2016. október 26., szerda

6. FEJEZET - ELRONTOTTAM MINDENT

Sziasztok!  *3*
Uuuuuuuramisteeeeen!!! 
Megint késtem...eléggé sokat, de azt hiszem, ez már lassan megszokott lesz, pedig próbáltam nem azzá tenni..:c
Viszooont, ez a rész, most talán hosszabb lett, és mér íródik a következő rész is, szóval a szünetben nagyon szeretnék még egy részt kitenni.
Remélem van itt még valaki aki olvassa :D Ha igen, írj kommentet kérlek...bármit, csak tudjam, hogy még van itt élő ember
Puszi nektek, jó olvasást és köszönöm a türelmet! ♥



*Emily Still szemszöge*


  Reggel kialvatlanul keltem, pedig egyszer sem ébredtem fel. Sajnos emlékeztem minden pillanatra, pedig azt hittem legalább egy kicsi hiánya lesz a tegnap estének. Úgy látszik nem ittam eleget. Hah..
Percekig feküdtem a plafont bámulva, miközben mégis az járt a fejemben, hogy hiányzik. Az amiket mondott valósnak tűntek, a tettei is valami mást mutattak, új arcát fedezhettem fel és azt hittem komolyan gondol mindent, amit mondott. Pedig nem, miért változott volna meg? De mégis jól éreztem magam vele, mégis jó volt, hogy megcsókolt, hogy forgott velem a világ. A pillantását éreztem a bőrömön még most is. Nem a bunkó, önimádó oldalát mutatta, hanem úgy tűnt, megnyílt előttem. Aha, de csak azért, hogy később összetörhesse a szívemet, megbasszon és eldobjon, pontosan úgy, ahogy minden pasi teszi. 

Akarva, vagy akaratlanul, de egy apró könnycsepp gördült végig az arcomon, majd azt követte egyre több, ahogy az emlékképek, szinte videóként peregtek le előttem. És meglepő módon jól esett sírni. Kiadtam magamból a fájdalmat, a csalódottságot és mindent ami akkor a lelkemet nyomta. Persze eszemben sem volt még akkor, hogy aznap sem szenvedek hiányt Justin látványából, ugyanis egy órára mennem kellett a Dance Klubba, ahol valami új "küldetést" fognak nekünk kiosztani, és ezek alapján választják ki a szerencsés 2 főt. 

Letöröltem a könnyeimet, majd óvatosan kiszálltam az ágyamból, de akkor hirtelen mintha fejbe csaptak volna egy kalapáccsal, úgy hatolt belém a fájdalom. Igen, ez a másnaposság, ami kegyetlen tud lenni. 
Nagy nehezen, kiértem a konyhába, ahol barátnőm már kócos hajjal, pizsamában egy bögre kávéval ült a székben, és lehajtott fejjel nyöszörgött. Igen, őt is kínozta a másnaposság.
-Nekem is kávét, könyörgöm! -léptem oda mellé, mire Kiara úgy felugrott, hogy szinte kiesett a székéből a hirtelen belépőm miatt. 
-Már az asztalon ki van készítve. -mutatott a háta mögé. -De neked nagyon gyorsan mesélned kell. Mindenről! -kezdte izgatottan és belekortyolt a kávéjába.
-Te..honnan tudod, hogy történt valami? -ültem le mellé és végre én is beleihattam a fekete löttybe, ami szerintem még sosem esett ilyen jól. 
-A pultos srác mondta. Látta amikor Justinkával elmentetek. És mivel gondolom elvesztettük a fogadást, hajnalig ott voltam, összehoztam a fekete hajú csajjal a pultost, akinek rohadtul nem jegyeztem meg a nevét, de a vacsorát még le kell majd vele beszélnünk. -avatott be a részletekbe.
-Te sem feküdtél le senkivel?
-Nem. Volt egy srác, de..hát nem tudom, nem éreztem vele jól magam annyira, szóval inkább hagytam, utána meg senki más nem volt. Mellesleg kifizettem az egész estés fogyasztásodat, szívesen. -mosolygott, mire hálásan rápillantottam. 
-Köszönöm, visszafizetek mindent. Elég zűrös volt ez a buli, de már vége... -sóhajtottam megkönnyebbülten. És akkor még nem is sejtettem, hogy mi vár rám még aznap.
-Na, elmeséled végre, hogy mi a jó Istent csináltál te Justin Bieberrel??-kérdezte izgatottan. 
Hatalmasat sóhajtottam, összeszedtem a gondolataimat és elkezdtem mesélni. Elmondtam Logant, hogy hogy ismertem meg, mi volt közöttünk, mit éreztem, amikor rám mászott, aztán elmeséltem a "JB-s sztorit" ami már kicsit bonyolultabb volt. Nekem is elmesélni és Ki-nek is megérteni, mind az én érzéseimet, mind Justin tetteit. 
Természetesen nem hagytam ki a részletekből, beszámoltam neki a hányásomról (igen, ez nagyon érdekelte), arról, hogy azt mondta magának akar, és még a csók is fenomenális volt Vele. 
Kiara szemrebbenés nélkül hallgatott, ami nála nagyon nem jelentett jót, már vártam, hogy befejezzem és elmondja a véleményét, amit röviden összefoglal, de mégis a lényegre tér rá.
Mindig ezt teszi, amióta megismertük egymást, és tanácsot kértem, mindig segített, de rövid, tömör, mégis hasznos megoldásokat mondott. Ezért  is ragaszkodtam annyira hozzá és a véleményéhez. 

Most viszont, miután kitálaltam neki, sokáig nem szólt. Nem mondott semmit, ivott a kávéjából, nézett engem, az arckifejezésemet és csendben ült. Közben természetesen majdnem meghaltam a kíváncsiságtól, hogy mi zajlik le benne és mit fog reagálni. 
-Te teljesen beleestél abba az idióta, öntelt faszba! -állapította meg és ez így tökéletes első mondat volt. -Életem..ez így nagyon nem lesz jó. Tudod, hogy mindennél jobban szeretlek, de kihasznál, megbasz, eldob, hagyja hogy összetörj. Nem léphetsz be a játékába, mert kurvára nincs kiút!
-Az a baj..hogy szerintem már benne vagyok a játékba... -hajtottam le a fejemet szégyenkezve. 
-Mindegy, te is tudod, hogy nem megy ez így tovább. Add a bunkó énedet, ahogy eddig is, ne kíméld, tudom, hogy nehéz, de ne hagyd, hogy átverjen és megtévesszen. És keresd meg a gyenge pontját. Onnantól kezdve nyerő vagy! -mondta, mire átgondoltam a szavait többször is és talán igaza volt. Sőt, teljes mértékben az volt. Ugyanúgy kell folytatnunk ezt az egészet, ahogy elkezdtük. Bunkón, öntelt módjára és cseppet sem kedvesen. Igen, tényleg ez a legjobb megoldás, mintha meg se történt volna a tegnap este. Vagyis a ma hajnal. 
-Köszönöm! -mondtam hálásan és szorosan magamhoz öleltem barátnőmet. 
-Öhm...Emi, ne haragudj, de tegnap óta eléggé rosszul érzem magam, szóval nem mondok ilyet szívesen, de kérlek, ne ölelj ilyen szorosan! -tolt el magától, mire felnevettünk mind a ketten. 
-Ne haragudj, de most jól es...EL FOGOK KÉSNI BASSZAMEG! -üvöltöttem el magamat, mert az órára pillantottam, ami 11:48-at mutatott. És engem 1 órára vártak a Dance Clubba, és még másnaposan, a piától bűzlően álltam a konyhában olyan fejjel, mintha nyolc éve nem aludtam volna.
Azonnal otthagytam Kiarát és berohantam a mosdóba, kifésültem a hajamat, levetkőztem és beálltam a zuhany alá. Gyorsan hideg vízzel átmostam magam többször is, majd a hajmosást is elintéztem. Jól esett a felfrissülés, még órákig ott tudtam volna lenni, de sietnem kellett. 
Gyorsan magam köré tekertem a törölközőmet, a hajamat is összefogtam egyel és a tükör elé álltam. Egyszerű szempillaspirállal, púderrel el is intéztem a dolgot, nem nagyon volt időm többet csinálni és tánchoz nem is kellett.
A hajamat megszárítottam, de picit nehezebb az én esetemben, mert eléggé dús hajam van. 
Percekig álltam még a fürdőben a hajammal foglalkozva, mert szárítás után nem tudtam, hogy mit kezdjek vele, végül fogtam magam és felkontyoltam az egészet.
Mindenképp valami dögöset szerettem volna felvenni, hogy kicsit "lenyűgözzem" Justint és csorgassa utánam a nyálát legalább egy picit is.
Egy eléggé rövid farmer mellett esett a választásom, mellé egy csipke mintás, (szerintem) krémszínű toppal. A tükörbe nézve egész jól éreztem magamat és azonnal a fekete táskámhoz nyúltam, amibe bepakoltam a táncos-ruhámat, dezodort és a fontos kellékeket, majd az órára pillantva megállapítottam, hogy van még 14 percem, hogy odaérjek, szóval szerencsére hamar elkészültem. Közben Mike is üzent, hogy merre vagyok, minden oké-e velem. Megköszöntem az aggódását és pötyögtem is a választ, miszerint sietek. Így, boldogan lépkedtem a még mindig szörnyen kinéző barátnőmhöz. 

-Majd jövök, szurkolj! -nyomtam egy gyors puszit a homlokára, mert a TV előtt ült és halkan hallgatta a híradót. 
-Öhm...Emi.. -pillantott rám hirtelen, majd rendesen kinyílt a szeme. -Hú de jól nézel ma ki, és már cseppet sem tűnsz másnaposnak! -mosolygott vidáman, mire vállat vontam és kérdőn felé pillantottam. -Hallgasd a TV-t... -vette 2 fokkal hangosabbra, mire teljesen lefagytam. A sztárhírek mentek, amiben (nem meglepő módon) Justin szerepelt, csak most...csak most én is benne voltam. 
-Mi a franc?! -ültem le teljesen döbbenten a fotelbe barátnőm mellé és értetlenül hallgattam a nőt.

~Zajlanak az események Justin Bieber körül is.-
kezdte a műsorvezető nő. -Ma reggel ezt az amatőr felvételt kaptuk egy nézőnktől, aki videóra vette, ahogy Justin egy szőke hajú, fehérneműben álló lánnyal csókolózik egy szórakozóhelyen, ahova mellesleg Bieber azért ment, mert menedzsere születésnapját ünnepelték. Ahogy elnéztük a felvételt egyből az a kérdés fogalmazódott meg bennünk, hogy vajon ez is egy újabb kaland, vagy talán az új Mrs. Biebert köszönthetjük? A csók után Justinnal együtt távoztak mellesleg. De vajon miért állt fehérneműben az ismeretlen személy?
Próbáltuk felkutatni ezt a titokzatos lányt, de nem igazából találtunk választ a kérdésünkre, de ez a videó már most elég nagy port kavart a rajongók között. Ezerrel megy a keresgélés és találgatás.  Írjátok meg nekünk a facebook oldalunkon, hogy mi a véleményetek erről az egészről... ~


Tátott szájjal bámultuk a Tv-t még azután is, hogy rátértek George Clooney-ra. Azt hittem az első tévés szereplésem az valami tánccal kapcsolatos lesz és nem Bieber miatt leszek benne. Rengeteg meglepetést tartogat az élet, az biztos. 
Ötletem sem volt, mit kéne reagálnom, így szó nélkül felálltam és otthagyva Ki-t, kimentem az ajtón, lerohantam a lépcsőn és amilyen gyorsan csak lehetett, levegő közelébe akartam kerülni. Nem tudtam hova tenni, hogy ennyire gyorsan terjednek a hírek és nem úsztam meg, hogy ez az egész a feledésbe merüljön. Francba a médiával, meg minden szarsággal! 




*Justin Bieber szemszöge*

Benjivel türelmesen vártuk az embereket, mert a mai napra is tartogattunk nekik meglepetéseket. Csapatmunkát szántunk számukra, ami abból állt, hogy kaptak egy párt és közösen, 1 óra alatt egy másfél perces koreót kellett összerakniuk valamelyik zenémre, amit természetesen mi adtunk meg. Kíváncsian ültem le Ben mellé, hogy megnézzem a felosztásokat. Átfutottam a neveket, de természetesen csak egy név érdekelt, mert a tegnap este óta, csak egy név járt az eszembe. Amit meg is találtam, de azonnal ledöbbentem, amikor megtudtam kit kapott párnak. 
-Komolyan Mike-ot tetted be Emily Still táncpartnerének? -fogtam hirtelen a kezembe a papírt és értetlenül meredtem Benji felé. 
-Hát..ja. Úgy gondoltam, miért ne? Úgyis ismerik egymást, és a Still-lányt nem nagyon bírják valami miatt, szóval inkább egy ismerőssel raktam össze. Talán zavar? -vonta fel a szemöldökét kérdőn.
-Hogy zavar-e?? -kezdtem dühösen, amiről szerintem meg lehetett állapítani, hogy mi a véleményem. De aztán leesett, hogy Bennek is megígértem, hogy nem kezdek ki senkivel. És a beosztások az ő kezei alatt voltak, én a zenét intéztem a párosokhoz. Mellesleg átgondoltam az egészet. Miért kellett volna, hogy zavarjon? Emi tegnap a tudtomra adta, hogy nincs közöttük semmi, csak barátok, természetesen a srácon lehetett látni, hogy többet akar, de Emről meggyőződésem volt, hogy rám vár. Tegnap azért bizonyított is. Igaz utána lerázott, de vonzódik hozzám, szóval nem fog sokáig tartani az ellenkezése. Már a fejemben el is döntöttem, hogy ahogy lement a válogatás, megpróbálom jobban megismerni és többet megtudni róla. Mert igenis érdekeltek a részletek, tegnap este (vagyis ma hajnalban) valami bennem nagyon megváltozott. A csók óta, másképp láttam és rohadtul elkezdett érdekelni. Nem úgy mint az eddigi kapcsolataim. Ez most komoly volt. Vagyis úgy éreztem. -Természetesen nem zavar, ez így tökéletes! Nekik mehet a Sorry zenének. -mondtam lazán. Ezzel a számmal, talán egy apró jelet küldök Emilynek arról, hogy nekem nem csak a teste kell. 
-Rendben, na gyere, lassan kezdenünk kéne. -ragadta meg a karomat barátom és lassan kisétáltunk az irodából, egyenesen a nagyterembe, ahol már rengetegen várakoztak és érkezésünkre hatalmas tapsvihar tölt ki. Imádtam ott lenni, annyira forrt a levegő, mindenki teljesíteni akart, az adrenalin az egekben volt, az önbizalommal és a bizonytalansággal karöltve. Mégis baromi jó volt a hangulat. Üvöltött a hangszórókból az egyik zeném, táncoltak, és beszélgetett mindenki. Amikor megláttak, szokás szerint néhány lány összesúgott mögöttünk. Már megszoktam az ilyeneket. 
Beálltunk a terem másik végébe, szembe a többiekkel. A hangszórókból megszűnt a zene, egy emberként fordultak felénk. Mosolyogva bámultam, próbáltam pozitivitást tükrözni. De végig egyetlen egy személyt kerestem a tekintetemmel. Akit nem kellett sokáig keresni, mivel hirtelen kicsapódott a terem ajtaja és egy kicsit zavart lány rohant be, felém sem nézve. Elképesztően nézett ki az a kis rövidke nadrág nagyon, de nagyon kínzó volt számomra, legszívesebben ott helyben levetettem volna róla, nem azért, mert annyira rossz volt, hanem mert annyira tökéletesen kiemelt mindent, és több látványra vágytam.
Amikor elszáguldott mellettem, tekintetemmel végig követtem őt, és megállás nélkül azon agyaltam, hogy mit mondhatnék neki ahhoz, hogy lekerüljön róla az a pici, őrjítő nadrág és az a semmilyen felső. Aznap hálás voltam nagyon, hogy meleg volt az idő és ilyen lazán kellett öltözni. 
Viszont még akkor is végig bámultam, szerintem picit feltűnően, amikor már megállt Mike előtt és szorosan megölelték egymást. 
Az csak egy baráti ölelés volt. Bizony, semmi több, csak egy baráti ölelés..-próbáltam magamat hitegetni,mert valamiért kibaszottul fájt azt látni. Mellettem csak úgy elszáguldott, de azt a nyálgépet meg ölelgeti, miközben tegnap mégis rám volt kattanva.  És ami a még elképesztőbb, hogy még utána is végig Őt néztem. Vagyis őket. Amint Ő is felénk fordult, találkozott a tekintetünk, de azonnal másfelé nézett. Nem nagyon hatott meg, hogy most tudomást sem akar rólam venni, tovább bámultam nyugodtan. 
De aztán Mike-ra pillantottam, aki szintén engem kémlelt felvont szemöldökkel. Amikor látta, hogy felé is irányult egy kicsit a figyelmem, közelebb lépett Emilyhez, és a vállánál átkarolta, mire a lány óvatosan elmosolyodott. Oké, hogy nagyon jó táncos Mike, de kezdte rohadtul kihúzni a gyufát, mert miután ezt az egészet megtette, egy győztes mosoly keretében újra összefutott a tekintetünk. A rohadékját ott helyben le tudtam volna ütni, a kezem már ökölben volt, amikor Benji megszólalt. 
-Sziasztok! -tapsolt párat Benji, hogy mindenki rá figyeljen. Hát ez nekem kevésbé jött össze. -A mai napon csoportmunkát kaptok. Párba lesztek beosztva és egy órátok lesz arra, hogy egy tökéletesen kidolgozott, másfél perces koreográfiát mutassatok be nekünk. Szerintem ez rengeteg idő, szóval simán meg lehet csinálni a feladatot. Máris sorolom a felosztásokat, kérlek azonnal álljatok párba! -mosolygott Benji, majd elővette a papírját és elkezdte lassan felsorolni a neveket. 
Nem tudtam mit tegyek. Már mondta a neveket, és mindenki elkezdte megkeresni a párját. De valami miatt nem akartam, hogy összekerüljenek. Mindenképp meg akartam akadályozni, hogy még több időt töltsenek együtt, de nem volt nagy tervem, ezért improvizáltam.
Hirtelen ötletből vezérelve, megragadtam a Ben kezében tartott papírokat és én kezdtem tovább mondani a neveket. 
-Mi a fasz van? -fordult értetlenül felém Benji meg nagyjából mindenki, mert nem tudták hova tenni a hirtelen mozdulatomat. Nem nagyon foglalkoztam velük mellesleg.
-Emily Still és Amanda Montgomery és ti a Sorry-t kapjátok! -mondtam ki hirtelen egy másik nevet Emily mellé, mire a lány értetlenül bámult körbe, mert szerintem ötlete se volt, ki az az Amanda Montgomery. Mellesleg én se tudtam, de az ő neve volt a következő Em és Mike után, szóval kimondtam. 
-Justin megőrültél? -kérdezte idegesen és összezavartan Benji, majd erősen megragadta a papírt és kirángatta a kezemből. Döbbenten pillantottak ránk a többiek, senki nem értette mi folyik, de hatalmas csend lett a teremben és mindenki Benjit figyelte, ahogy összeszedi a papírokat a gondolataival együtt. 
-Justin valamit rohadtul félre mondott, ne haragudjatok, szegény nem ivott elég kávét reggel! -pillantott rám szúrós tekintettel, majd folytatta. -Emily, te Mike Jennerrel vagy együtt, csak Justin szétszórt ma, lehet megjött neki, de elnézzük, nyugi tesó... -oltott be teljesen, mire mindenki elnevette magát, de azért láttam, hogy senki nem tudja hova tenni azt amit előzőleg csináltam. Főleg az a két ember, akit még mindig néztem megállás nélkül. 
Picit csalódott voltam, hogy nem sikerült a tervem felhőtlenül, főleg úgy, hogy miután Ben kivette a kezemből és elmondta az eredeti felállást, Mike olyan vigyorral nézett rám, hogy komolyan centikre volt attól, hogy a szép kis mosolya eltűnjön a képéről.
Percekkel később már a párjukkal álltak be a táncosok és izgatottan várták a folytatást.
-Rendben, most hogy mindenki be van osztva és a zenék is megvannak, kérlek titeket, keressetek szabad helyeket, rengeteg terem van, időtök is bőven akad. Ebben a teremben egyszerre csak négyen lehettek, mert gondolom értitek, ha mindenki itt készülne fel milyen káosz lenne. Ezennel el is indítom a visszaszámlálót, szóval sok sikert, ez nagyon fontos feladat. Kérlek a maximumot nyújtsátok! Csak ügyesen. Ne foglalkozzatok az idővel, vagyis igen, de a hangosbemondón hallani fogjátok, hogyha vége. Utána természet ide kell visszajönni -mosolygott és újra hatalmas rivalgás tört ki, mindenki tapsolt, üvöltözött, majd hirtelen egy emberként fordultak felém.
Én pedig csak ott álltam. Ötletem sem volt, hogy mit kéne mondanom, vagy tennem, de aztán a sablonszöveget vetettem be.
-Sok sikert, ne kapkodjátok el, egy óra rengeteg idő. Csak nyugodtan, de összeszedetten! -mosolyogtam úgy átlagban mindenkinek. Engem is megtapsoltak és közben végig telefonokkal fotóztak, de már megszoktam, szóval nem nagyon lepődtem meg. Az meg már szinte napi szinten előfordult, hogy a lányok benedvesedtek tőlem, szóval nem is foglalkoztam a visítozó picsákkal.  Benji elindult befelé, majd rám nézett és egy határozott mozdulattal az iroda ajtó felé mutatott. Cseppet sem tűnt jókedvűnek. 
Elindultam én is, de amikor Emilyhez értem, aki éppen az egyik padon pakolt ki a táskájából, megsimítottam óvatosan a karját, mire ijedten nézett utánam, majd bujkáló mosollyal elfordult. Láttam rajta, hogy megleptem, de próbált kemény maradni, mégis a mosolyt nem tudta letörölni az arcáról. 
-Justin, haladj már könyörgöm! -üvöltött ki Benji az irodából, mire kicsit gyorsabban kapkodtam a lábamat. 
-Itt vagyok! 
-Miért kellett azt csinálnod? Hm? Úgy volt, hogy nem zavar ez az egész téged. Mindenkit kibaszottul megleptél! -kezdte leülve az asztalához. Elhúzott szájjal én is leültem mellé, majd próbáltam kitalálni valamit, de inkább az igazság mellett döntöttem. 
-Nézd Ben...Tudod, hogy régóta nagyon jó haverok vagyunk és komolyan tisztellek és szeretlek. De.. bazdmeg, a kurva életbe, belezúgtam abba a csajba! -adtam meg magam, és így, hogy ki is mondtam, végre sikerült fel is fognom. - Tegnap történtek dolgok, amik engem rohadtul megleptek és most az érzéseim teljesen megváltoztak, összezavarodtam, nem tudom mit tegyek, mert ilyen érzéssel még életemben nem találkoztam. Megpróbáltam tudomást sem venni Emilyről, vagyis úgy hozzáállni, hogy ő csak egy "munkatárs" vagy mi. Mert megkértél erre. De nem megy, rohadtul nem megy, érted?! Akarom Őt, vagyis az amit igazából akarok, hogy ne azzal a buzi, nyálas sráccal legyen. Sajnálom... -vallottam be az érzéseimet. Pár napja, amikor megláttam először, csak meg akartam baszni, nem akartam tőle semmit, de amióta tudom, hogy Ő másabb, hogy Ő is akar tőlem valamit, nem tudok nem odafigyelni Rá. Tudom, hogy amikor utoljára beszéltünk és dühösen lelépett elrontottam, mert utána kellett volna mennem, de akkor azt láttam helyesnek, ha picit egyedül hagyom a gondolataival. De nem fogom elveszíteni, úgyis megteszek mindent, hogy ne felejtsen el. 
Benji kerek szemekkel hallgatta a kirohanásomat, majd úgy kb 2 perc szünet után elmosolyodott és megveregette a vállamat. 
-Tesó, köszönöm, hogy megpróbáltad betartani azt amit kértem tőled, ezt nagyra értékelem. De nem parancsolhatsz az érzéseidnek, teljesen beleestél abba a kis táncoslábúba, és rendben, nyugodtan hajts rá, de hidd el, a táncpárosok így jók lesznek. Többet úgyse rakom össze Mike-al, ha téged ennyire zavar. Csak könyörgöm, ne csapj balhét, mert ha valami őrültséget csinálsz feleslegesen, én megöllek! -fenyegetett meg nevetve, és kegyetlenül hálás voltam neki, hogy megért engem. 
Mi volt velem, mi volt ez az őszinteségi rohamom? Faszom se tudja, de az is biztos, hogy jól esett kimondani valakinek. De nem lehet...Nem lehet, hogy 3 nap ismertség után beleessek egy lányba, akiről még alig tudok valamit. Csak azt, hogy vonzódom hozzá. 

Mivel elkezdődött a feladat, mindenki valami nyugis hely után kutatott, ezért nekünk Benjivel volt egy óra szünetünk, amikor kicsit a papírmunkákkal foglalkozhattunk és nyugisan megbeszélhettük, hogy kit tartunk a legjobbnak. 
-Tudom, hogy bírod Emilyt és tényleg nagyon jó táncos, de szerintem Tina esélyesebb lenne.. -mondta miközben aláírt egy jelenléti papírt. Vállat vontam, mert végül is, nekem csak jó lenne, ha nem Em kerülne be, ugyanis akkor nem munkatársak lennénk, és nyugodt szívvel nyomulhatnék rá. Viszont tudom, hogy mennyire akarja ezt a helyet, ezért ötletem sem volt, hogy mit kéne tennem, vagy mondanom. 
-Igazad van...De azért várjuk meg a mai feladat végét is! -mosolyogtam rá, majd az asztalon lévő vízbe jóízűen belekortyoltam. -És fiúk közül? -kérdeztem félve, de erre mind a ketten tökéletesen tudtuk a választ. 
-Mike Jenner. Egyértelműen! -mondta ki végül, amire én is gondoltam. Kegyetlenül utáltam a srácot, de nem hagyhattam, hogy ezért ne kerüljön be a Dance Clubba. Tökéletesen mozgott, ritkán látni ilyen tehetséget, szóval szerintem is egyértelmű volt a továbbjutása. Attól, hogy a munka nehezen fog közöttünk zajlani, nem foszthatom meg az álmától úgy, hogy mondjuk lebeszélem Benjit Mike-ról. 
-Ja, ő szerintem 100%-ban bent van. De azért kíváncsi leszek mit alakítanak ma... -vontam vállat. 
Még perceken keresztül ültünk, iratokat intéztünk, de már nagyon untam az agyamat. Elővettem a telefonomat, és lőttem gyorsan egy képet, amit kitettem instára. Nem írtam ki hozzá semmit, csak egy olyan táncoló lányos emojit tettem a képhez. Igen, egy lányt. 
Aztán megnéztem a híreket és kerek szemekkel ültem fel, mert nagyon meglepett amit olvastam. 
-Minden oké? -kérdezte Ben, de még mindig olvastam, szóval nem nagyon tudtam neki válaszolni.
A cikkben rólam írtak, ami nem is volt nagyon meglepő, de a másik személy Emily volt. Egy képet lehetett látni, ahogy kézen fogva távozunk. A szövegben pedig röviden leírták, hogy van egy titokzatos személy az életemben. 
Na ezt nem akartam. Nem akartam Őt is belekeverni a médiába. Nem akartam, hogy megtapasztalja, milyen, ha a média uralja az életedet. Az volt a szerencsém, hogy a nevét nem tudták kideríteni, mert ha az kiderül, akkor nincs megállás, Őt is magával fogják rántani. Ezt pedig mindenképp el akartam kerülni, de kicsi volt az esély arra, hogy ne találják meg. Valamelyik ismerőse beköpi, vagy valaki innen a Dance Clubból elmondja a nevét és ennyi. Kérdezgetik, interjút akarnak vele, fotózgatják és szerencsétlen átéli azt, amit én már kb. 7 éve élek. Nem tehetem ki ekkora tehernek, nem sodorhatom ebbe bele. 
-A kurva életbe! -indultam el kifelé, mert beszélnem kellett vele. Benji szerintem már hozzá szokott a furcsa kirohanásaimhoz, mert még mindig értetlenül meredt rám, majd megrázta a fejét és utamra engedett.
A nagyteremben 5 páros próbált, de egyik sem ők voltak. 

Tovább haladtam, behallgattam rengeteg terembe, mire nagy nehezen meghallottam Emily nevetését kiszűrődni egy ajtó mögül. Be is nyitottam, de vagy nem vettek észre, vagy nem akartak észre venni. 
Éppen egy lépést gyakoroltak ami egészen jól passzolt a dalhoz és ahogy tovább haladtak, meglepett az összhang közöttük. Mosolyogva lepacsiztak, mert tökéletesen egyszerre csinálták a mozdulatot, mire Mike megragadta Emi derekát, magához húzta és elkezdte csikizni.  Fintorogva léptem egyre közelebb hozzájuk, mire a nevetéstől kipirosodott lány döbbenten nézett rám, majd kimászott Mike szorításából.
-Emi, beszélnünk kéne! -mondtam teljesen nyugodtan. Mind a ketten összeráncolt szemöldökkel figyeltek, és Mike szinte ösztönösen közelebb lépett a lányhoz.
-Most..éppen próbálunk, bocs -vont vállat lazán és hátat fordított nekem Emily. 
-Jó, most leszarom, hogy próbáltok, gyakoroltok, fasz tudja. Így is jó lesz és még rengeteg időtök van. Két percet kérek, semmi többet -mentem oda hozzá és megragadtam a vállát. Szerintem érezte, hogy most azért komolyabb dologról van szó, mert félig hátrafordult és a szemembe nézett.  
-Nem hallottad, hogy most nem ér rá? -kérdezte erélyes hanggal Mike. 
-Senki nem kíváncsi rád már bocs. És Emihez beszéltem -vontam fel a szemöldökömet, mire a srác beállt a lány elé, mintha az ő "tulajdona" lenne. Felidegesített? De még mennyire... 
-Nem szereti, ha Eminek szólítják!
-Nekem mégis megengedi. -mosolyodtam el féloldalasan.
-Mike, nyugi már! -lépett elő Em mögüle -Miről akarsz beszélni?
-Négyszemközt kéne, ha nem baj. -pillantottam Mikera, aki összeszorított állkapoccsal vizsgált. 
-Rendben, menjünk.. -indult el, de hirtelen "valaki" visszarántotta. 
-Emily, el ne menj már! Még meg kéne csinálni a feladatot, neked ez nem fontos? -lépett a lány elé és szinte suttogta a szavakat. Nagyon vissza akarta tartani. 
-Mike, mi bajod van? Most miért vagy ilyen..más? Két perc, semmi több, nyugalom -kezdtek el kettesben társalogni, aminek természetesen én is fültanúja voltam, de nem akartam addig beleszólni, ameddig nem kerülök én szóba. Majd ők elintézik egymás között, Emily úgyis kiosztja, ha baja van. 
-Kérlek..ne hagyd már magad. Nem látod mit csinál? -kezdte kicsit hangosabban, pont úgy, hogy meghalljam -Állandóan basztat, piszkál, és megállás nélkül körülötted van, csak azért, hogy megnehezítse a dolgodat és ne kerülj be a Clubba. Hát nem látod? Csak visszatart az álmodtól! -mondta határozottan, mire konkrétan leesett az állam a meglepettségtől. 
-Mi a faszról beszélsz? Ugye tudod hogy konkrétan a kezemben van a jövőd, úgy pattogj itt nekem!-löktem félre a lányt, hogy most én állhassak szemben Mikeal.
-Ezt csinálod. Én elismerem, sok mindent elértél az életben, de nem kéne ennyire elszállnod magadtól és azt hinned, hogy attól még, hogy te vagy a híres Justin Bieber, akitől minden lánynak benedvesedik a bugyija, már bármit megkaphatsz. Vagy bárkit! -mutatott a döbbent lányra.
-Na jó, leállnátok? -lépett közénk, de akkor nem érdekelt különösebben. Végig Mike szemébe néztem és a levegővételem is felgyorsult, de próbáltam higgadtságot mutatni.
De akkor egy pillanatra ránézett a lányra és az okozta a vesztét. Mert azzal a nézéssel mindent beismert. 

-Zavar, hogy csak barátként néz rád igaz? -vontam fel a szemöldökömet. 
-Miért zavarna?
-Mert belezúgtál! És zavar, hogy téged nem akar, de értem már most úgy odavan, hogy ránézek és már félig az ágyamban van! -nevettem fel.
-Neked ehhez kurvára nincs közöd! Mellesleg nem tudom miért hiszed ezt, jobban odafigyelek Rá, mint te. Te csak kihasználod! 
-Jobban odafigyelsz Rá??! -néztem rá hitetlenül és egy gúnyos kacaj hagyta el a számat. -Nem is tudom a tegnap estét kivel töltötte...Hogy ki vigyázott Rá és ki gondoskodott Róla... 
-Mi? -döbbent le teljesen és értetlenül Emilyre pillantott, aki vöröslő fejjel, dühösen meredt hol rám, hol Mikera.
-Befejeznétek végre?! -ordította el magát, félrelökve engem.
-Hagyd Őt békén!- nézett rám erőszakosan a pöcsfej. 
-Neked kéne leszállnod Róla. Nem birtokolhatod!
-Nem én vagyok kettőnk közül az, aki ki akarja sajátítani -vont vállat lazán. 
-Na jó, elég lesz ebből! -lépett közénk Emily. -Justin menj innen kérlek! Mike, mi meg fejezzük be azt a kibaszott táncot, mert így nem fogunk haladni. És örülnék, ha mindketten leszállnátok egymásról és rólam is!
-Emi, fontos dologról lenne szó, tényleg beszélnünk kéne! -fogtam meg a kezét, de elrántotta azt. 
-Készülnünk kell.. -kezdte
-Beszélnünk kell! -vágtam a szavába. 
-Justin könyörgöm, menj már innen!-szólalt meg újra Mike. 
-Már mondtam, hogy csak 2 percet kérek, ne verd már magad itt ennyire!
-Már lassan 10 perce itt vagy, és Mi nem érünk rá erre.
-Igaza van... -vont vállat Em.
-Jó, akkor menjetek nyalni egymást, nem is értem minek jöttem ide. Leszarom már mi lesz veled -mutattam dühösen a velem szemben álló lányra. -Legyetek boldogok!
-Már mondtam, hogy Mikeal, csak barátok vagyunk! -toporzékolt Emily cseppet sem higgadtan. 
-Barátok? Úgy lesi a seggedet, mintha hirdető tábla lenne, hol a faszomba barátság ez?
-Leállhatnál, semmi közös ehhez az egészhez! -jött oda újra Mike és most közelebb állt hozzám. -Hagyd Őt békén, érted?
-Mert, ha nem mi lesz? Szólsz anyucinak, pöcsfejű? -válaszoltam gondolkodás nélkül, miközben farkasszemet néztünk. Rossz szokásom, hogy mikor ideges vagyok, szidok mindenkit és meggondolatlanul cselekszek, vagy beszélek. Most is valami ilyesmi történt. 
-Minek neveztél? -szorította össze az állkapcsát. 
-Elismételjem megint? -vontam fel a szemöldökömet ökölbe szorult kézzel.
Ő Mike Jenner:)
Mike nem nézett rám dühösen, sőt még csak idegesnek sem tűnt, ami meglepett. Egy pillanat alatt lehiggadt, csak annyiból, hogy Emilyre nézett, aki ijedten állt közénk, megakadályozva, hogy leüthessem. Reggel éreztem, hogy fogok én még verekedni, és igazam is lett volna. 

- Nézd Mike Jenner! -kezdtem kifújva a levegőt. -Nem tudom, hogy tisztában vagy-e azzal, hogy én már most kirúgathatlak innen a picsába. De nem teszem, csak azért, hogy együtt ellehessetek. -mutattam Emilyre, majd rászegeztem a tekintetem. -Tényleg fontos dologról akartam beszélni, de a lófasz fog Neked könyörögni, hogy beszéljünk. Akkor majd rájössz, de hozzám aztán ne fuss, én megpróbáltam volna megbeszélni, ezek után Egyedül kell megbirkóznod majd a következményekkel. -emeltem fel a kezem "védekezőn" majd hátat fordítottam és kimentem. -Sok sikert! És én jobban vigyáznék a számra a helyedben Mike! -kiáltottam még utoljára hátra sem nézve, majd bevágtam magam mögött az ajtót dühösen.
Ideges voltam, nem akartam elhinni, hogy így beszélt velem az a kis féreg, és ennyire befolyásolni tudta Emilyt. Azt is tudtam, hogy azzal, hogy gondolkodás nélkül  beszéltem, teljesen elárultam magam és lelepleztem magam Mike előtt. De már nem is érdekelt. Már akkor, semmi nem foglalkoztatott különösebben. 
Pár helyre még benéztem, nem is tudom igazából miért, de azért meglestem, hogy mások hogy haladnak. Mindenki szorgosan készült, nem mondtam véleményt senkiéről sem, csak, ha esetleg valamit építőjelleggel mondtam. Boldogan nézett rám mindenki, amint elhaladtam mellettük, köszöngettek és tanácsokat akartak kérni, de mondtam, hogy nem igazából segíthetek, de ahol tényleg katasztrófa volt a helyzet, kénytelen voltam odafigyelni és segíteni. 
Hiába kötöttem le magam, megállás nélkül más járt a fejembe, addig a percig, ameddig meg nem szólalt a telefonom és meg nem láttam Scooter képét és nevét. Előre tudtam mit akar majd mondani.
-Csááááá -köszöntem, majd visszaindultam az irodába, ahol Benji volt. 
-Tesóó, mondtam, hogy benne lesztek a tv-ben...Mondtam! -kezdte és nem tűnt valamiért annyira dühösnek, mint amire számítottam.-Ebből most hogy jössz ki? Úgy volt megbeszélve, hogy hagyod a csajokat, hogy ne kavarjon nagy port. Te is tudod, hogy most egy csaj nem tenne jót a karrierednek, nem szabad becsajoznod. Este még elnéztem, mert részeg voltam és különleges alkalom volt, de basszus, mindenkit felkavart, hogy egy titokzatos lánnyal láttak és mindenki arra kíváncsi, hogy mégis ki lehet az! Ki fog derülni, kérdezősködni fognak, interjúkat akarnak, válaszokat akarnak! Könyörgöm kerüld el azt a szőkét..
-Nem tehetem. -vágtam a szavába azonnal és közben beértem az irodába is. Benji éppen a telefonját nyomkodta, érkezésemre felfigyelt, de amint leültem mellé a székbe, folytatta elkezdett tevékenységét. 
-Miért is?
-Mert itt van. A Dance Club egyik jelentkezője. -mondtam ki végül, mire hallani lehetett szinte, ahogy kattog Scoo agya. 
-Nem baaj, mindenhol azt nyilatkozod, ha kérdezik,  hogy csak egy kis kiruccanás volt, semmi komoly. Hagyod is, nem kezdesz ki a kis csajjal, és úgyis elfelejtik az egészet. És persze beszéld meg vele, hogy semmilyen felkérést ne fogadjon el, és ne nyilatkozzon sehol semmit Rólatok, ha kérdeznék. És hagyjátok egymást békén!
-Rendben. -mentem bele szinte azonnal.
-Na! -állt meg egy pillanatra menedzserem -Mi történt?
-Öhm..semmi? -kérdeztem vissza értetlenül.
-Túl gyorsan rávágtad, hogy rendben!
-Mert így is van -vontam vállat, amit persze ő nem láthatott. 
Igaza volt Scooternek. Nem vihettem bele a bajba, csak az volt a bökkenő, hogy azt se bírtam tétlenül nézni, hogy Mike elveszi előlem. Ilyet még senki nem tett, és nem is akartam, hogy ő legyen az első. De az a srác eléggé megnehezítette a helyzetemet, kegyetlenül az utamban állt, még csak beszélni se beszélhettem Emi-vel. A végén még azt is megtiltja, hogy ránézzek, vagy mi?
-Minden oké? -kérdezte Benji, mikor letettem a telefont és hanyagul hátravágtam magam. 
-Nem igazán. Tegnap smároltam Emilyvel és most tele van vele a média, Mike meg azt sem hagyja, hogy beszéljek vele. Mindegy, majd írok neki. Vaaaagy... -jutott hirtelen eszembe az a kis ötlet, hogy miután lement ez az egész, simán átugorhatnék hozzá.
-Te jó ég, mit tervezel már megint? -ráncolta össze a szemöldökét Ben. 
-Semmi olyat, ami bárkiben is kárt tenne! -nyugtattam meg mosolyogva. 
-Na, erre a válaszra vártam. Még van fél óránk, arra gondoltam, hogy mi lenne, ha táncolnánk nekik valamit mielőtt megnézzük a csapatokat,  hogy kicsit ellazuljanak? -nézett rám kérdőn, mire válasz helyett, csak szélesen rámosolyogtam és lepacsiztunk egyet. 
Felálltunk a terem közepére, Benji elinditotta Jonas Blue - Perfect Strangers  című számát, mert semmiképp sem a saját zenémre szerettem volna táncolni. Most valahogy ahhoz nem volt kedvem, úgyis elégszer fogom még hallani a hangomat. 
Szóval, beálltunk középre, és Benji a laptopját odahozta, és egy egyszerű, két és fél perces koreót mutatott, amit még régebben az egyik fellépésemen csináltunk közösen.
Elindította a zenét, átismételtük a lépéseket az elejétől, de volt néhány hely, ahova a változás mindenképp kellett.

Elszórakozgattunk egy picit Bennel, tánc közben jókat röhögtünk, de persze tök jól meg is értettük egymást, szóval nem esett nehezünkre, hogy egyszerre tegyünk meg néhány lépést. Közben időm sem volt másra gondolni, és nem is akartam.
Én is imádtam a táncot. A zene mellett a kedvenc elfoglaltságom volt, kiskorom óta szerettem a színpadon lenni, táncolni, énekelni, a középpontban lenni. Ezért is örültem, hogy ezen a válogatón én is részt vehettem, pedig nekem csak annyi benne a szerepem, hogy akit kiválasztottunk, az is majd jövő hónaptól velem fog együtt dolgozni.
-Szerintem megvagyunk! -mosolygott Benji, és egy üveg vizet a kezébe vett, majd úgy ült le a székbe.
-Fasza lesz! -foglaltam helyet mellette és közben megállás nélkül a dalt énekeltem.
Maybe we-re a perfect strangers. Maybe it's not forever.
-Na, megyek, jelzek mindenkinek, hogy jöjjenek vissza, lejárt az idő. -lépett a falhoz Ben, ahol benyomott egy gombot, majd elkezdett beszélni arról, hogy mindenki menjen a nagyterembe.  A hangszórókból a hangját be lehetett hallani, szóval biztos volt, hogy mindenki megkapta az üzenetet.
Felálltam a székből és túlfűtött állapotom miatt, táncolva indultam el kifelé, mert a zene még mindig az agyamban járt.
Benjivel kimentünk, vagyis..inkább "kimozogtunk" a nagyterembe , ahova lassan beérkezett mindenki. Tekintetem azonnal megtalálta Emit, aki kellemetlenül álldogált, de amint megtaláltuk egymást a szemünkkel, kivételesen most én voltam, aki másfelé pillantottam.
-Sziasztok, remélem mindenkinek sikerült teljesítenie a kihívást! -tapsolt párat szokásához híven Ben, majd elkezdte felolvasni a neveket, hogy leellenőrizze, mindenki megérkezett-e. -Most, hogy mindenki itt van, Justinnal készültünk egy kis műsorral! -vigyorgott rám, mire mindenki rivalgásba tört ki. Tapsoltak, sikoltoztak, amikor elindította Benji a zenét.
-Nézzétek el nekünk, kevés időnk volt felkészülni és..Benji még eléggé kezdő. -húztam féloldalas mosolyra ajkaimat, és a többiek "húúú"-zását követően, felvont szemöldökkel fordult felém Benji.
-Igen? Tényleg így gondolod? -kérdezte mire határozottan bólintottam és megrántottam a vállamat.
-Na gyere, bizonyíts kistökű! -tárta szét a kezét Benji.
A táncosok egy kört alkotva beálltak, aminek a közepén mi voltunk. A zene ritmusára lassan elkezdtem mozogni, majd énekeltem is, mire újra taps tört ki.
-Na, az éneklést későbbre tartogasd, nehogy elmenjen a hangod!
-Legalább én tudok énekelni. -kacsintottam, majd mind a ketten elkezdtünk táncolni.
Amit előzőleg begyakoroltunk, most tökéletesen adtuk elő, egyikünk sem rontott, de hol én álltam le, hogy ő tudjon érvényesülni, vagy fordítva, de a legvégét közösen toltuk végig. Közben a körülöttünk levők végig izgatottan néztek minket, énekeltek, és volt aki szintén elkezdett a helyén állva mozogni.
A szám végén picit fáradtan álltunk le, majd mosolyogva pacsiztunk és gyors mozdulattal tököncsaptam, aminek következtében hatalmas nevetés hallatszott a teremben, mert Ben összehúzódva állt meg, majd igaz, hogy fájdalmas fejet vágott, mégis pici mosollyal pillantott fel
rám.
-Most meghalsz..-suttogta, de elsőre nem hallottam, így picit közelebb mentem hozzá.
-Tessék? -kérdeztem vigyorogva és lehajoltam hozzá, de akkor már késő volt. Hirtelen felegyenesedett és elkezdett felém menni, mire hátat fordítva elkezdtem futni ki a kör közepéből. Szerencsére a többiek azonnal vették a lapot és egy kis folyosót csináltak, amin kifuthattam, nyomomban Benjivel. Röhögve fordultam hátra, hogy megnézzem, merre jár, és mikor megfordultam nagy erővel belevágódtam valakibe. Mind a ketten nagyot estünk és hirtelen fel sem fogtam mi történt.
-Ahhh...a faszom..- nyögtem ki végül. A fejem zúgott, éreztem, hogy mindenki közelebb jön, és azonnal kérdések ezrei bombáztak meg.
-Minden rendben?
-Justin..Úristen, segítsünk neki!
-Felvettétek videóra?
-Én igen, majd átküldöm.
-Justiiiiin, fáj valamid?
És ehhez hasonló kérdéseket hallottam, de amint jobban kinyitottam a szemem, láttam, hogy  akiben felbuktam Emily volt. Már meg sem lepődtem, valami  miatt az élet állandóan összehozott minket. Összehúzott szemöldökkel feküdt, és amíg hozzám azonnal odarohantak a lányok és felsegítettek, hozzá Mike lépett és kinyújtva a kezét felállította.
-Minden rendben srácok? -sietett oda Benji és aggódva pillantott Ránk.
-Jól vagyok! -nyöszörögtem, de annak ellenére, hogy ezt kijelentettem, máris körém gyűltek a táncosok és aggódva figyeltek.
-Emily minden oké? -kérdeztem kiszabadulva az egyik lány öleléséből, aki csak úgy random gondolt egyet és egy "gyógyító öleléssel" akart segíteni, amikor elmondtam, hogy jól vagyok. Emily Mike-ba kapaszkodva harapdálta az alsó ajkát.
-Kicsit menjetek távolabb, hagyjatok helyet! -kiáltotta Benji, mert ő is látta, hogy valami nincs rendben Emivel.
-Nem tudok ráállni a bal lábamra... -mondta halkan és olyan dühösen és fájdalmasan nézett rám, hogy tudtam, elrontottam mindent.


2016. július 3., vasárnap

5. FEJEZET - MAGAMNAK AKARLAK

SZIASZTOOOOK!!^^
Sajnálom,hogy késtem,de itt volt a felvételi és sokat kellett rá készülni,meg ugye a tanulás is... Tudooom ez nem kifogás, mert már szünet is lett közben, de a lényeg,hogy most itt a következő rész.
Megpróbáltam izgalmassá tenni, de valami miatt, az írás most nehezen ment...de azért remélem, ha picit is, de tetszik nektek, ha esetleg mégsem, kérlek jelezzétek valamilyen formában nekem. 

De azért tényleg nagyon sajnálom, vagy fél évet késtem, remélem valaki még ránéz a blogra :D
EZ A RÉSZ,NYOMOKBAN 18+-OS JELENETEKET TARTALMAZ!
Köszönöm a kommenteket,nagyon aranyosak vagytok ♥
Hát...nem is akarom tovább húzni az időt,mert már így is sokat késtem!
Jó olvasást *3* 





*Emily Still szemszöge*

Mosolyogva készülődtünk az estére barátnőmmel együtt. Ő is bevonult a szobájába és én is,de utána kiderült,hogy jobb lesz,ha segítünk a másiknak, mivel egyikünknek sem volt ötlete arról,hogy mit vegyen fel. Így először Kiaránál kezdtük,bementünk a szobájába és a szekrényéből elkezdtük kidobálni a ruhákat. Egymás után jöttek a jobbnál-jobb darabok,de egyik sem nyerte el a tetszését. A földön ülve pakolgattuk a ruhákat,még végül megakadt a szemem egy darabon,vagyis pontosabban kettőn.
 Egy hófehér,eléggé rövid szoknya volt,és ahhoz egy ujjatlan,fekete top. Egyszerű,de elegáns. 
Azonnal hozzávágtam Kiarához,hogy próbálja fel mindenképp.
 Kedvetlenül állt fel a földről,nem úgy tűn,mint akinek annyira elnyerte a tetszését az összeállítás,de amikor felvette és belenézett a tükörbe,kicsit másképp látta magát. Ez a ruha tökéletesen kiemelte az alakját,a hosszú lábait és csak annyit mutatott meg,amennyit kellett. Tetszett neki is a látvány,szóval elhatározta,hogy ebbe fog menni a buliba.
Megbeszéltük,hogy nem fogunk nagyon kiöltözni,nem akarunk felhajtást csinálni,de mivel lányok vagyunk a ruhakeresés örök probléma nálunk. Ha kevés van,akkor az a baj, ha túl sok akkor meg az. Igazából köztes állapot nincs. Na mindegy. 

Miután végeztünk a ruhájával, bementünk a fürdőbe,ahol segítettem neki megcsinálni a haját. Mindenképp be akarta göndöríteni szőkés-barna tincseit,szóval leültettem és nekiláttam a hajkészítéshez. Közben persze jól elbeszélgettünk,szóba jött az,hogy talált egy jó kis állást,ahova pár nap múlva elmegy állásinterjúra és szurkoljak neki,hogy felvegyék.

 Én persze nem néztem más állást,csak a Dance Clubbot szemeltem ki és sajnos B tervem még nem igazából volt,hogyha nem kerülnék be. Mivel a Dance Club lenne végül is a munkahelyem,pénzt kapok a fellépésekért,ahova elmegyünk és valljuk be,elég jó meló az,amiben találkozhatsz egy csomó hírességgel és még együtt is kell dolgoznod velük. Ráadásul ez az a munka amiben el tudom magam képzelni. Itt azt csinálok amit szeretek és átléphetem a gátlásaimat,nem számít semmi,ha táncolok. Gondolom furcsa ezt megérteni,de a tánc az a hely,ahol tehetségesnek érzem magam. Vagyis igazából csak éreztem,mivel találkoztam a többiekkel tegnap a válogatón és hát valljuk be,ők már ki tudja hány éve táncolhatnak egy tánciskolában én pedig sosem jártam ilyen helyre. Szóval logikus,hogy jobbak nálam. Ez pedig egyre inkább elszomorított,de szerencsémre az esti buliban mindent elfelejthetek. 

Miután végeztem Ki hajával,megbeszéltük,hogy a sminkelést a legvégére hagyjuk,inkább menjünk először nekem ruhát keresni. Átvergődtünk a nappalin,egyenes be a szobámba,ahol szintén kirámoltunk mindent a szekrényemből.

-Van valami elképzelésed azzal kapcsolatban,hogy mit akarsz felvenni?-kérdezte Kiara egy pólót nézegetve.
-Semmi...Nem akarok nagyon feltűnő darabot,ennyi az egész -válaszoltam őszintén és törökülésben leültem a ruhakupac közé. 
-Esetleg ez? -emelt fel egy piros egybe részes ruhát.
-Hááát... -húztam el a számat -Nem hiszem hogy pirosban szeretnék menni.
-Rendben,akkor keresünk tovább -dobta arrébb a piros anyagot. 
Nézegettem a ruhákat és rájöttem,hogy szelektálnom kell,mivel egy csomó olyat találtam,amiről tudtam,hogy nem fogom felvenni többet. 
-Megvan! -emeltem fel egy egyszerű,fekete, egybe részes miniszoknyát. Még egyszer sem vettem fel,nem volt alkalmam,de most úgy éreztem,hogy ez lesz  a tökéletes. 
-Húh ez jól néz ki,vedd már fel -lelkesedett be Ki' is.
-Rendben -álltam fel és kezemben a ruhával az ágyamhoz léptem,ahol felvettem a darabot. Belenézve a tükörbe,még inkább megtetszett,szóval már nekem is megvolt,hogy miben megyek. 
-Menjünk megcsinálni a hajad!-lelkesedett barátnőm. Megragadta a kezem és kirángatott a szobából. 
Ahogy leültem a székbe,hirtelen minden emlék eszembe jutott. 
Ott ültünk a halk zenével és a gyér fényben,egymást ölelve. Nem vagyok nagyon durván klausztrofóbiás,de az a helyzet kicsit megviselt. Nem bírtam ki sírás nélkül,akárhogy is próbáltam. Ameddig tudtam,visszatartottam,de utána patakként folytak végig az arcomon a könnyek és ezt Justin nem tudta megállítani. Vajon,ha akkor nem lököm neki a lift gombjainak,akkor is megállt volna? Akkor is bent ragadtunk volna? De,akárhogy gondolkoztam értelmes magyarázatot,akkor sem találtam arra,hogy minek jött utánam. Nem akart bocsánatot kérni,az kiderült. Egyszerűen,csak kivágta Mikeot és mintha semmi sem történt volna úgy állt meg előttem. Folyamatosan basztatjuk egymást,alig hagyta el még kedves szó a szánkat,igaz még csak 2 napja ismerjük egymást. Mégis rengeteg dolog történt. 

-Kész is van! -zökkentett ki hirtelen Kí' a gondolataim közül,mikor közölte,hogy szőke tincseimet kiegyenesítette. Mosolyogva bólintottam,majd mind a ketten megtámadtuk a konyhát.

-Szendvics? -néztem rá,kinyitva a hűtőt.
-Jöhet -szólt hátra sem nézve,mert a szekrényhez sietett,hogy kivegyen belőle két tányért. Előszedtem a szendvicshez valót és az asztalra kipakolva,elkezdtem csinálni a kenyeremet. Rápakoltam egy-két dolgot,de nem túl sokat,mert nem akartam teleenni magam a buli előtt. 
-Biztos menni akarunk?-kérdeztem barátnőmet leülve a székre.
-Öhm...persze. Eleve a te ötleted volt Em -nevetett fel halkan beleharapva a szendvicsébe amit mellesleg eléggé gusztusosan megcsinált.
-Tudom,de most olyan furcsa érzésem van. Vagyis olyan rossz előérzetem -ismertem be barátnőmnek,de szerintem annyira nem hatotta meg. Köztudott,hogy a megérzéseim az esetek 90%-ában másképp történnek. 
-Nem lesz semmi baj,kikapcsolódunk és tudod mit? Fogadjunk!
-Miben?
-Háááát,nem tudooom -kuncogott fel halkan.
-Majd kitalálunk valamit,még úgyis rengeteg időnk van -lelkesedtem,mert végül is egy jó kis fogadás mindig jó. Igaz ritkán nyerek, de most mégis érdekelt a dolog. 
-Hallod amúgy jövőhéten el kell mennem anyuékhoz -nyelt le egy falatot barátnőm.
-Mikor?
-Hm...asszem szerda,de lehet tévedek. Nem akarok hülyeséget mondani,de szerintem szerdát beszéltünk meg anyuékkal.
-Nekem oké -vontam vállat -És meddig maradsz?
-Hát ez az,hogy az egész hetet ott töltöm és szerintem,csak azutáni héten hétfőn jövök vissza. 
-És az állásinterjú?-kérdeztem szomorúan,de nem az állásinterjú miatt,hanem azért,mert nagyon sokáig nem látjuk egymást,és egyedül kell maradnom. 
-Az a hét elején lesz. Hátfőn én meg ugye szerdán megyek. Szóval az nem esik bele. Ha meg felvesznek,megmondom,hogy csak később tudok kezdeni. 
-De...történt valami? -néztem rá félve,mert eléggé komor lett az arca.
Haját füle mögé tűrte,és úgy ette a szendvicset még mindig. Nem igazából nézett rám,csak maga elé bámult. 
-Apu nincs valami jól -húzta oldalra a száját.
-Ohh...Sajnálom,de nyugi,biztos semmi komoly baja nincs -simítottam meg a vállát biztatás képen. 
-Persze,semmi komoly szerintem is -húzta erőltetett mosolyra ajkait és itt jött el a pillanat,hogy témát váltsunk. 
-Na gyere,induljunk is inkább a buliba! -lelkesedtem és felálltam a székből,a tányérokat a mosogatóba tettem. Elpakoltuk a kitett ételeket a hűtőbe,és még gyorsan elmentünk a fürdőbe,hogy sminkeljünk.
Egy kis alapozó és púder után,felül kihúztam tussal a szemem és szempillaspiráloztam. Nálam ennyi volt a "bulismink" barátnőm azért még a szemhéját is kifestette sötétszürkére. Hamar végeztünk,talán gyorsabbak is voltunk,mint amire számítottunk,de ez így tökéletes volt. 

Még aránylag világos volt,amikor magam mögött becsuktam az ajtót és kiléptünk végre az utcára. Elég furcsa volt számomra,hogy majdnem mindenki megbámult minket,volt olyan srác,aki fütyült is. Barátnőm ettől még inkább magabiztosabb lett,növelte az önbizalmát az,hogy mások szépnek tartják. Kihúzta magát és vidáman mosolygott,miközben beszélgettünk.  Engem inkább feszélyezett egy kicsit,hogy konkrétan,annyian nézték meg a lábaimat,hogy már lassan a bőr is lekopott róla. A szoknyámat húzogatva álltunk meg a buszmegállóban,majd vártunk pár percet,ameddig megérkezik a busz.Zajlott az élet szokás szerint a városban,mindenki vidáman rohangált,ide-oda mentek az emberek,rengetek kocsi hajtott el mellettünk,csak a szokásos hétköznapi élet ment körülöttünk. 
Amikor a busz megállt előttünk,gyorsan felszálltunk,megvettük a jegyeket és kerestünk két szabad helyet. 
-Kéne egy kocsi -gondolkoztam hangosan.
-Igen,basszus,mind a kettőnknek van jogsija és még sincs kocsinak,ez mi már? -tárta szét a kezét barátnőm mellesleg jogosan. Nekem volt egy kocsim régebben,de miután jól összevesztem anyuékkal,úgy elmentem otthonról,hogy a kocsi ott maradt,amit ők magukénak nyilvánítottak és eszük ágában sem állt vissza adni.
-Na majd,ha megkapom a jó kis munkahelyem,te meg bejutsz a Dance Clubba,összedobjuk a pénzt egy fasza kocsira -kacsintott vidáman és ez jó ötletnek tűnt. 
-Én benne vagyok!
-Na gyere,mindjárt leszállunk -pattant fel vidáman,majd a rázkódó buszon,bizonytalanul odaléptünk a jelző gombhoz és vártunk,mikor áll meg  a busz. 
Rengetegen voltak szokás szerint a szórakozóhely előtt,mindenki csinos ruhákban,magassarkúkban és eszméletlen sminkben jelent meg. Ahogy végignéztem rajtuk elgondolkoztam,hogy talán lehetett volna rajtam is több smink,mert az én gyenge #nomakeup sminkem elüt a többitől. Hát akkor már mindegy volt.
-Kész vagy? -nézett mélyen a szemembe Kiara,megállva a bejárat előtt.
-Menjünk!-vettem egy mély levegőt,majd barátnőm után sietve,beléptünk az ajtón. 
Azonnal megcsapott a pia tömény illata és a kicsit fülledt levegő. Felmértem a terepet és hát csalódnom kellett,mert nem épp az én pasi-ideáljaimmal volt tele a terem. Ezzel szemben Ki,simán választhatott. 25 év körüli, (némelyik) durván kidolgozott felsőtesttel rendelkező fiatalemberekkel voltunk megáldva. Kockás ingeken kívül,mindenféle feszülős pólókat hordtak,mindegyik haja tökéletesen fel volt lőve és hirtelen minden szem ránk szegeződött,az "újakra". Kiara jól érezte  magát,ahogy a figyelem középpontjába keveredett. Azonnal megcéloztuk a pultot,ahol a pultos ajánlására valami töménnyel indítottunk. A kezemben tartva a kis poharat rájöttem,hogy már eléggé régen voltam bulizni. Koccintottunk Kível,amolyan "most vagy soha" stílusban,majd egyszerre a szánkhoz emeltük az átlátszó poharat,és lehúztuk.  A szeszes ital,maró hatással csúszott le a torkomon és azonnal feloldódtam. Már régen éreztem ezt az érzést. 
A feles után valami lágyabb koktéllal folytattuk,miközben beszélgettünk és a kiszolgáló sráccal is egészen jól összeismerkedtünk.
-Miért szerinted lehetetlen? -fordult kérdőn barátnőm a pultoshoz. 
-Nem mondom,hogy lehetetlen,sőt,ahogy elnézem ezekkel a tagokkal simán meglenne -nézett körbe új ismerősünk és elnevette magát.
-Akkor fogadjunk! -esett ki hirtelen a számon. 
-Komolyan? -néztek rám mind a ketten felvont szemöldökkel.
-Igeeen! Aki hamarabb felszed egy srácot kettőnk közül -mutattam Kíre és magamra- Annak az egész fogyasztását te fizeted -néztem a pultosra. 
-Én benne vagyok! -csattant fel Kíara. 
-Naaa,és ha én nyerek? -pillantott értetlenül körbe a  kihívott fél. 
-Akkor...nemtudom. -nevettem fel -Ha egyikünknek sem jön össze, akkor fizetünk neked egy vacsorát. 
-Hát legyen -ment bele hosszas töprengés után -És azzal a lánnyal szervezzetek le nekem egy randit!-mutatott egy fekete hajú,magas lányra. 
-Rendben!-fogtunk vele kezet.
-De honnan fogjuk bizonyítani,hogy lefeküdtünk valakivel?-kérdezte Kí.
-Kell egy kép,ahogy vele vagy fehérneműben. Ennyi -nevettem fel. 
-Hát rendben,akkor kezdjük!
És így megtörtént az est fogadása,ami abból állt,hogy ki fekszik le hamarabb egy sráccal. Normálisak voltunk? Nem hinném,és igazából nem is tudom,hogy jutott ilyen az eszembe. Sosem csináltam még ilyet,sőt még eszembe sem volt egy idegennel lefeküdni. És ahogy átgondoltam,ennek az egésznek semmi értelmét nem láttam,de már elkezdtük,nem volt kiszállás. Foghatnám a piára,ami bennem volt és nem is hazudnék sokat,de akkor is én mentem ebbe bele,saját hibámból keveredtem abba a helyzetbe,szóval próbáltam élvezni egy picit is a helyzetet. 
Bóklásztam össze-vissza egy megfelelő alanyt keresve,de mint már említettem,nekem nem jönnek be a durván kidolgozott pasik,viszont abban a helyben,csak olyanok voltak. Szemét Kiara,direkt vitt arra a helyre. Ott csak olyanok voltak,akik neki tetszenek. Így előnyben van. 
Mosolyogva nézelődtem és nem csak azért,hogy a "szebbik" énemet mutassam,hanem a pia miatt is eléggé jó kedvem lett.
-Na, hogy haladsz? -vigyorgott a pultos srác,amikor odamentem hozzá még egy kis italért. 
-Nyugi, van még időm bőven.
-Persze,csak úgy látom a barátnőd már eléggé jól halad. -mutatott a távolba,ahol tényleg Kí egy ismeretlen srác kezét fogta. 
-Ez nem ér!-sipákoltam és gyorsan megittam a kis pohár tartalmát,majd elrohantam,hogy behozzam a lemaradásomat. Nézelődtem,kisebb társaságok mellett elhaladva és már éppen kezdtem ráhangolódni a vereségre,amikor szerencsétlenségemre felbuktam valaki lábában és hatalmasat zuhantam. A kezem elkezdett sajogni,de nem maradtam sokáig a földön,mert azonnal felhúzott valaki. A sors keze volt az biztos,mert egy igen jóképű, magas, szőke hajú srác nézett felém. 
-Minden oké? -kérdezte aggódva, mégis szája szélén ott bujkált a mosoly. Hirtelen kettőt láttam belőle,szóval szorosan belekapaszkodtam a vállába, de nem úgy tűnt mintha nagyon zavarná. Haja tökéletesen meg volt csinálva,szemöldöke szélén egy kis fémdarab villogott, és mosolya nem tűnt el a fejéről,de én csak fintorogtam mert kegyetlenül nyálas mosolynak tartottam. 
-Jól vagyok, de kösz, hogy letesztelted az alkohol-szintemet azzal,hogy felbukhattam benned. -veregettem meg a kezét "barátságosan" és készültem tovább menni, de elvesztettem a fonalat, mert nem tudtam merre van a WC.
-Sajnos megbuktál a teszten...Szó szerint. -nevetett fel újra az eszméletlen poénján. 
-Merre van a mosdó?-néztem rá kérdőn, tudomást sem véve az előző megjegyzéséről. 
-A másik irányba -mutatott a táncolók mögé.
-Na..fasza..
-Elkísérjelek? Csakhogy ne bukj fel megint.
-Nem kell!-indultam el nélküle egy 180 fokos fordulatot véve, aminek következtében cseppet megszédültem. 
-Na, gyere. Segítek..
-Nem kell!
-De ameddig eljutsz oda, hússzor felbuksz a táncolókban.
-Nem!-erősködtem makacsan. 
-De!-szállt be a vitába, picit meglepve. 
-Tudok vigyázni magamra!-néztem mélyen a szemébe. 
-Nem is feltételeztem mást. -rázta meg a fejét kaján mosollyal és ellenkezésemmel nem törődve, megragadta a kezemet és maga után rángatott. Kiarával találkozott a tekintetem és még mindig ugyanazzal a sráccal flörtölt, de úgy láttam, komolyan megtetszett neki az a fiú. Csak egy kis időre láttam, ahogy ránéz, de teljesen más volt. 
-Logan vagyok -mondta ordibálva az előttem siető srác, mert a hangos zene miatt a gondolataimat se hallottam, nemhogy őt. 
-Nem kérdeztem -válaszoltam picit bunkó hangnemmel.
-Te ki vagy?
-Miért válaszoljak?-vontam fel a szemöldököm. 
-Mert én viszont kérdeztem -nevetett fel, ma már sokadjára és végre elengedte a kezemet, majd felém fordult.
-Emily -nyögtem ki végül. Logan elengedte a kezem és az ajtó felé bökött. Akkor láttam meg, hogy a mosdó előtt állunk, szóval biccentettem egyet, majd besiettem. Nyugodtan besétáltam és elvégeztem a dolgomat. Nem siettem sehova, de azért reméltem, hogy az új ismerősöm nem fog elmenni és nem veszítem el, mert oké, hogy bunkóztam vele, de hirtelen eszembe jutott, hogy ő tökéletes alany lenne. Helyes, vicces és nem lehet olyan rossz vele. És biztos, hogy igaza volt, mert felbuktam volna a nagy táncoló tömegben. 
Beálltam a tükör elé, megigazítottam a hajamat, bepúdereztem az orromat és már készen is voltam. 
-Hát te?-húztam össze a szemöldökömet, amikor kiléptem, mert ott virított még mindig az ajtóban és a telefonját nyomkodta. 
-Rád vártam -közölte lazán.
-Miért?
-Mert meghívlak egy italra, gyere.
Tényleg hozott nekem egy kis koktélt, amit megittunk, de közben tök jól elbeszélgettünk, rengeteget nevettünk, mert eléggé bolond srác az kiderült. Kérdezte mivel foglalkozom, hány éves vagyok, mit szeretek csinálni és kiderült, hogy ő nagyon nem bír táncolni, de egész jól fest. Megbeszéltük, hogy majd mutat nekem képeket amiket ő készített és lehet, majd egyszer engem is lefest.
-De akkor le kell vetkőznöd -mondta és egy újabb pohár italt tolt le. Már nem is tudtam megszámolni mennyit ittunk. 
-Tessék?-kérdeztem furán. 
-Nincs annál szebb, mint amikor egy meztelen nő pózol egy képen. És..én eléggé kíváncsi lennék rád.. -vigyorodott el és bekapott pár földimogyorót, ami egy kis tálba volt kiszórva  a vendégeknek, majd megnyalta a szája szélét és közelebb lépett. A zene ordított, de mi egymás tekintetét kerestük és úgy éreztem ennél jobb lehetőségem nem is lehetne. Kívántam a srácot, pedig alig ismertem. Sosem tettem ilyet, de én is közelebb léptem és azzal a lendülettel megcsókoltam. Ajkaink hirtelen forrtak össze, kezem azonnal hajába siklott, övé pedig fenekemet markolászta. Akartam, hogy több legyen közöttünk pár csóknál és tisztában voltam vele, hogy Logan sem visszakozna, ha esetleg másfelé fordulna az este. Végül is az első utalást ő tette meg. Na mindegy. 
Már egy ideje ott álltunk teljesen egymásba gabalyodva, nem törődve senkivel, amikor hirtelen a kezem a pólója aljához csúszott, majd elkezdtem felmérni ujjaimmal a felsőtestét. Hát igen, meg kell mondanom, voltak ott kockák. De hirtelen leesett, hogy nyilvános helyen vagyunk, szóval eltávolodtam tőle és amint a szemébe néztem, mintha leesett volna neki, hogy mit akarok. 
Megragadta a kezemet, összekulcsolta ujjainkat és újra gyorsan, de mégis óvatosan húzni kezdett maga után. A nagy rohanásban (szinte már szokás szerint) véletlenül, nekimentem a vállammal valakinek. 
-Sajnálom..-szóltam hátra gyorsan a sapkás srácnak,akit a félhomályban elég ismerősnek találtam, amikor egy másodpercre találkozott a tekintetünk. Viszont nagyon úgy tűnt, hogy ő felismert, mert óvatosan kivált a tömegből és kérdőn bámult felénk és akkor már nekem is leesett, hogy ki az. Hupsz...
Időm viszont nem volt megállni és köszönni, mert Logan közben nagyon rohant előre. 

Egy hatalmas ajtón benyitott, ahova szerintem nekünk nem lehetett volna bemennünk, de nem zavartattuk nagyon magunkat. Felkapcsolta a villanyt, ami szerencsére nem volt nagyon világos. Egy jó nagy raktárba keveredtünk, ahol volt biliárdasztal, csocsó, hűtők, székek, asztalok, meg egyéb dolgok. 

Szőke ismerősöm nem habozott, azonnal nekem esett és fenekem alá nyúlva, felültetett a biliárd asztalra. Egy mozdulattal lekaptam róla a pólóját és csókcsatánk közben végig a felsőtestét tanulmányoztam, majd egy erős mozdulattal, belekarmolta mellkasába.
Azonnal felszisszent, de úgy tűnt élvezi, hogy kezdtem "bevadulni". Egy gyors puszit nyomtam arra a helyre, ahol az előbb nyomot hagytam, majd újra az ajkaihoz siettem és tovább folytattuk csókcsatánkat. Rövidke ruhám pedig eléggé zavarhatta, mert a cipzárjához nyúlt és kicsit nehezen, de elkezdte lefelé húzni. Könnyedén kibújtam a kis ruhámból, és így, már csak egy szál fehérneműben ültem előtte. Gyorsan végigsiklott rajtam a tekintete és azonnal melleimbe markolt egyik kezével, de közben tovább vizsgálgattuk egymás száját belülről. Lábamat széttettem, Logan pedig ágyékát szorosan combom belső feléhez nyomta. Ajkai elkezdtek lefelé vándorolni, egyre lentebb és lentebb tévedt nyelve is. Nyakamnál picit tovább kényeztetett melynek következtében többször is felnyögtem. Hirtelen ötletből lökött rajtam picit, mire végigfeküdtem az asztalon, de persze ő is rám helyezkedett. Folytatta abbahagyott munkáját, csak most fekvő pózban voltunk. Lábaimat dereka köré tekertem és szorosan magamhoz húztam, mire végre neki is apró nyögés hagyta el a száját.
Melleimről egy pillanat alatt lehúzta a melltartót, így teljes rálátást kapott domborulataimra. Sokáig,csak a leheletét éreztem melleimen, de már teljes idegességben voltam, hogy nem tesz semmit. Direkt kínzott, és láthatólag élvezte is a szenvedésemet, de nem bírtam nagyon sokáig.-Csináld!-utasítottam -Könyörgöm...
Ő persze hatalmas mosollyal kezdte el apró puszikkal beborítani bőrömet,majd óvatosan "rámcuppant", ezzel teljes élvezetet biztosítva nekem és magának is. Kimondhatatlanul élveztem és kívántam Logant, el is felejtettem, hogy kellett volna képet csinálni, teljesen belevesztem a srác tetteibe. 

Megállás nélkül kényeztetett és már alig vártam, hogy ennél még tovább haladjunk, amikor hirtelen kivágódott az ajtó és másodperceken belül valaki tiszta erőből lerántotta rólam Logant, és egy akkorát behúzott a srácnak, hogy azonnal földre esett és szerintem elvesztette az eszméletét, de nagy valószínűséggel az is benne volt, hogy ilyen hamar kidőlt, hogy rengeteget piált már. Felkaptam minél gyorsabban a melltartómat és kérdőn fordultam a nekem háttal álló támadónak.
-Heeey, nem zavar, hogy én lefeküdtem volna vele?-tártam szét a kezem sértetten és felültem az asztalon. Kényelmes volt.
-Felöltöztél? -kérdezte még mindig háttal állva. 
-Igen, a melltartó már rajtam van.
-Kislány, mondtam már, ha azt akarod, hogy megbasszanak, nekem szólj, ne ilyen nyomorékokra pazarold magad. -fordult meg mosolyogva Justin és rendesen szemügyre vett, majd nagyot nyelt. Teljesen ledöbbentem, hirtelen szerintem levegőt sem kaptam, hogy már egy nap sem telik el nélküle. De tényleg.
A földön heverő ruhámat felkapta, majd felém dobta. 
-Öltözz fel!-utasított és újra a másik irányba nézelődött. Még sosem tapasztaltam rajta ilyet (jó, igaz, csak két napja ismertem), de most zavarban volt és picit feszült lehetett. Azonnal meg is ragadtam az alkalmat. 
-Miért, talán így nem tetszem? -játszottam az agyam -Talán azért nem mersz felém nézni?-kuncogtam és egy lendülettel lepattantam az asztalról, az imént hozzám dobott ruhámat, pedig ott hagytam. 
-Szó sincs erről..khm..-köszörülte meg a torkát. Odaléptem hozzá, mire vett egy mély levegőt és szorosan összezárta a szemét. Megsimítottam a vállát, és elé léptem, mire óvatosan lenézett rám.
Mintha kicseréltek volna. Ahogy ott állt a gyér fényben, vonzódtam hozzá. Már nem is a hírességet láttam benne, sőt igazából sosem azt láttam benne. Most egy jóképű srác állt előttem, aki szemmel láthatólag szintén akart tőlem valamit.

-Ne tedd ezt velem Em..-erőszakolta ki a szavakat a fogai közt.
 Hogy miért csináltam? Mert jól esett, hogy láttam rajta, hogy kíván engem és mivel én is eléggé fel voltam pörögve, talán nem akartam elszalasztani a lehetőséget. Igen, eléggé kurvás lettem aznap este, én sem ismertem magamra. 

-Miért? Nem szeretnéd, hogy a tiéd legyek? -vontam fel a szemöldökömet pimasz mosollyal. 
Justin végig felém nézett, szívverését még én is hallottam és lélegzetvétele is egyre felgyorsult. Csak álltunk egymás előtt és bámultuk a másikat. Elvesztem a tekintetében, de ő nem csak a szememet vizsgálta. Lábujjhegyre álltam, megkapaszkodtam a vállában és egyre közelebb és közelebb hajoltam hozzá. Teljesen más volt most, úgy tűnt, mintha kiesett volna a "rosszfiú" szerepéből.  Már láttam, hogy csukva van a szeme és én is éppen készültem becsukni, hogy megcsókolhassam, amikor váratlanul megragadta a vállamat és eltolt magától.
-Igen, kibaszottul kívánlak! Sőt, az első pillanattól fogva kurvára meg akarlak baszni. -vallotta be őszintén -De nem így akarlak megkapni Téged. Nem úgy, hogy be vagy baszva és nem fogsz holnap emlékezni erre, ráadásul biztos, hogy kiakadsz majd, hogy: Mit képzelek én, hogy kihasználtam az állapotodat stb. Hidd el, fogunk Mi még együtt lenni józanon is!-mosolyodott el, majd egy gyors csókot nyomott a számra, odalépett az asztalhoz, megfogta a ruhámat és odaadta nekem. 

-De..nem hagyhatsz itt! Így!! -háborodtam fel mert egyrészt megalázónak tartottam, másrészt én tényleg kívántam Őt. 
-Emi, nyugi. Csak arra kérlek, hogy ne ilyen kispöcsű nyomorékokra pazarold magad. Várj meg engem. Ígérem, nem fogsz csalódni. -kacsintott hihetetlen aranyos mosollyal és kilépett az ajtón,teljesen egyedül hagyva engem. 
Valami miatt nem bírtam feldolgozni azt, hogy csak így simán otthagy és szemtelenül pimasz mosollyal még azt meri feltételezni, hogy én ezek után hozzá fogok nyúlni valaha. 
Hitetlenül megráztam a fejemet, és úgy, fehérneműben, kezemben a ruhámmal utána rohantam. 
-Mit keresel itt megint? Miért vagy mindig ott ahol én? Hm?-léptem oda mellé,amikor végre utolértem, és megálltam vele szemben. Azt hiszem minden szem ránk szegeződött, de nem is voltam olyan állapotban, hogy érdekeljen, meg alapból valahogy nem hatott meg akkor. -Ráadásul miért kéne rád várnom, amikor te sem fogsz rám várni, tudom, hogy úgyis minden jött-ment csajjal összeállsz éppen ezért nem értem, hogy most mégis miért nem akarsz engem? De tudod mit? -néztem mélyen a szemébe, ő pedig csak hallgatott szórakozott vigyorral a képén -Már nem is kívánlak semennyire, de máskor kérlek ne szedd le rólam azt, akivel éppen össze akarok jön...-álltam meg, mert a mondandóm kellős közepén,
Justin megragadta az arcomat és gyengéden végighúzta az ujját bőrömön, mire teljesen lefagytam és megállás nélkül ajkait kémleltem. Óvatosan végigmért a tekintetével,majd közel húzott magához..és megcsókolt. Életemben nem éreztem még így, megremegett a térdem, kegyetlenül érzékire, lágyra és utánozhatatlanra sikeredett a csókunk. Nyelveink táncot jártak, nem engedtük el egymást, csukott szemmel élveztük minden percét annak, hogy végre egymásé voltunk. Megszűnt körülöttünk a hangos zene, nem volt más a teremben, csak Mi.
Órákkal ezelőtt, még látni sem akartam Justint, azt sem akartam, hogy találkozzunk többet, de valami miatt a sors mindig úgy intézte, hogy lássuk a másikat, mintha valami filmben szerepelnénk. 

-Magamnak akarlak...-suttogta amikor pár centire elváltunk egymástól és végre láttam gyönyörű barna szemeit. -Tudom, hogy nem fogsz senkivel lefeküdni, mert túlzottan belém zúgtál. Én várni fogok Rád! És nyugi, az lesz életed legjobb pillanata, amikor Mi leszünk együtt! -mondta hatalmas magabiztossággal és újra megcsókolt. Most sokkal rövidebb volt, de amint elvált tőlem, egy mély levegővétel után, kivette a kezemből a ruhámat, forgatta kicsit a kezében, majd úgy nyújtotta felém, hogy belebújhassak. A zene még mindig üvöltött, de amikor újra valami anyag volt rajtam, körbenéztem és szinte mindenki minket állt körbe és bámultak. Tekintetemmel Kiarát kerestem, mert úgy éreztem eléggé kellemetlen a szituáció és ötletem sem volt, hogy hogyan tovább. 
-Hazaviszlek, gyere! -ragadta meg a karomat és összekulcsolva az ujjainkat, átvágott a tömegen. Egy este alatt, már másodjára fordul elő, hogy így húznak maguk után. Sehol sem találtam Kiarát, szóval úgy tűnt hivatalosan is elvesztettem az értelmetlen fogadásunkat. 
Justin megállt egy srác előtt, a füléhez hajolva súgott neki valamit, majd felém biccentett. A középkorú, borostás férfi végigmért, majd megrántva a vállát elállt az utunkból. Mintha leesett volna mindenkinek, hogy ki is van a teremben, egy emberként rohantak Justin felé, miközben azt üvöltötték neki,hogy egy képet szeretnének, vagy éppen aláírást. Justinhoz odarohant a biztonsági őre és ellökve a rengeteg embert tőlünk, utat csinált a kijutásra. Furcsa volt látni, ahogy egymást lökdösik és szinte tapossák az emberek, csak azért mert kiderült, hogy Justin a teremben van. Érdekes módon, eddig senki nem ismerte fel, de az akcióm után, már mindenkinek világossá váltak a dolgok. Justin rutinosan viselkedett, rámosolygott az emberekre, de sietősre vette a formát, szóval amilyen gyorsan csak tudott, kijuttatott a kis teremből.
A friss levegő megcsapta az arcomat és hirtelen mintha kicsit kijózanodtam volna, mert igaz nehezen jártam volna, ha Justin nem szorít annyira maga mögött, de egész jól éreztem magam. Egy gyönyörű, piros BMW-hez lépett Justin és kinyitotta az anyósülésnél az ajtót.
-Ez..ez az autód? -mutattam az előttem lévő gyönyörűségre döbbenten. 
-Igen, szeretnéd, hogy bemutassalak neki, vagy esetleg beszállnál? 
-Jó, bocsánat -indultam befelé és amikor leültem, mintha valami felhőre helyezkedtem volna le. Eszméletlen kényelmes volt. 
Justin beült mellém, majd áthajolt rajtam és bekapcsolta  a biztonsági övemet, aztán a sajátját is. 
-Kapaszkodj!-utasított, majd beindította a motort, ami felmordult azonnal, pár másodperc múlva, pedig elindultunk, kicsit talán gyorsabban, mint kellett volna. Nem városnézésre tervezték azt a kocsit.
-Ha nem akarod,  hogy a bőrülésedből hányást keljen takarítani, szerintem lelassíthatnál!-mondtam ránézve, mert a hirtelen gyorsaságtól rám tört a hányhatnék. 
-Merre laksz? -kérdezte, mire megmondtam a címemet Ő pedig mosolyogva bólintott. -A Dance Clubbhoz jó közel vagy.
-Tudom. Szerencse.
-Tehetséges vagy, nagyon! -dicsért meg.
-Nem, egyáltalán nem vagyok oda elég jó és ezt te is tudod.
-Igazad van. Hozzám vagy elég jó! -mondta magabiztosan, mire kerek szemekkel, de bujkáló jókedvvel néztem rá. -Simán bejuttatlak, már mondtam. 
-De nem akarom! Nem akarom, hogy bármit is tegyél. Semmi közünk egymáshoz és a saját erőmből akarok bekerülni. Ha megtudom, hogy bármit is tettél, esküszöm kiheréllek! -fenyegettem meg teljesen komolyan, mivel nem állt szándékomban az, hogy más miatt jussak be. 
-Szükséged lesz neked még az én heréimre. Viszont, ha nem akarod, akkor nem teszek semmit. 
-Ígéred?
-Megígérem, ha elmondod, hogy mi van közted és Mike között és ki az a nyomorék akit leütöttem -ajánlotta fel. 
-Neked ehhez semmi közöd! -háborodtam fel és újból rá néztem, de ő szigorúan az utat kémlelte.
-Akkor nem ígérek semmit.
-Ahhj.. -adtam meg magam végül. -Mike csak egy barát..nagyon jó barát tényleg és...
-Bejön neked? -tért rá azonnal arra, ami igazából Őt érdekli.
-Dehogy! Csak barát az biztos.
-Jó és ki az a másik? -vonta fel a szemöldökét.
-Logan, ma ismertem meg és a lényeg, hogy egy fogadás miatt le kellett volna feküdnöm valakivel és ő tökéletes lett volna, de Te szokás szerint elbasztad, ráadásul veled sem lehettem, szóval elvesztettem. -avattam be a részletekbe.
-Csak fogadásból akartál velem lefeküdni? -kérdezte furcsa és más hangnemben.
Nem tudtam mit mondjak, hazudjak, vagy igazat mondjak, de igazából én se tudtam az igazságot.
-Itt vagyunk! -kaptam észbe, amikor befordultunk az utcánkba és alig vártam, hogy kiszállhassak, de amikor leparkolt a ház elé és ki akartam szállni,  az ajtó kattant egyet és bezáródott. Ijedten pillantottam Bieberre, aki semleges arccal bámult.
-Válaszolj!
-Én..én nem tudom mit vársz mit mondjak..
-Azt, hogy a fogadás miatt akartál engem? -kérdezte újra, cseppet sem nyugodtan. Összeszorított szemekkel próbáltam kitalálni és átgondolni a válaszomat, de nehezen jutottak eszembe szavak.
-Én tényleg kívántalak, de nem tudom,tényleg..
-Ha nem lenne a fogadás, akkor is azt tetted volna amit? -ragadta meg tekintetemet és nem hagyta hogy másfelé nézzek. Szemei szinte beleégtek az enyéimbe. 
-Justin..én most is kívánlak! -vallottam be, teljesen őszintén, mire megenyhültek vonásai, majd kioldotta a zárakat, kiszállt a kocsiból, én pedig azt se tudtam mit csináljak, szóval óvatosan kinyitottam a kocsiajtót, de akkor már ott állt Justin előttem. Amikor újra a lábam alatt éreztem a talajt, elkezdett velem forogni a világ és szinte feltört bennem a pia, szóval egyet odébb léptem Justintól és nyugodtan odahánytam a kocsija mellé. 
-Örülök, hogy ez nem a kocsimban történt meg! -nevetett fel a híresség, majd mellém állva megragadta a hajamat és a hátamat simogatva hagyta, hogy kijöjjön belőlem minden. 
-Én mondtam, hogy lassíts -egyenesedtem fel egy pillanatra, de aztán újra hányingerem lett, szóval tovább folytattam az elkezdett munkámat. 
-Hozok vizet -lépett gyorsan a csomagtartó felé Bieber, majd felnyitotta és egy üveg vízzel tért vissza. 
Amint odaadta, belekortyoltam és öblítettem párat, majd kiköptem azt is. Tudtam, hogy lesz következménye annak, hogy ennyit piálok, de ahhoz képest, hogy mennyit ittam, még kevés is jött ki belőlem. 
-Megvagy? Mehetünk? -kérdezte megsimítva a hátamat, mire bólintottam. Lehajolt és lábaimnál felkapott, majd a derekamnál is megfogott én pedig szorosan a nyakába kapaszkodtam. Ha nem lettem volna hányás szagú, vagy esetleg nem nézek ki úgy mint valami őrült másnapos, akkor úgy festettünk volna mint a friss házasok, és Justin most vinne be a nászi-szobába, de igazából nem is tudom, hova szokták így vinni a menyasszonyt. Hát mindegy, a valóság csak az volt, hogy nehezen tudtam volna járni és Juss segített ezen. Mellesleg élveztem, hogy vittek és nem kell járkálnom. 
A kaputelefonhoz érve, kérdőn a cipelőmre pillantottam, hogy most letesz, hogy beírjam a kódot, hogy kinyíljon az ajtó, vagy maradunk ugyanebben a testhelyzetben. Hát biccentett, szóval elvettem egyik kezemet a nyakától és szép lassan és megfontoltan beírtam a kódot. Gyorsan nem nagyon bírtam volna. 
-Komolyan? 1,1,1,1 és egy kulcs jel a kód? -ráncolta össze a szemöldökét. 
-Heeeeey, heló, ezt neked nem kellett volna látnod -háborodtam fel.
-Szükségem lesz még erre. -mosolygott vidáman. 
-Jó,inkább menjünk! -siettettem, mert nem akartam még órákat ott tölteni, ráadásul már nyitva volt az ajtó. Bementünk, majd felvitt a második emeletre és érdekes módon, nem úgy tűnt, mint aki elfáradt. 
-Hát...akkor, köszi mindent. -álltam meg az ajtónk előtt, és előszedtem a kulcsomat a titkos zsebről. Justin viszont nem úgy nézett ki, mint aki annyira búcsúzkodni akar.
-Csak szeretnél megszabadulni tőlem.-nevetett fel, majd kikapta a kezemből a kulcsot, kinyitotta az ajtót és teljesen otthonosan bement. Engem meg ott hagyott. Végül is én laktam ott,nem Ő, de mindegy már. 
Elindultam én is, csak kicsit lassabban és megfontoltabban, de addigra már szerintem Justin felmérte a terepet, szóval visszajött, újra felkapott és egyenesen bevitt Kiara szobájába. 
-Öhm...én nem itt alszok, de azért köszi.
-A másik a te szobád? 
-Hát kizárásos alapon, igen. De mindegy, most már nem megyek át! -helyezkedtem el az ágyon. -Te...miért vagy még itt?
-Mert még fogat kell mosnod -mondta, majd kiment a szobából és komolyan nem tudtam követni a tetteit. 
-Várj már, most mi van? -indultam el utána kicsit lassan. -Justin, hova mentél?
-A fürdőben vagyok, de ne nagyon mozogj a végén felbuksz!-kiabált ki, de amint kimondta, hogy nehogy felessek...hát szépen felbuktam valamiben és hatalmasat estem a földre.
-Ááúú ...-jajjgattam és belekapaszkodva a kanapéba, felálltam. 
-Mondtam, hogy nyugi. -lépett elém Justin egy..egy fogkefével.
-Ez mégis mi? -néztem rá kérdőn és teljesen összezavarodva. 
-Nem foglak megcsókolni úgy,hogy előtte hánytál.
-Ki mondta, hogy meg fogsz csókolni?
-Én.
-És ha én nem akarom? -tettem csípőre a kezemet, de akkor Bieber megragadta az államat és az ajkaihoz húzott, mire teljesen lefagytam és gyorsabban kezdtem el kapkodni a  levegőt.
-Hidd el -lépett el tőlem egy győztes mosoly kíséretében. -Akarod te azt a csókot. 
Talán túl gyorsan vettem el  a kezéből a fogkefét, mert felnevetett és megragadva a karomat, kimentünk a fürdőbe. Ez sokat segített, mert utána tényleg nem volt már hányás ízű a szám, és fel is frissültem, mivel az arcomat is megmostam. Kicsit mégis kínosan éreztem magam, miközben leöblítettem többször is az arcomat,mintha a friss vízzel, minden leesett volna. Minden,amit eddig tett, aznap este, lejátszódott a fejemben. Végig az kattogott bennem, hogy mégis mi a francot csinálok? Miért történik ez? Mi történik közöttünk? Miért viselkedik másképp, miért vallotta be, hogy akar engem, miért teszi mindezt? 
És ami szintén hihetetlen, hogy én miért veszek részt az Ő játékában? Bábú lettem, amit kedvére ráncigálhat, mindenki tudja, hogy Justin nem kötelezi el magát senki mellett Én is csak egy vagyok a sok közül. De mégis...mégis miért vágytam a csókjára annyira? Nem lehet, hogy máris beleszerettem...
-Gyere, segítek lepihenni. -ragadta meg a kezemet és mivel már egyre jobban kezdtem kijózanodni, sikerült az agyamnak megálljt parancsolnom. Megtorpantam, mire kérdőn vizslatott. A fürdőszoba ajtajában állva a lehető legmélyebben a tekintetébe fúrtam az enyémet.
-Mi történik? -tettem fel az első kérdést, ami eszembe jutott. Justin szokás szerint, semmilyen arckifejezéssel bámult és zsebre tett kézzel várta a folytatást. -Ugye holnap már minden a régi lesz? Ez a "jaj, de kedves vagyok, mert segítek egy részeg lánynak" akciód már holnap nem lesz, igaz? Ezt az egészet csak végig mára tartogatod, mert akkora faszkalap vagy, hogy mindenkivel elhiteted, hogy milyen aranyos vagy, de közben tudom, hogy holnap újra bunkó leszel velem, mintha semmi sem történt volna! Nem vagyok hülye! Már nem szorulok a segítségedre, kösz az eddigi erőfeszítéseidet, de már megleszek egyedül is. 
-Szóval azt hiszed ilyen ember vagyok? -kérdezett vissza azonnal.
-Nem Bieber. Tudom, hogy ilyen ember vagy! -válaszoltam, majd nagy ívben kikerültem és szépen otthagytam, miközben a szobámba mentem. 

Nem jött utánam. Nem kaptam meg a búcsúcsókomat, amire kegyetlenül vágytam. De nem is tudom mit vártam? Hogy majd Én váltom meg a világot és a híres Justin Bieber, majd pont rám fog felfigyelni, pont engem fog szeretni, és pont Én leszek az akivel kedves lesz. Ugyan már. Vajon volt Ő vala valakivel kedves? Oké, most úgy tűnt, hogy az, de még szerencse, hogy időben megvilágosodtam arról, hogy ez csak színjáték volt. 
Csak sajnos, amikor rámozdultam és hagytam, hogy megcsókoljon, teljesen beismertem, hogy akarok Tőle valamit. Hogy, ha picit is, de vonzódom Hozzá és ez bennem is most tudatosult. 
A pia, teljesen kiütött, elvette az eszemet, és tényleg, olyan dolgokat tettem, amit józanon elítélek. 
Végigfeküdtem az ágyamon és legszívesebben elástam volna magam, mert olyan érthetetlenül viselkedtem. Magamra sem ismertem, ahogy újra meg újra lepergett előttem az este néhány emlékképe. Szánalmasnak, kicsinek és kihasználtnak éreztem magam. Az is voltam. De meg is érdemeltem azokat az érzéseket, mert másképp viselkedtem és ami a legnagyobb hibámmá vált, hogy kezdtem fülig belezúgni Justin Bieberbe.