Sziasztok!:)
Itt a következő rész. Köszönöm szépen a kommenteket és az oldalmegjelenítéseket,miszerint tetszik nektek a blog. Mindig próbálok sietni a részekkel,de ugye nekem is iskola van,ezért nehéz haladni a bloggal...
Sajnálom,ez a rész nem lett valami jó szerintem,vagyis próbáltam sietni,de nem jött úgy az ihlet,de ígérem a következő hosszabb és jobb lesz:)
Próbálom úgy alakítani a sztorit,hogy feltűnjön Justin és Emily,azaz a két főszereplő személyisége,ami kicsit megegyezik.
A napokban szeretnék kitenni egy bejegyzést a szereplők életéről,ugyanis ez kimaradt a blog elején:c
Ha esetleg érdekelne titeket,írjatok kommentet:)
Na de nem is húzom tovább az időt,jó olvasást,puszi nektek :*
Itt a következő rész. Köszönöm szépen a kommenteket és az oldalmegjelenítéseket,miszerint tetszik nektek a blog. Mindig próbálok sietni a részekkel,de ugye nekem is iskola van,ezért nehéz haladni a bloggal...
Sajnálom,ez a rész nem lett valami jó szerintem,vagyis próbáltam sietni,de nem jött úgy az ihlet,de ígérem a következő hosszabb és jobb lesz:)
Próbálom úgy alakítani a sztorit,hogy feltűnjön Justin és Emily,azaz a két főszereplő személyisége,ami kicsit megegyezik.
A napokban szeretnék kitenni egy bejegyzést a szereplők életéről,ugyanis ez kimaradt a blog elején:c
Ha esetleg érdekelne titeket,írjatok kommentet:)
Na de nem is húzom tovább az időt,jó olvasást,puszi nektek :*
*Justin Bieber szemszöge*
Hatalmas sóhaj hagyta el a számat,mire végre,másfél óra után Krissék kijelentették,hogy szünet van és mindenki pihenjen nyugodtan. Igaz,Benjivel mi csak néztük őket,ahogy táncolna,bár amikor Kriss kiejtette azt a szót,hogy szünet,Benjivel találkozott a tekintetem,majd egyből sprinteltünk le a büfébe,hogy vegyünk magunknak valami jó hideg innivalót.
Miután megvettük,mind a ketten jóízűen belekortyoltunk,majd megtárgyaltuk,hogy rohadt későn lesz még vége a napnak. Benji is eddig táncolt,ritkán ült végig ennyi időt úgy,hogy meg sem mozdíthatta a lábát,ezért ez a kis idő neki is kínszenvedés volt.
Miután megvettük,mind a ketten jóízűen belekortyoltunk,majd megtárgyaltuk,hogy rohadt későn lesz még vége a napnak. Benji is eddig táncolt,ritkán ült végig ennyi időt úgy,hogy meg sem mozdíthatta a lábát,ezért ez a kis idő neki is kínszenvedés volt.
Ahogy mentünk fel a lépcsőn a második emeletre,folyamatosan R3hab száma járt a fejemben,Benji pedig táncikált arra,ahogy én dúdoltam a dalt.
Mindenki kifáradt,pedig a java még csak most jön. Egyesével megnéztük és végigbeszéltük mindenki mozdulatsorát,megállapítottuk ki milyen gyorsan tanul. Én is imádok táncolni,épp ezért tudom,hogy elég fárasztó,főleg azoknak,akiknek még nincs akkora rutinjuk,hogy naponta több órát táncolnak.
Benji kint maradt a többiekkel,én pedig bementem a külön termünkbe,hogy kicsit kifújjam magam.
-Héj Bieber! -zökkentett ki valaki a gondolkozásomból,miközben a széken ültem.
-Mi van?-néztem rá az éppen felém tartó Tomra értetlenül,de kis idő után kiderült,hogy nincs egyedül.
-Ez a csaj téged keres -mutatott kacsintva a háta mögé. Egy magas,barna hajú,barna szemű,magassarkús lány állt,eléggé kihívó ruhákban. Rövidke farmere,teljesen combjára tapadt,koromfeketére kifestett szemei,csak úgy csillogtak, felsője pedig alig takart valamit. Párszor a hajába túrt,de közben le se vette a tekintetét rólam.
-Justin tudnánk beszélni négyszemközt? -kérdezte olyan idegesítően magas hangon,amit még sosem hallottam.
-Persze,beszéljünk -álltam fel lazán,majd egy apró pillantást vetettem Tomra,aki vette a lapot és kiment. Becsuktam mögötte az ajtót és kérdőn pillantottam a barna hajú lányra,akinek mellesleg még a nevét sem tudtam -Mit akarsz? Tudok valamiben segíteni?-tértem a lényegre. Ismét a hajába túrt,majd lassan indult el felém,miközben megnyalta alsó ajkát. Lövésem sem volt,hogy mire készül,de már kezdtem kíváncsi lenni.
-Üljünk le -fogta meg a kezem és maga után húzott. Az asztal felé vette az irányt,majd egy laza mozdulattal felpattant rá. Lábait széttette és maga elé húzott. Pasiból vagyok,ezért azonnal megindult a képzeletem,mint mindenki másnak ebben a helyzetben -Csak azt akartam megtudni,hogy esetleg megoldhatnánk-e valahogy azt,hogy garantált legyen a bekerülésem a Dance Clubba?-kérdezte a fülemhez hajolva. Szavai csiklandozták fülemet,de nem tudtam válaszolni ezért ő el is kezdte a munkát.Nyakamat csókolgatta először és mivel én még mindig csak ott álltam folytatta elkezdett cselekvését.
Valami miatt mindig Benji szavai jártak a fejemben,miszerint ne kezdjek ki a jelentkező lányokkal. Tudtam,ha most ezt megteszem és megdugom a csajt,akkor elvesztem Benji barátságát,mert megszegtem az ígéretem. És mivel én sosem teszek ilyet,ezért eltoltam magamtól a lányt,aki értetlenül meredt rám.
De akkor,olyat láttam,amit még most sem fogok fel. Valami miatt,nem azt a barna hajú kurvát láttam magam előtt,hanem Emilyt. Szőke haja,gyengéden omlott vállára,kék szemei mosolygósan kémleltek. Végképp nem értettem mi történik velem,így egy-két fejrázással próbáltam segíteni magamon és sikerült,ugyanis mikor ismét a lányra néztem,már nem Emily volt az.
Mivel újra tisztán láttam,elléptem előle,majd a kijárat felé vettem az irányt.
-Gratulálok! Neked már garantált a helyed a kiesők között ribanc -mondtam nyugodtan,hátra sem nézve, biztos vagyok benne,hogy egy ilyen lány nem kerülhet be a Dance Clubbosok közé.
Viszont valami nem hagyott nyugodni. Miért láttam Em arcát a másiké helyett? Miért gondoltam rá és látom az ő arcát mindenütt? Alig ismerem 3 órája,de mégis mi van velem?
Értetlen fejjel baktattam be a nagy táncterembe,ahol hirtelen minden tekintet felém irányult,kivéve egyet.
-Justin,csinálhatnánk egy közös képet?-lépett elém egy fiatal lány bizakodó tekintettel,én pedig természetesen beleegyeztem. Mikor meglátták a többiek,hogy mit is csinálunk,az első lány példáját követve,egyre többen és többen akartak fotózkodni. Rutinosan álltam be hol az egyik,hol a másik ember mellé. Elővettem a jól bevált mosolyomat és próbáltam mindenkihez kedves lenni.
Tekintetemmel mégis egy embert kerestem akit nehezen,de sikerült megtalálnom. Fülhallgatóval a fülében ült a földön és kifejezéstelen arccal nyomkodta a telefonját.
Mindenki kifáradt,pedig a java még csak most jön. Egyesével megnéztük és végigbeszéltük mindenki mozdulatsorát,megállapítottuk ki milyen gyorsan tanul. Én is imádok táncolni,épp ezért tudom,hogy elég fárasztó,főleg azoknak,akiknek még nincs akkora rutinjuk,hogy naponta több órát táncolnak.
Benji kint maradt a többiekkel,én pedig bementem a külön termünkbe,hogy kicsit kifújjam magam.
-Héj Bieber! -zökkentett ki valaki a gondolkozásomból,miközben a széken ültem.
-Mi van?-néztem rá az éppen felém tartó Tomra értetlenül,de kis idő után kiderült,hogy nincs egyedül.
-Ez a csaj téged keres -mutatott kacsintva a háta mögé. Egy magas,barna hajú,barna szemű,magassarkús lány állt,eléggé kihívó ruhákban. Rövidke farmere,teljesen combjára tapadt,koromfeketére kifestett szemei,csak úgy csillogtak, felsője pedig alig takart valamit. Párszor a hajába túrt,de közben le se vette a tekintetét rólam.
-Justin tudnánk beszélni négyszemközt? -kérdezte olyan idegesítően magas hangon,amit még sosem hallottam.
-Persze,beszéljünk -álltam fel lazán,majd egy apró pillantást vetettem Tomra,aki vette a lapot és kiment. Becsuktam mögötte az ajtót és kérdőn pillantottam a barna hajú lányra,akinek mellesleg még a nevét sem tudtam -Mit akarsz? Tudok valamiben segíteni?-tértem a lényegre. Ismét a hajába túrt,majd lassan indult el felém,miközben megnyalta alsó ajkát. Lövésem sem volt,hogy mire készül,de már kezdtem kíváncsi lenni.
-Üljünk le -fogta meg a kezem és maga után húzott. Az asztal felé vette az irányt,majd egy laza mozdulattal felpattant rá. Lábait széttette és maga elé húzott. Pasiból vagyok,ezért azonnal megindult a képzeletem,mint mindenki másnak ebben a helyzetben -Csak azt akartam megtudni,hogy esetleg megoldhatnánk-e valahogy azt,hogy garantált legyen a bekerülésem a Dance Clubba?-kérdezte a fülemhez hajolva. Szavai csiklandozták fülemet,de nem tudtam válaszolni ezért ő el is kezdte a munkát.Nyakamat csókolgatta először és mivel én még mindig csak ott álltam folytatta elkezdett cselekvését.
Valami miatt mindig Benji szavai jártak a fejemben,miszerint ne kezdjek ki a jelentkező lányokkal. Tudtam,ha most ezt megteszem és megdugom a csajt,akkor elvesztem Benji barátságát,mert megszegtem az ígéretem. És mivel én sosem teszek ilyet,ezért eltoltam magamtól a lányt,aki értetlenül meredt rám.
De akkor,olyat láttam,amit még most sem fogok fel. Valami miatt,nem azt a barna hajú kurvát láttam magam előtt,hanem Emilyt. Szőke haja,gyengéden omlott vállára,kék szemei mosolygósan kémleltek. Végképp nem értettem mi történik velem,így egy-két fejrázással próbáltam segíteni magamon és sikerült,ugyanis mikor ismét a lányra néztem,már nem Emily volt az.
Mivel újra tisztán láttam,elléptem előle,majd a kijárat felé vettem az irányt.
-Gratulálok! Neked már garantált a helyed a kiesők között ribanc -mondtam nyugodtan,hátra sem nézve, biztos vagyok benne,hogy egy ilyen lány nem kerülhet be a Dance Clubbosok közé.
Viszont valami nem hagyott nyugodni. Miért láttam Em arcát a másiké helyett? Miért gondoltam rá és látom az ő arcát mindenütt? Alig ismerem 3 órája,de mégis mi van velem?
Értetlen fejjel baktattam be a nagy táncterembe,ahol hirtelen minden tekintet felém irányult,kivéve egyet.
-Justin,csinálhatnánk egy közös képet?-lépett elém egy fiatal lány bizakodó tekintettel,én pedig természetesen beleegyeztem. Mikor meglátták a többiek,hogy mit is csinálunk,az első lány példáját követve,egyre többen és többen akartak fotózkodni. Rutinosan álltam be hol az egyik,hol a másik ember mellé. Elővettem a jól bevált mosolyomat és próbáltam mindenkihez kedves lenni.
Tekintetemmel mégis egy embert kerestem akit nehezen,de sikerült megtalálnom. Fülhallgatóval a fülében ült a földön és kifejezéstelen arccal nyomkodta a telefonját.
*Emily Still szemszöge*
A másfél órás tánc után,feltöltődve igyekeztem a táskám felé,ahonnan egyből a telefonomat kerestem. Tudtam,hogy hívtak,mert hallottam a rezgést,de nekem most a tánc volt az első,ezért nem foglalkozhattam a mobilommal.
Kiara hívott,a legjobb barátnőm és egyben a lakótársam is,így azonnal tárcsáztam a számát. Mivel elég nagy zaj volt a teremben jobbnak láttam,ha inkább kimegyek a folyosóra. A második csengés után fel is vette Ki a telefont.
-Na hogy megy? Sokan vannak? Bekerülték? Ugye nem rontottál? Mondjuk az lehetetlen,hiszen nagyon tehetséges vagy,esetleg megverjek valakit,aki az utadban áll? Tényleg ott van Justin Bieber is,csak erről lehet olvasni mindenütt. Itt vagy még egyáltalán?-hadarta eszméletlen gyorsasággal a kérdéseket. Halkan felnevettem,hogy ennyire izgul,szerintem nálam ezerszer jobban fel van töltődve.
-Kí,nyugi,minden rendben egyenlőre,szerintem nem rontottam,nem kell senkit megverni és igen itt van Bieber is -válaszoltam a mondat végét kicsit halkabban.
-Huh az jó,de valami baj van az énekessel?-kérdezte,mivel eléggé ismer és gondolom hallotta a hangomból,hogy nem vagyunk valami nagy puszipajtások a hírességgel.
-Hááát...mondhatni messze állunk a barátságtól -húztam el a szám szélét -Az első találkozásunk sem lett valami fényes,de otthon mindenről beszámolok -ígértem meg,bár ez természetes volt nálunk,hogy mind a ketten megosztjuk a fontos dolgokat a másikkal.
-Rendben,siess haza én itt várlak,de most megyek megjött a pizza amit rendeltem ebédre,szióka sok sikert,szurkolok! -köszönt el vidáman. Még beleszóltam egy "szia"-t a telefonba és már le is tettük.
Boldogan lépegettem vissza a terembe,ahol mindenki magáról törölgette az izzadság cseppeket és sokan beszélgettek. Kicsit rosszul éreztem magam,ugyanis senkit sem ismertem,ezért leültem a táskám mellé a földre,bedugtam a fülhallgatót a fülembe és elkezdtem bömböltetni Olly Murs és Demi Lovato-Up című slágerét. Amikor először meghallottam ezt a dalt, akkor még utáltam, de valami mégis megragadott benne.
Miközben hallgattam és vége lett a számnak, észrevettem, hogy mindenki egy nagy tömegben gyűlt össze, de nem láttam, hogy mit is néznek annyira. Természetesen bepánikoltam,hogy esetleg Benji mondd valamit,de lemaradok róla, így amilyen gyorsan csak tudtam, felpattantam és az embertömeg felé indultam. El sem tudtam képzelni, hogy mi történik, de amint megláttam Biebert, aki beállva egy nála két fejjel alacsonyabb lány mellé és úgy mosolyog a kamerába, egyből tudtam hogy lett egy felesleges utam.
-Héj Em, te is kérsz egy képet? -Hallottam meg hirtelen a hangját, amitől kirázott a hideg. Lassan fordultam meg,valamiért reméltem, hogy mégsem ő szólított meg,de sajnos csalódnom kellett.
-Először is, ne becézgess.Másodszor pedig majd ha meghalok,még talán...nem még akkor sem -válaszoltam gúnyosan mosolyogva és a kezemet össze fonva mellkasom előtt, vártam, hogy mit fog erre mondani.
-Ugyan,ne kéresd magad,tudom hogy szeretnél egy képet, csak hogy hozzám bújhass -kacsintott túlságosan magabiztosan. Mindenki halkan felkuncogott és hirtelen olyan érzésem lett,mint amikor legelőször "neki támadtam" és senki sem értette a kirohanásomat.
-Rosszul hiszed drága -fordítottam neki hátat, majd vissza siettem a helyemre meg sem várva a válaszát ha egyáltalán lett volna neki.
Miért hiszi azt,hogy annyira kötődni akarok hozzá? Vagy egyáltalán "barátkozni"? Ő egy nagy gyerek,aki nem képes felnőni,vagyis eddig még nekem nem mutatta meg az érett oldalát. Persze,nemrég ismerkedtünk meg,még honnan kéne tudnom milyen is ő valójában? De úgy látszik,neki jó érzés,ha kötözködhet velem,így én is olyan vagyok vele,amilyen ő velem. Őszintén nem is érdekel,hogy a többiek mit gondolnak rólam,hogy esetleg azt hiszik,akarok valamit Justintól,pedig igazából semmi közöm nem volt az énekeshez.
Akárhogy szidtam fejben,egy részem mindig a mosolyára gondolt,amit akkor mutatott meg,amikor egymásra néztünk. A szeme mindig vidám,mintha semmi problémája nem lenne. Érdekes egy srác az biztos.
Vissza slattyogtam a helyemre,a cuccaim mellé és törökülésbe leülve elővettem a telefonom. Nem tudtam mi vezérelt arra,hogy felmenjek,az egyik közösségi oldalra és Justin nevét beírva megkeressem a hivatalos oldalát,de megtettem.
Oldalán lefelé tekerve millió lájkot fedeztem fel,több ezer kommentet és a posztjai alatt még annál is több szívet. Elbambultam a kiírásain és akarva,vagy épp akaratlanul,de elkezdtem nézegetni a képeit. Volt ott mindenféle,olyan amit fotózáson csináltak róla,selfiek is voltak,közös képek néhány rokonnal,vagy egy baráttal. Teljesen belemerültem a nézelődésbe,olykor ráközelítettem az arcára csak,hogy jobban lássam és szemügyre vehessem az arcát. El sem tudtam képzelni,hogy miért teszem ezt,hirtelen felindulásból történt az egész.
Nagy bambulásomban arra kaptam magam,hogy nem vagyok egyedül. Ijedten zártam le reflexből a telefont és oldalra dobva azt mérgesen meredtem magam mellé.
- Miért zártad le?-kérdezte felháborodottan -Most jöttek volna a kedvenc képeim! Fotózáson készültek és van közte félmeztelen is -kacsintott kaján vigyorral a képén. Arcom rákvörös lett,kezeim remegtek és éreztem,hogy most jó ideig ezzel fog piszkálni.
-Örülnék,ha békén hagynál és ne, ismétlem NE nézz bele a telefonomba!-bámultam szigorúan íriszei közé,de szinte meg sem hallotta amit mondtam.
-Miért nézted az oldalam?-kérdezte leülve mellém. Eddig térdén támaszkodott,egy-két kósza hajtincse,pedig előre esett,így szemébe lógtak,szemei pedig kíváncsian vizslattak. Miután mellém ült elkaptam a tekintetem,inkább előre felé meredtem. Deja vu érzésem lett,ugyanis megint,mindenki minket bámult,köszönhetően Justinnak.
-Semmi közöd hozzá -szóltam a lehető leghidegebben.
-Áh értem,gondolom kíváncsi voltál a születési dátumomra -mondta,de éreztem,hogy tekintetével még mindig engem kémlel -Vaaagy csak rám gondoltál és kíváncsi voltál a képeimre -mondta a másik (...mellesleg igaz) lehetőséget.
-Nem igaz! Csak megnéztem mennyire vagy népszerű,ennyi -néztem a szemébe,amik tele voltak csillogással és vidámsággal.
-Tehetséges vagy -jelentette ki,teljesen eltérve az eredeti témától. Legbelül azért örültem,hogy témát váltott.
-Mi?-kérdeztem összeráncolt szemöldökkel .
-Örülnék,ha veled dolgozhatnék -húzta félmosolyra száját és elfordította a fejét.
-Nálam tehetségesebbek is vannak...sokkal tehetségesebbek -vallottam be őszintén.Végignézve a társaságon szinte tudtam,hogy nincs esélyem. Akármennyire próbáltam elhitetni magammal minden percben,hogy itt a helyem,bennem volt a félelem is.
-Lehet,de én téged akarlak -mondta még mindig előre bámulva. Most ő nem nézett rám,én viszont le se tudtam venni róla a tekintetem. Teljesen össze voltam zavarodva,hogy mégis miért mondd nekem ilyeneket.
-Még holnap is meg kell néznetek egy csomó embert,hidd el,változik az ember véleménye,elég gyorsan -próbáltam ellenkezni,ugyanis meggondolatlanság lenne,ha úgy vennének fel,hogy csak egyszer (vagyis igazából kétszer) láttak összesen táncolni. És még a holnapi társaságról nem is tudják,hogy milyenek.
-Pedig én bejuttathatnálak. Akár még ma estére bent is lehetnél a Dance Clubosok között -mondta halál komolyan. Szívem hatalmasat dobbant,a levegő hirtelen megfagyott bennem. Itt állt (vagyis inkább ült) mellettem a lehetőség,hogy valóra váltsam az álmom. Azt amire régóta vágytam,ami életcél lett előttem. De tudtam,hogy mindenki ezért jött ide és ez így nem lenne fer a többiekkel szemben.
-Kösz,de inkább nem -mondtam ki végül megvont vállal. Úgy gondoltam,hogy jó döntést hozok,hisz' az az igazságos,ha mindenki ugyanannyi eséllyel van itt
-Érdekes,alig fél órája egy lány szinte könyörgött,hogy tegyem biztossá a bekerülését,még adott is volna cserébe valamit,neked pedig ingyen felajánlom,hogy megvalósítsd a vágyad,mégis visszautasítod. A helyedben mindenki rákapott volna erre az ajánlatra -nézett ismét rám,de most találkozott a tekintetünk.Próbáltam egyenletesen venni a levegőt és felfogni szavait.
-Lehet,de ez így nem igazságos a többiekkel szemben. Ráadásul én küzdeni szeretnék a helyért. És nem munka nélkül megszerezni -jelentettem ki őszintén a kezemet tördelve.
-Bírom ezt az oldaladat Em -mondta ismét eltérve a tárgytól.
-Nem ismersz!
-Dehogynem -húzta ajkait mosolyra -tudom hol laksz,a telefonszámod,a korod,hogy hova jársz iskolába és a személyiségedet is kezdem kiismerni -egy pillanatra még el is hittem szavait,hogy esetleg valakivel kutattatott utánam,de hirtelen eszembe jutott,hogy van egy egyszerűbb megoldás is.
-A jelentkezési lapról könnyű ezeket megtudni -pillantottam rá győztesen,hisz minden adatot meg kellett adnom.
-Oké..most lebuktam -nevetett fel halkan,és azért én is elmosolyodtam -Mesélj magadról valamit -kérte és ismét hirtelen váltott témát.
-Miért?-néztem rá kérdőn,de még mindig mosolyogtam.
-Mert érdekel ki is vagy te -válaszolta nyugodtan,szemei mégis mosolygásra utaltak. Nem tudom miért,de jó érzés volt,hogy ott volt mellettem.
-Mit szeretnél hallani?
-Hányas a melltartóméreted,mekkora a lábad,mikor vesztetted el a szüzességed és van-e barátod?-tette fel egymás után a kérdéseket,melyek megfogalmazódtak benne. Nem tudom miért vártam azt,hogy értelmes dolog jár a fejében.
Már épp nyitottam volna a szám,ugyanis visszaszóltam volna valami frappánsat,de akkor Benji lépett ki a mellettünk lévő teremből.
-Srácok,gyertek ide kérlek!-tapsolt párat,ezzel magára hívva a figyelmet. Beállt a terem közepére egy halom papírt fogva kezei közt.
Gyorsan felpattantam és pár másodpercig gondolkoztam rajta,hogy felhúzzam-e Justint,és végül úgy döntöttem,hogy odanyújtom a kezem. Felnézve rám,azonnal kezemhez nyúlt,de ahogy állt volna fel a súlya hirtelen nehézkedett rám,amire nem tudom miért,de nem voltam felkészülve,ezért ahelyett,hogy felhúztam volna,csaknem ráestem.
-Szerintem kezdj el fogyózni -adtam tanácsot,miután újra visszanyertem az egyensúlyom -Ezek az esti nasik megártanak -nevettem fel halkan,mivel elképzeltem a jelenetet,hogy Justin kómás fejjel,este 10-kor egy tál sütemény felett néz valami hülye szerelmes sorozatot a tv-ben amit csak olyan későn adnak.
-Szerintem meg neked kéne kondiba járnod,hogy legyen rajtad valami izom is -tápászkodott fel,végül egyedül.
-Héj,igenis jó formában vagyok!-ráncoltam össze a szemöldököm sértődötten.
-Tíz fekvőt is alig bírsz lenyomni -indult el hirtelen én pedig utánasiettem.
-Ha nem bírnék fekvőzni,akkor olyan karjaim lennének,mint neked -nyomkodtam meg mutató ujjammal felkarját,ami mellesleg meglepett ugyanis eléggé kemény volt.
Erre már nem válaszolt,mivel a társasághoz értünk,akik félkörben álltak meg Benji körül. Juss odament haverja mellé, én pedig beálltam a többiek közé.
-Szóval -kezdett bele Benji végignézve rajtunk -most egyesével szólítunk be titeket abba a terembe -mutatott a háta mögé- mindenki 3 percet kap arra,hogy bemutassa azt a koreográfiát,amit otthon begyakorolt. Remélem mindenki felkészült és készen álltok!
-Persze!-üvöltöttük kórusban a választ.
Végre nyugalom volt mindenki arcán,de Benji szavait hallva azonnal megváltozott még a levegő is. Itt volt az ideje annak,hogy mutassunk valamit,erről a koreográfiáról derül ki,hogy mennyire vagyunk sokoldalúak és ezzel a teljesítménnyel egy véleményt is alkotnak rólunk Benjiék. Jól,rosszul,vagy közepesen teljesíthetünk. Természetesen mindenki a maximumra törekszik,de talán ez itt kevés. Itt tökéletesnek kell lennie.
-Rendben,mindenki üljön le és öt perc múlva szólítjuk az első embert -jelentette be ordítva az oktató,mivel máris hatalmas hangzavar lett.
Fogtam magam,visszasétáltam a helyemre,leülve pedig elkezdtem a kezemet tördelni és a szám belsejét harapdálni. Fejemben folyamatosan az otthon kitalált koreográfia járt,de a gondolataimban mindig megjelent Justin is,ahogy engem néz tánc közben.
Eszembe jutott,ahogy találkoztunk és az is,hogy milyen bunkó volt velem mindig. Viszont tökéletesen beállított haja és szeme csillogása sem hagyott figyelmen kívül. A nevetése és...és akkor jöttem rá,hogy mégis mit csinálok? Miért gondolok rá,hiszen azért annyira nem bírom,hogy folyton ő járjon a fejemben.
Nem értettem,hogy a mai napon miért volt ilyen hatással rám az énekes. Az érzéseim is zavarosak voltak,egyszer a pokolba kívántam ,máskor meg a tökéletes külsején ábrándoztam. Saját magamon sem bírtam kiigazodni.
-Szia!-zökkentett ki valaki hirtelen a sok értelmetlen kérdés közül,ami megfogalmazódott bennem -Leülhetek?-kérdezte egy magas,barna hajú srác. Barna íriszei mosolyogva kémleltek,arca pedig pozitivitást tükrözött.
-Persze,gyere csak -kaptam észbe és a táskámat áttettem a másik oldalra,hogy mellém jöhessen. Kényelmesen elhelyezkedett törökülésben fején lévő sapkát,pedig megigazította.
-Mike vagyok. Mike Jenner,nagyon örülök -nyújtotta a kezét.
-Emily. Emily Still -mosolyogtam vissza és megráztam a kezét.
-Most vagy itt először Emily Still?-kezdeményezte a párbeszédet felém fordulva.
-Igen,miért,te már voltál itt Mike Jenner?-kérdeztem vissza a teljes nevét használva,ahogy ő is.
-Tavaly is jelentkeztem,de mivel nem kerültem be,ezért idén is megpróbálom -válaszolta magabiztosan.
-Hú és milyen volt az érzés,mikor megtudtad,hogy nem te kerültél be?-érdeklődtem tovább,ugyanis így fel tudok készülni a legrosszabbra.
-Borzalmas -válaszolt hidegen -Ez volt az álmom és mivel nem jött össze,folytattam a tanulást.De összeszedtem magam és most itt vagyok. Ha esetleg most sem sikerülne,akkor ...lemondok róla -mondta a végét kicsit csalódottan. Nem tudom,hogy én képes lennék-e még egyszer ezt végigcsinálni. Szóval ámulva néztem az újdonsült ismerősömre,aki félmosolyra húzta a száját és most ő kérdezett:
-És..Mióta táncolsz?
-Óh,hát gyerekkorom óta egyszerűen imádok,de még csak most volt időm és bátorságom Jelentkezni a Clubba -kezdtem bele a mesélésbe -Mióta megalakult ez a hely éreztem,hogy nekem be kell ide kerülnöm. De mivel elég kevés az esély,hogy felvegyenek,kicsit bizonytalan vagyok -vallottam be őszintén érzéseim.
-Ez érthető,de nyugi,neked is ugyanannyi esélyed van,mit másnak. Mellesleg jól táncolsz,csak adj bele majd mindent -tanácsolta és őszintén szólva tetszett a pozitivitása.
-Lily Clifford -hallottam meg Benji hangját,aki az első lány nevét olvasta fel. Egy magas,vörös hajú,virágmintás ruhás,megszeppent lány állt fel és indult el Ben felé. Mike-al összenéztünk és akaratlanul,de elnevettük magunkat.
Tíz,tizenöt,húsz és végül harminc perc telt el,de minket még nem szólítottak. Az emberek egyre kevesebben lettek,sokan boldogan távoztak,de voltak akik könnyekkel küszködve léptek ki az ajtón. Nem tudtuk mi vár ránk,de mi elvoltunk Mike-al. Mesélt a gyerekkorától és magáról,aztán én is így tettem. Szörnyen magabiztos és optimista,de ez nem zavar. Fel sem tűnt igazából,hogy egyre kevesebb lett a létszám a teremben. Már csak arra kaptam fel a fejem,hogy Mike nevét mondják.
-Sok sikert -eresztettem felé,egy bátorító mosolyt,amint feltápászkodott.
-Kösz,szükség lesz rá -kacsintott,majd elindult.
Összeszorított fogakkal és tele kíváncsisággal vártam,hogy kijöjjön. Gondoltam,hogy rajta még nagyobb lesz a stressz,hiszen ő már másodjára van itt. Aranyos srác és rövid idő alatt megkedveltem. Tényleg szurkoltam neki,hisz' szerettem volna,ha teljesíthetné az álmát.
Pár perccel később mosolyogva lépett ki, fejéről lekerült a sapka, én pedig azonnal letámadtam kérdéseimmel.
-Na milyen volt? Izgultál? Stresszes a levegő bent? Sikerült mindent megcsinálni? Mondtak valamit? -támadtam le,amint mellém érkezett.
-Minden oké volt. Majd meglátjuk,hogy mi lesz. Azt mondták 2 nap múlva kell majd visszajönni úgy,mint mindenki másnak és akkor kiosztanak ránk egy feladatot -avatott be a részletekbe,majd elővette az üvegét és belekortyolt a friss vízbe. Homlokán tükröződő izzadságcseppek azért elárulták,hogy elfáradt,azaz komoly munka van a koreográfiájába.
-Feladatot?-néztem rá értetlenül.
-Uhum,de többet nekem se mondtak -rántott egyet a vállán. Lazán kezelte a helyzetet,de tudtam,hogy belül félt. Benne volt a kérdőjel,hogy vajon odatette magát eléggé? Vagy ismét csalódnia kell?
Még kicsit faggattam,de alig tíz perc után,olyat hallottam amitől jelen pillanatban a legjobban féltem. A nevemtől. Benji kimondta és tudtam,hogy itt az idő.
-Ügyes légy -szorította meg bátorítóan Mike a kezem,amit egy apró biccentéssel köszöntem meg neki.. Gyenge mozdulatokkal felálltam,és elindultam az AJTÓ felé (igen,csupa nagybetűvel). Most még inkább nagynak tűnt,igaz már voltam bent egyszer,de akkor valamiért más szemszögből láttam. Túl nagy volt a teher a vállamon,de meg kellett vele küszködnöm.
Hát...most vagy soha -jelentettem ki magamnak és nagy lélegzetvétel után beléptem rajta.
Miközben hallgattam és vége lett a számnak, észrevettem, hogy mindenki egy nagy tömegben gyűlt össze, de nem láttam, hogy mit is néznek annyira. Természetesen bepánikoltam,hogy esetleg Benji mondd valamit,de lemaradok róla, így amilyen gyorsan csak tudtam, felpattantam és az embertömeg felé indultam. El sem tudtam képzelni, hogy mi történik, de amint megláttam Biebert, aki beállva egy nála két fejjel alacsonyabb lány mellé és úgy mosolyog a kamerába, egyből tudtam hogy lett egy felesleges utam.
-Héj Em, te is kérsz egy képet? -Hallottam meg hirtelen a hangját, amitől kirázott a hideg. Lassan fordultam meg,valamiért reméltem, hogy mégsem ő szólított meg,de sajnos csalódnom kellett.
-Először is, ne becézgess.Másodszor pedig majd ha meghalok,még talán...nem még akkor sem -válaszoltam gúnyosan mosolyogva és a kezemet össze fonva mellkasom előtt, vártam, hogy mit fog erre mondani.
-Ugyan,ne kéresd magad,tudom hogy szeretnél egy képet, csak hogy hozzám bújhass -kacsintott túlságosan magabiztosan. Mindenki halkan felkuncogott és hirtelen olyan érzésem lett,mint amikor legelőször "neki támadtam" és senki sem értette a kirohanásomat.
-Rosszul hiszed drága -fordítottam neki hátat, majd vissza siettem a helyemre meg sem várva a válaszát ha egyáltalán lett volna neki.
Miért hiszi azt,hogy annyira kötődni akarok hozzá? Vagy egyáltalán "barátkozni"? Ő egy nagy gyerek,aki nem képes felnőni,vagyis eddig még nekem nem mutatta meg az érett oldalát. Persze,nemrég ismerkedtünk meg,még honnan kéne tudnom milyen is ő valójában? De úgy látszik,neki jó érzés,ha kötözködhet velem,így én is olyan vagyok vele,amilyen ő velem. Őszintén nem is érdekel,hogy a többiek mit gondolnak rólam,hogy esetleg azt hiszik,akarok valamit Justintól,pedig igazából semmi közöm nem volt az énekeshez.
Akárhogy szidtam fejben,egy részem mindig a mosolyára gondolt,amit akkor mutatott meg,amikor egymásra néztünk. A szeme mindig vidám,mintha semmi problémája nem lenne. Érdekes egy srác az biztos.
Vissza slattyogtam a helyemre,a cuccaim mellé és törökülésbe leülve elővettem a telefonom. Nem tudtam mi vezérelt arra,hogy felmenjek,az egyik közösségi oldalra és Justin nevét beírva megkeressem a hivatalos oldalát,de megtettem.
Oldalán lefelé tekerve millió lájkot fedeztem fel,több ezer kommentet és a posztjai alatt még annál is több szívet. Elbambultam a kiírásain és akarva,vagy épp akaratlanul,de elkezdtem nézegetni a képeit. Volt ott mindenféle,olyan amit fotózáson csináltak róla,selfiek is voltak,közös képek néhány rokonnal,vagy egy baráttal. Teljesen belemerültem a nézelődésbe,olykor ráközelítettem az arcára csak,hogy jobban lássam és szemügyre vehessem az arcát. El sem tudtam képzelni,hogy miért teszem ezt,hirtelen felindulásból történt az egész.
Nagy bambulásomban arra kaptam magam,hogy nem vagyok egyedül. Ijedten zártam le reflexből a telefont és oldalra dobva azt mérgesen meredtem magam mellé.
- Miért zártad le?-kérdezte felháborodottan -Most jöttek volna a kedvenc képeim! Fotózáson készültek és van közte félmeztelen is -kacsintott kaján vigyorral a képén. Arcom rákvörös lett,kezeim remegtek és éreztem,hogy most jó ideig ezzel fog piszkálni.
-Örülnék,ha békén hagynál és ne, ismétlem NE nézz bele a telefonomba!-bámultam szigorúan íriszei közé,de szinte meg sem hallotta amit mondtam.
-Miért nézted az oldalam?-kérdezte leülve mellém. Eddig térdén támaszkodott,egy-két kósza hajtincse,pedig előre esett,így szemébe lógtak,szemei pedig kíváncsian vizslattak. Miután mellém ült elkaptam a tekintetem,inkább előre felé meredtem. Deja vu érzésem lett,ugyanis megint,mindenki minket bámult,köszönhetően Justinnak.
-Semmi közöd hozzá -szóltam a lehető leghidegebben.
-Áh értem,gondolom kíváncsi voltál a születési dátumomra -mondta,de éreztem,hogy tekintetével még mindig engem kémlel -Vaaagy csak rám gondoltál és kíváncsi voltál a képeimre -mondta a másik (...mellesleg igaz) lehetőséget.
-Nem igaz! Csak megnéztem mennyire vagy népszerű,ennyi -néztem a szemébe,amik tele voltak csillogással és vidámsággal.
-Tehetséges vagy -jelentette ki,teljesen eltérve az eredeti témától. Legbelül azért örültem,hogy témát váltott.
-Mi?-kérdeztem összeráncolt szemöldökkel .
-Örülnék,ha veled dolgozhatnék -húzta félmosolyra száját és elfordította a fejét.
-Nálam tehetségesebbek is vannak...sokkal tehetségesebbek -vallottam be őszintén.Végignézve a társaságon szinte tudtam,hogy nincs esélyem. Akármennyire próbáltam elhitetni magammal minden percben,hogy itt a helyem,bennem volt a félelem is.
-Lehet,de én téged akarlak -mondta még mindig előre bámulva. Most ő nem nézett rám,én viszont le se tudtam venni róla a tekintetem. Teljesen össze voltam zavarodva,hogy mégis miért mondd nekem ilyeneket.
-Még holnap is meg kell néznetek egy csomó embert,hidd el,változik az ember véleménye,elég gyorsan -próbáltam ellenkezni,ugyanis meggondolatlanság lenne,ha úgy vennének fel,hogy csak egyszer (vagyis igazából kétszer) láttak összesen táncolni. És még a holnapi társaságról nem is tudják,hogy milyenek.
-Pedig én bejuttathatnálak. Akár még ma estére bent is lehetnél a Dance Clubosok között -mondta halál komolyan. Szívem hatalmasat dobbant,a levegő hirtelen megfagyott bennem. Itt állt (vagyis inkább ült) mellettem a lehetőség,hogy valóra váltsam az álmom. Azt amire régóta vágytam,ami életcél lett előttem. De tudtam,hogy mindenki ezért jött ide és ez így nem lenne fer a többiekkel szemben.
-Kösz,de inkább nem -mondtam ki végül megvont vállal. Úgy gondoltam,hogy jó döntést hozok,hisz' az az igazságos,ha mindenki ugyanannyi eséllyel van itt
-Érdekes,alig fél órája egy lány szinte könyörgött,hogy tegyem biztossá a bekerülését,még adott is volna cserébe valamit,neked pedig ingyen felajánlom,hogy megvalósítsd a vágyad,mégis visszautasítod. A helyedben mindenki rákapott volna erre az ajánlatra -nézett ismét rám,de most találkozott a tekintetünk.Próbáltam egyenletesen venni a levegőt és felfogni szavait.
-Lehet,de ez így nem igazságos a többiekkel szemben. Ráadásul én küzdeni szeretnék a helyért. És nem munka nélkül megszerezni -jelentettem ki őszintén a kezemet tördelve.
-Bírom ezt az oldaladat Em -mondta ismét eltérve a tárgytól.
-Nem ismersz!
-Dehogynem -húzta ajkait mosolyra -tudom hol laksz,a telefonszámod,a korod,hogy hova jársz iskolába és a személyiségedet is kezdem kiismerni -egy pillanatra még el is hittem szavait,hogy esetleg valakivel kutattatott utánam,de hirtelen eszembe jutott,hogy van egy egyszerűbb megoldás is.
-A jelentkezési lapról könnyű ezeket megtudni -pillantottam rá győztesen,hisz minden adatot meg kellett adnom.
-Oké..most lebuktam -nevetett fel halkan,és azért én is elmosolyodtam -Mesélj magadról valamit -kérte és ismét hirtelen váltott témát.
-Miért?-néztem rá kérdőn,de még mindig mosolyogtam.
-Mert érdekel ki is vagy te -válaszolta nyugodtan,szemei mégis mosolygásra utaltak. Nem tudom miért,de jó érzés volt,hogy ott volt mellettem.
-Mit szeretnél hallani?
-Hányas a melltartóméreted,mekkora a lábad,mikor vesztetted el a szüzességed és van-e barátod?-tette fel egymás után a kérdéseket,melyek megfogalmazódtak benne. Nem tudom miért vártam azt,hogy értelmes dolog jár a fejében.
Már épp nyitottam volna a szám,ugyanis visszaszóltam volna valami frappánsat,de akkor Benji lépett ki a mellettünk lévő teremből.
-Srácok,gyertek ide kérlek!-tapsolt párat,ezzel magára hívva a figyelmet. Beállt a terem közepére egy halom papírt fogva kezei közt.
Gyorsan felpattantam és pár másodpercig gondolkoztam rajta,hogy felhúzzam-e Justint,és végül úgy döntöttem,hogy odanyújtom a kezem. Felnézve rám,azonnal kezemhez nyúlt,de ahogy állt volna fel a súlya hirtelen nehézkedett rám,amire nem tudom miért,de nem voltam felkészülve,ezért ahelyett,hogy felhúztam volna,csaknem ráestem.
-Szerintem kezdj el fogyózni -adtam tanácsot,miután újra visszanyertem az egyensúlyom -Ezek az esti nasik megártanak -nevettem fel halkan,mivel elképzeltem a jelenetet,hogy Justin kómás fejjel,este 10-kor egy tál sütemény felett néz valami hülye szerelmes sorozatot a tv-ben amit csak olyan későn adnak.
-Szerintem meg neked kéne kondiba járnod,hogy legyen rajtad valami izom is -tápászkodott fel,végül egyedül.
-Héj,igenis jó formában vagyok!-ráncoltam össze a szemöldököm sértődötten.
-Tíz fekvőt is alig bírsz lenyomni -indult el hirtelen én pedig utánasiettem.
-Ha nem bírnék fekvőzni,akkor olyan karjaim lennének,mint neked -nyomkodtam meg mutató ujjammal felkarját,ami mellesleg meglepett ugyanis eléggé kemény volt.
Erre már nem válaszolt,mivel a társasághoz értünk,akik félkörben álltak meg Benji körül. Juss odament haverja mellé, én pedig beálltam a többiek közé.
-Szóval -kezdett bele Benji végignézve rajtunk -most egyesével szólítunk be titeket abba a terembe -mutatott a háta mögé- mindenki 3 percet kap arra,hogy bemutassa azt a koreográfiát,amit otthon begyakorolt. Remélem mindenki felkészült és készen álltok!
-Persze!-üvöltöttük kórusban a választ.
Végre nyugalom volt mindenki arcán,de Benji szavait hallva azonnal megváltozott még a levegő is. Itt volt az ideje annak,hogy mutassunk valamit,erről a koreográfiáról derül ki,hogy mennyire vagyunk sokoldalúak és ezzel a teljesítménnyel egy véleményt is alkotnak rólunk Benjiék. Jól,rosszul,vagy közepesen teljesíthetünk. Természetesen mindenki a maximumra törekszik,de talán ez itt kevés. Itt tökéletesnek kell lennie.
-Rendben,mindenki üljön le és öt perc múlva szólítjuk az első embert -jelentette be ordítva az oktató,mivel máris hatalmas hangzavar lett.
Fogtam magam,visszasétáltam a helyemre,leülve pedig elkezdtem a kezemet tördelni és a szám belsejét harapdálni. Fejemben folyamatosan az otthon kitalált koreográfia járt,de a gondolataimban mindig megjelent Justin is,ahogy engem néz tánc közben.
Eszembe jutott,ahogy találkoztunk és az is,hogy milyen bunkó volt velem mindig. Viszont tökéletesen beállított haja és szeme csillogása sem hagyott figyelmen kívül. A nevetése és...és akkor jöttem rá,hogy mégis mit csinálok? Miért gondolok rá,hiszen azért annyira nem bírom,hogy folyton ő járjon a fejemben.
Nem értettem,hogy a mai napon miért volt ilyen hatással rám az énekes. Az érzéseim is zavarosak voltak,egyszer a pokolba kívántam ,máskor meg a tökéletes külsején ábrándoztam. Saját magamon sem bírtam kiigazodni.
-Szia!-zökkentett ki valaki hirtelen a sok értelmetlen kérdés közül,ami megfogalmazódott bennem -Leülhetek?-kérdezte egy magas,barna hajú srác. Barna íriszei mosolyogva kémleltek,arca pedig pozitivitást tükrözött.
-Persze,gyere csak -kaptam észbe és a táskámat áttettem a másik oldalra,hogy mellém jöhessen. Kényelmesen elhelyezkedett törökülésben fején lévő sapkát,pedig megigazította.
-Mike vagyok. Mike Jenner,nagyon örülök -nyújtotta a kezét.
-Emily. Emily Still -mosolyogtam vissza és megráztam a kezét.
-Most vagy itt először Emily Still?-kezdeményezte a párbeszédet felém fordulva.
-Igen,miért,te már voltál itt Mike Jenner?-kérdeztem vissza a teljes nevét használva,ahogy ő is.
-Tavaly is jelentkeztem,de mivel nem kerültem be,ezért idén is megpróbálom -válaszolta magabiztosan.
-Hú és milyen volt az érzés,mikor megtudtad,hogy nem te kerültél be?-érdeklődtem tovább,ugyanis így fel tudok készülni a legrosszabbra.
-Borzalmas -válaszolt hidegen -Ez volt az álmom és mivel nem jött össze,folytattam a tanulást.De összeszedtem magam és most itt vagyok. Ha esetleg most sem sikerülne,akkor ...lemondok róla -mondta a végét kicsit csalódottan. Nem tudom,hogy én képes lennék-e még egyszer ezt végigcsinálni. Szóval ámulva néztem az újdonsült ismerősömre,aki félmosolyra húzta a száját és most ő kérdezett:
-És..Mióta táncolsz?
-Óh,hát gyerekkorom óta egyszerűen imádok,de még csak most volt időm és bátorságom Jelentkezni a Clubba -kezdtem bele a mesélésbe -Mióta megalakult ez a hely éreztem,hogy nekem be kell ide kerülnöm. De mivel elég kevés az esély,hogy felvegyenek,kicsit bizonytalan vagyok -vallottam be őszintén érzéseim.
-Ez érthető,de nyugi,neked is ugyanannyi esélyed van,mit másnak. Mellesleg jól táncolsz,csak adj bele majd mindent -tanácsolta és őszintén szólva tetszett a pozitivitása.
-Lily Clifford -hallottam meg Benji hangját,aki az első lány nevét olvasta fel. Egy magas,vörös hajú,virágmintás ruhás,megszeppent lány állt fel és indult el Ben felé. Mike-al összenéztünk és akaratlanul,de elnevettük magunkat.
Tíz,tizenöt,húsz és végül harminc perc telt el,de minket még nem szólítottak. Az emberek egyre kevesebben lettek,sokan boldogan távoztak,de voltak akik könnyekkel küszködve léptek ki az ajtón. Nem tudtuk mi vár ránk,de mi elvoltunk Mike-al. Mesélt a gyerekkorától és magáról,aztán én is így tettem. Szörnyen magabiztos és optimista,de ez nem zavar. Fel sem tűnt igazából,hogy egyre kevesebb lett a létszám a teremben. Már csak arra kaptam fel a fejem,hogy Mike nevét mondják.
-Sok sikert -eresztettem felé,egy bátorító mosolyt,amint feltápászkodott.
-Kösz,szükség lesz rá -kacsintott,majd elindult.
Összeszorított fogakkal és tele kíváncsisággal vártam,hogy kijöjjön. Gondoltam,hogy rajta még nagyobb lesz a stressz,hiszen ő már másodjára van itt. Aranyos srác és rövid idő alatt megkedveltem. Tényleg szurkoltam neki,hisz' szerettem volna,ha teljesíthetné az álmát.
Pár perccel később mosolyogva lépett ki, fejéről lekerült a sapka, én pedig azonnal letámadtam kérdéseimmel.
-Na milyen volt? Izgultál? Stresszes a levegő bent? Sikerült mindent megcsinálni? Mondtak valamit? -támadtam le,amint mellém érkezett.
-Minden oké volt. Majd meglátjuk,hogy mi lesz. Azt mondták 2 nap múlva kell majd visszajönni úgy,mint mindenki másnak és akkor kiosztanak ránk egy feladatot -avatott be a részletekbe,majd elővette az üvegét és belekortyolt a friss vízbe. Homlokán tükröződő izzadságcseppek azért elárulták,hogy elfáradt,azaz komoly munka van a koreográfiájába.
-Feladatot?-néztem rá értetlenül.
-Uhum,de többet nekem se mondtak -rántott egyet a vállán. Lazán kezelte a helyzetet,de tudtam,hogy belül félt. Benne volt a kérdőjel,hogy vajon odatette magát eléggé? Vagy ismét csalódnia kell?
Még kicsit faggattam,de alig tíz perc után,olyat hallottam amitől jelen pillanatban a legjobban féltem. A nevemtől. Benji kimondta és tudtam,hogy itt az idő.
-Ügyes légy -szorította meg bátorítóan Mike a kezem,amit egy apró biccentéssel köszöntem meg neki.. Gyenge mozdulatokkal felálltam,és elindultam az AJTÓ felé (igen,csupa nagybetűvel). Most még inkább nagynak tűnt,igaz már voltam bent egyszer,de akkor valamiért más szemszögből láttam. Túl nagy volt a teher a vállamon,de meg kellett vele küszködnöm.
Hát...most vagy soha -jelentettem ki magamnak és nagy lélegzetvétel után beléptem rajta.



