hogy csak hülyéskedtem..
-Emily -javított ki.
-Bocsánat,Emily. Szóval nem gondoltam komolyan amit a folyosón mondtam. A kurváim teljesen mások,össze se lehet hasonlítani titeket -próbáltam javítani a helyzetet,de lehet nem teljesen jött össze.
-Persze,felfogtam..
-De komolyan!
-Oké,de valamit nem értek -nézett fel rám és így találkozott a tekintetünk -Miért jöttél ide? Miért lökted ki Mikeot? Miért tetted ezt? -kérdezte és azonnal összeszorította a szemét,úgy tűnt újra rátört a klausztrofóbia érzése.
-Nem tudom -válaszoltam teljesen őszintén.
-Rendben -és ezzel ismét kínos csönd állt be közénk. A zene elhalkult, és Martin Garrix barátom egy remixe jött. Fogalmam sem volt,hogy mit mondhatnék,és én is komolyan elgondolkoztam azon,hogy miért is jöttem ide. Talán bocsánatot akartam kérni,vagy simán megnézni,hogy mit csinálnak ők ketten azzal a Mikeal. Mikor ott nevettek elgurult bennem valami,ami remélem nem fog megismétlődni,mert már nem tudok magamon kiigazodni. Nem gondolkoztam,csak cselekedtem mégpedig azt,hogy Mikeot szépen kirángattam a liftből.
Túl jól táncol az a srác,nagy az esély arra,hogy bekerüljön. Bár az a helyzet,hogy most is éppen a válogatón kéne lennem,sőt Benjinek is és nem is említette,hogy lemondták-e a meghallgatásokat,vagy mit csinált.
-Felhívom Benjit -mondtam igazából magamnak,mert Emily nem reagált rá. Leállítottam a zenét és a névjegyzékből gyorsan tárcsáztam a számát.
-Mizu Juss? -kérdezte kicsit feszültem,mégis kedves hangnemben Ben.
-Minden oké,hallod a válogatóval mi a helyzet? Már elkezdődött nem? -kérdeztem összeráncolt szemöldökkel és amint kiejtettem a "válogató" szót,a mellettem kuporgó lány, nagyot sóhajtott.
-Igen,már mindenki itt van,de nélküled nem kezdjük el,éppen itt állunk a földszinten mind a 70-en és várunk titeket. Vagyis igazából azt,hogy megszereljék végre azt a kibaszott liftet. Már tényleg nemsokára megcsinálják,azt hittem tovább fog tartani,de a szerelő szerint max 15 perc és kint vagytok -avatott be a részletekbe amitől kicsit feldobódtam.
-Komolyan? Hú végre,baszki már lassan én is kezdek rosszul lenni -túrtam bele a hajamba.
-Minden oké lesz,nyugodj meg.
-Rendben,kösz Tesó!
-Semmiség. Utána viszont muszáj elkezdeni a válogatót,szóval visszamegyünk a másodikra A LÉPCSŐN -hangsúlyozta ki -És utána megy minden tovább -fejezte be.
-Oké -és ezzel letettem.
Megkönnyebbülve fordultam Emilyhez,mivel ez egész jó hírnek számított,hogy végre,pár perc múlva kijutunk.
-15 perc -néztem le rá.
-Tessék?-tűrte füle mögé az egyik hajtincsét.
-15 perc és kijutunk végre -mosolyodtam el bátorítás kép,hogy már nincs sok.
-Komolyan? Végre...-könnyebbült meg és egy hatalmas sóhaj után,mosolyogva nézett le a földre.
-Hej...sajnálom,hogy ilyen helyzetbe hoztalak -szóltam őszintén.
-Hát...semmi baj -mondta,de továbbra sem nézett rám.
Örültem,hogy nem fogunk abban a büdös liftben megrohadni,de így,hogy tudtam mikor kerülünk ki,még lassabban telt az idő. Piszkáltam a karkötőmet,néztem Emilyt,játszottam a telefonommal,de egyszerűen nem akart eltelni az idő. Dúdoltam kicsit és mikor már azt hittem egy csomó idő eltelt,csalódnom kellett,mivel összesen 5 percig tudtam szórakoztatni magam. A levegő is kezdett egyre sűrűbb lenni,már alig volt normális oxigén odabent. A fény is gyér volt és untam magam odabent. Félkézzel még mindig a szőke lányt karoltam ár,de ő ezzel nem nagyon foglalkozott.
Hirtelen minden előjel nélkül,zötykölődni kezdett a lift,mire jobban átöleltem az ijedt lányt,és ő is nyakamba kapaszkodott. Másodperceken keresztül,csak azt éreztük,hogy lassan,hatalmas hangzavarral kezd el lefelé menni a lift,majd hirtelen,mintha mise történt volna,normálisan leérkezett a földszintre.
Amint megállt,elváltunk egymást Emivel és akkor kinyílt az ajtó. A fény furcsa volt először a szememnek és a nagy tér is,ami elém tárult. Rengeteg ember fogadott,élükön Benjivel. Mindenki tapsolt,fütyült és sikítozott. Emily,amint felállt,kirohant és Mike ölelésébe rohant. A fiú szorosan magához ölelte Emilyt és úgy álltak másodperceken keresztül. Lenézve bámultam a srácot,aki egy győztes pillantás kíséretében,gúnyosan elmosolyodott. Abban a percben le tudtam volna ütni azt a seggfejet.
-Végre hogy itt vagy! -lépett hozzám Benji és mintha a többieknek is ezt kellett volna tennie,hirtelen megrohamozott az a rengeteg ember. Éppen csak,hogy kiléptem a liftból,vagy 20 ember megtámadott,ölelgetni kezdtek,elővették a telefonjaikat és folyamatosan azt hajtogatták,hogy mennyire örülnek annak,hogy semmi bajom nem lett. Egyiket sem ismertem,de ők annál jobban tudták hogy ki vagyok. Kínosan mosolyogtam rájuk,de tekintettemmel kerestem a szőke hajú lányt. Nehezen,de megtaláltam őket,mivel az a Mike nem akart leszállni róla. Mosolyogva beszélgettek valamiről,mire a srác átkarolta a lány vállát és elindultak kifelé. Utánuk akartam menni,minden porcikám azt akarta,hogy beszélhessek Emilyvel,de nem tudtam onnan elszabadulni. Az a rengeteg ember körbevett és nem nagyon állt szándékukban egyhamar elengedni onnan.
-Benji,nem kéne elkezdeni a válogatót? -kaptam el barátom kezét,aki közben ide-oda rohangált a rengeteg ember között és telefonált.
-De,de persze.. 5 perc és megyünk fel,addig csináljatok Jussal képet! -szólt úgy általánosan mindenkinek,és abban a pillanatban,mindenki a kezembe nyomta a telefonját,vagy épp egy papírt amit alá kellett írnom. Nem akartam bunkózni,szóval mindenki kérését teljesítettem,de ott,abban a pillanatban nem akartam mást,csak jól tökön rúgni Benjit,hogy ilyen aranyos volt velem.
Az 5 percből végül 25 perc lett,szóval ott álltunk egy darabig. Mire mindenkinek sikerült a kéréseit teljesítenem és mindenkivel beszéltem és sok sikert kívántam, Ben éppen odaért és szólt mindenkinek,hogy a liftet nagy ívben kerüljék el és menjünk lépcsőn. Morogtak egy páran a hátsó sorokban,de utána szerintem leesett nekik,hogy nem szívesen ülnének háromnegyed órát egyedül a sötét liftben.
*Válogató vége*
Ez volt a második turnus,holnap újra Emilyék jönnek és egy újabb feladatot adunk nekik. Méghozzá csoportmunkát,szóval jól fel kell készülniük. De csak reménykedtem,hogy nem azzal az idióta Mikeal teszi össze Benji.
-Hej Justin,itt a kávéd - lépett be az a barna hajú,barna szemű magas lány hirtelen a helyiségbe,aki tegnap úgy rám kattant és leakart velem feküdni azért,hogy bekerülhessen a Dance Clubba. Kivágott felsőjén megakadt a szemem,hosszú,fedetlen lábai pedig még jobban beindították a fantáziámat.
-Kösz -kaptam ki a kezéből,mire a lány megnyalta az alsó ajkát. Azonnal elkaptam a tekintetem,mert tudtam,hogy ott helyben nekiestem volna,de egyrészt nem akartam egy ilyen szajhával lefeküdni és fáradt is voltam.
-Ez,hogy a faszomba kerül ide? -kérdeztem meg Benjit,amint kilépett a lány.
Beleittam a langyos kávémba de azonnal beleborzongtam,mivel nincs is rosszabb a kihűlt kávénál.
-Rebeca? Nem tudom,eljött a mai válogatót is megnézni -rántott egyet a vállán és tovább pakolászott.
-Szerintem én megyek is,elfáradtam -álltam fel a székből.
-Oké,holnap 10-re gyere -pillantott rám egy percre -És ha lehet a lépcsőn gyere fel -tette hozzá.
-Mindenképp -mosolyodtam el,majd a táskámhoz nyúlva elindultam kifelé.
Tárcsáztam a sofőrömet,hogy végeztem és jöhet értem,de azt mondta,hogy már fél órája rám vár. Gyors léptekkel leszaladtam a lépcsőn,köszöntem a portásnak,majd kimentem. Azonnal fényképezőgépek vakuja rohamozott meg és kattogások millióit lehetett hallani. Az egyik testőröm elém rohant,majd a fejemet eltakarva,beinvitált a kocsiba.
Már megszoktam azt,hogy alig tudok kilépni az utcára anélkül,hogy ne örökítené meg valaki.
*Emily Still Szemszöge*
Nevetve mentünk végig az utcán Mikeal. Iszonyatosan hálás voltam neki azért,mert megvárt és miután kiléptünk a Dance Club épületéből egy szót sem szólt a liftes ügyről. Nem szívesen beszéltem volna erről,de szerencsémre nem hozta fel a témát. Mellette egyre inkább elfelejtettem azt,hogy mi történt,nem volt eszembe Justin,ahogy a fejemhez vágja,hogy kurva vagyok és nem láttam magam előtt már azt sem,ahogy átölelt. Felszabadulva beszélgettünk a táncról és a házunk előtt állva is még perceken keresztül beszéltünk. Jól esett,hogy ott volt mellettem,tetszett az,hogy nyíltan beszélt velem bármiről attól függetlenül,hogy csak két napja ismertük egymást.
-Köszönöm,hogy elhoztál -mosolyogtam rá -Majd máskor bepótoljuk az ebédet.
-Igen,az már rendes randi lesz -kacsintott rám.
-Öhm...Mike én csak...vagyis -kezdtem el hebegni -Én nem...öhm én azt hittem ez csak egy baráti találkozás. Érted? Mint haver a haverral...
-Igen,igen persze,nem tudom miért neveztem randinak,ne haragudj. Öhm...én is,csak barátként nézek rád nyugodj meg -nevetett fel kínosan a tarkóját vakargatva.
-Huh már kezdtem megijedni,hogy bejövök neked,vagy valami -nevettem fel én is,mire bólintott párat és magához húzva, megölelt.
-Holnap találkozunk,szia -búcsúzott el.
-Rendben,holnap 10-kor. Szia Mike! -intettem egyet,majd az ajtón átlépve,felbaktattam az emeletre.
Otthon a kanapén ülve találtam meg Kiarát,aki a tévének ordibált,folyamatosan,hogy: MANUEL EGY CSALÓÓ!
Kérdőn pillantgattam felé,de annyira belemerült a kedvenc sorozatába,hogy nem is figyelt rám,csak köszönt és tovább siratta a főszereplőt,amiért még mindig azzal a Manuellel van.
A szobámba beérve végre biztonságban éreztem magam,nem voltam kitéve semmilyen veszélynek és végre egyedül lehettem. Levágtam a táskámat a sarokba,bekapcsoltam a laptopom és elindítottam rajta egy pop zenét. Most,hogy nem volt velem senki,aki elvonta volna a figyelmem,egyedül maradtam a gondolataimmal,amik egy ember körül forogtak.
Utáltam. Utáltam azt,hogy megölelt,azt hogy lekurvázott,azt,hogy Mikeot kilökte a liftből és fogalmam sem volt,hogy miért tette. Miért nem lehet kiigazodni a fiúkon? Miért viselkednek mindig másképp? Miért nem képesek egyszer az igazi oldalukat mutatni? Bezzeg mi lányok, órákon át forgolódjunk este,csak azért,hogy megérthessük egy-egy cselekedetüket.
Most is valahogy így jártam,mivel végigfeküdtem az ágyon és agyaltam,hogy mégis miért agyalok azon a seggfejen. Justin Bieber tipikusan az a fiú,aki helyes meg jóképű és ezt tudja is magáról,de elegem volt a flegmaságából a kétszínűségéből és a mosolyából,amiről azt hiszi,hogy minden lány azonnal alá fekszik. Pedig csalódnia kell,mert én például ki nem állhattam azt a mosolyát. De a szeme...az valami hihetetlen és a ke...
-Emikééém! -lépett be boldogan Ki' a szobába,félbeszakítva szerencsére a gondolataimat.
-Szia,vége lett a sorozatnak? -kérdeztem átölelve őt.
-Igen,sajnos -biggyesztette le alsó ajkát,majd megkért arra,hogy meséljek a napomról Mikeal.
Azért volt jó társaság Ki' ,mert ha valaki mesélt neki,sosem vágott a szavába,mindig hagyta,hogy kibeszélje magát az illető és csak utána mondta el a véleményét. Most viszont teljesen kikészült,amikor a Justinos részhez értem és nem bírta ki,hogy ne szólaljon meg.
-Egy igazi,hatalmas pöcs ez a Justin Bieber!! Pfúj,de utálom,egyszer kerüljön a szemem elé! -szorította ökölbe kezét barátnőm,én pedig felnevettem a gonosz tekintetét látva.
Tovább meséltem neki,igazából mindenről. Aztán nekem kellett hallgatni azt,ahogy a délelőtti vásárlásáról mesélt,ahol az eladó milyen űberhelyes volt és még a telefonszámát is elkérte Kiarának. Örültem,hogy legalább neki stabil a pasikkal való kapcsolata,hisz elmondása szerintem nem volt bunkó a srác,viccelődött és még jóképű is volt.
Nagyon örültem annak,hogy sikerült neki felszedni egy pasit,de azóta a srác telefonjára várt. Nekem már régóta nem volt barátom,mivel az előző kapcsolatom csúnya véget ért,nehezen hevertem ki és utána már egy pasinak se kellettem,aki normális és aranyos...igazából ilyen fiúval nem is találkoztam,szerintem már rég kihaltak az értelmes fiúk.
Aztán hirtelen bevillant valami.
-Menjünk el este bulizni! -szólaltam meg hirtelen és leültem törökülésbe.
-Rendben,pfú már régen buliztunk
-Igen,már ránk fér a kikapcsolódás -értettem egyet.
-Fel akarsz valakit szedni? -kacsintott egyet mosolyogva.
-Inkább el akarok felejteni valakit -nevettem fel és tovább beszélgettünk az esti buliról.


