Sziasztok! *3*
Uuuuuuuramisteeeeen!!!
Megint késtem...eléggé sokat, de azt hiszem, ez már lassan megszokott lesz, pedig próbáltam nem azzá tenni..:c
Viszooont, ez a rész, most talán hosszabb lett, és mér íródik a következő rész is, szóval a szünetben nagyon szeretnék még egy részt kitenni.
Remélem van itt még valaki aki olvassa :D Ha igen, írj kommentet kérlek...bármit, csak tudjam, hogy még van itt élő ember
Puszi nektek, jó olvasást és köszönöm a türelmet! ♥
Megint késtem...eléggé sokat, de azt hiszem, ez már lassan megszokott lesz, pedig próbáltam nem azzá tenni..:c
Viszooont, ez a rész, most talán hosszabb lett, és mér íródik a következő rész is, szóval a szünetben nagyon szeretnék még egy részt kitenni.
Remélem van itt még valaki aki olvassa :D Ha igen, írj kommentet kérlek...bármit, csak tudjam, hogy még van itt élő ember
Puszi nektek, jó olvasást és köszönöm a türelmet! ♥
*Emily Still szemszöge*
Reggel kialvatlanul keltem, pedig egyszer sem ébredtem fel. Sajnos emlékeztem minden pillanatra, pedig azt hittem legalább egy kicsi hiánya lesz a tegnap estének. Úgy látszik nem ittam eleget. Hah..
Percekig feküdtem a plafont bámulva, miközben mégis az járt a fejemben, hogy hiányzik. Az amiket mondott valósnak tűntek, a tettei is valami mást mutattak, új arcát fedezhettem fel és azt hittem komolyan gondol mindent, amit mondott. Pedig nem, miért változott volna meg? De mégis jól éreztem magam vele, mégis jó volt, hogy megcsókolt, hogy forgott velem a világ. A pillantását éreztem a bőrömön még most is. Nem a bunkó, önimádó oldalát mutatta, hanem úgy tűnt, megnyílt előttem. Aha, de csak azért, hogy később összetörhesse a szívemet, megbasszon és eldobjon, pontosan úgy, ahogy minden pasi teszi.
Akarva, vagy akaratlanul, de egy apró könnycsepp gördült végig az arcomon, majd azt követte egyre több, ahogy az emlékképek, szinte videóként peregtek le előttem. És meglepő módon jól esett sírni. Kiadtam magamból a fájdalmat, a csalódottságot és mindent ami akkor a lelkemet nyomta. Persze eszemben sem volt még akkor, hogy aznap sem szenvedek hiányt Justin látványából, ugyanis egy órára mennem kellett a Dance Klubba, ahol valami új "küldetést" fognak nekünk kiosztani, és ezek alapján választják ki a szerencsés 2 főt.
Letöröltem a könnyeimet, majd óvatosan kiszálltam az ágyamból, de akkor hirtelen mintha fejbe csaptak volna egy kalapáccsal, úgy hatolt belém a fájdalom. Igen, ez a másnaposság, ami kegyetlen tud lenni.
Nagy nehezen, kiértem a konyhába, ahol barátnőm már kócos hajjal, pizsamában egy bögre kávéval ült a székben, és lehajtott fejjel nyöszörgött. Igen, őt is kínozta a másnaposság.
-Nekem is kávét, könyörgöm! -léptem oda mellé, mire Kiara úgy felugrott, hogy szinte kiesett a székéből a hirtelen belépőm miatt.
-Már az asztalon ki van készítve. -mutatott a háta mögé. -De neked nagyon gyorsan mesélned kell. Mindenről! -kezdte izgatottan és belekortyolt a kávéjába.
-Te..honnan tudod, hogy történt valami? -ültem le mellé és végre én is beleihattam a fekete löttybe, ami szerintem még sosem esett ilyen jól.
-A pultos srác mondta. Látta amikor Justinkával elmentetek. És mivel gondolom elvesztettük a fogadást, hajnalig ott voltam, összehoztam a fekete hajú csajjal a pultost, akinek rohadtul nem jegyeztem meg a nevét, de a vacsorát még le kell majd vele beszélnünk. -avatott be a részletekbe.
-Te sem feküdtél le senkivel?
-Nem. Volt egy srác, de..hát nem tudom, nem éreztem vele jól magam annyira, szóval inkább hagytam, utána meg senki más nem volt. Mellesleg kifizettem az egész estés fogyasztásodat, szívesen. -mosolygott, mire hálásan rápillantottam.
-Köszönöm, visszafizetek mindent. Elég zűrös volt ez a buli, de már vége... -sóhajtottam megkönnyebbülten. És akkor még nem is sejtettem, hogy mi vár rám még aznap.
-Na, elmeséled végre, hogy mi a jó Istent csináltál te Justin Bieberrel??-kérdezte izgatottan.
Hatalmasat sóhajtottam, összeszedtem a gondolataimat és elkezdtem mesélni. Elmondtam Logant, hogy hogy ismertem meg, mi volt közöttünk, mit éreztem, amikor rám mászott, aztán elmeséltem a "JB-s sztorit" ami már kicsit bonyolultabb volt. Nekem is elmesélni és Ki-nek is megérteni, mind az én érzéseimet, mind Justin tetteit.
Természetesen nem hagytam ki a részletekből, beszámoltam neki a hányásomról (igen, ez nagyon érdekelte), arról, hogy azt mondta magának akar, és még a csók is fenomenális volt Vele.
Kiara szemrebbenés nélkül hallgatott, ami nála nagyon nem jelentett jót, már vártam, hogy befejezzem és elmondja a véleményét, amit röviden összefoglal, de mégis a lényegre tér rá.
Mindig ezt teszi, amióta megismertük egymást, és tanácsot kértem, mindig segített, de rövid, tömör, mégis hasznos megoldásokat mondott. Ezért is ragaszkodtam annyira hozzá és a véleményéhez.
Most viszont, miután kitálaltam neki, sokáig nem szólt. Nem mondott semmit, ivott a kávéjából, nézett engem, az arckifejezésemet és csendben ült. Közben természetesen majdnem meghaltam a kíváncsiságtól, hogy mi zajlik le benne és mit fog reagálni.
-Te teljesen beleestél abba az idióta, öntelt faszba! -állapította meg és ez így tökéletes első mondat volt. -Életem..ez így nagyon nem lesz jó. Tudod, hogy mindennél jobban szeretlek, de kihasznál, megbasz, eldob, hagyja hogy összetörj. Nem léphetsz be a játékába, mert kurvára nincs kiút!
-Az a baj..hogy szerintem már benne vagyok a játékba... -hajtottam le a fejemet szégyenkezve.
-Mindegy, te is tudod, hogy nem megy ez így tovább. Add a bunkó énedet, ahogy eddig is, ne kíméld, tudom, hogy nehéz, de ne hagyd, hogy átverjen és megtévesszen. És keresd meg a gyenge pontját. Onnantól kezdve nyerő vagy! -mondta, mire átgondoltam a szavait többször is és talán igaza volt. Sőt, teljes mértékben az volt. Ugyanúgy kell folytatnunk ezt az egészet, ahogy elkezdtük. Bunkón, öntelt módjára és cseppet sem kedvesen. Igen, tényleg ez a legjobb megoldás, mintha meg se történt volna a tegnap este. Vagyis a ma hajnal.
-Köszönöm! -mondtam hálásan és szorosan magamhoz öleltem barátnőmet.
-Öhm...Emi, ne haragudj, de tegnap óta eléggé rosszul érzem magam, szóval nem mondok ilyet szívesen, de kérlek, ne ölelj ilyen szorosan! -tolt el magától, mire felnevettünk mind a ketten.
-Ne haragudj, de most jól es...EL FOGOK KÉSNI BASSZAMEG! -üvöltöttem el magamat, mert az órára pillantottam, ami 11:48-at mutatott. És engem 1 órára vártak a Dance Clubba, és még másnaposan, a piától bűzlően álltam a konyhában olyan fejjel, mintha nyolc éve nem aludtam volna.
Azonnal otthagytam Kiarát és berohantam a mosdóba, kifésültem a hajamat, levetkőztem és beálltam a zuhany alá. Gyorsan hideg vízzel átmostam magam többször is, majd a hajmosást is elintéztem. Jól esett a felfrissülés, még órákig ott tudtam volna lenni, de sietnem kellett.
Gyorsan magam köré tekertem a törölközőmet, a hajamat is összefogtam egyel és a tükör elé álltam. Egyszerű szempillaspirállal, púderrel el is intéztem a dolgot, nem nagyon volt időm többet csinálni és tánchoz nem is kellett.
A hajamat megszárítottam, de picit nehezebb az én esetemben, mert eléggé dús hajam van.
Percekig álltam még a fürdőben a hajammal foglalkozva, mert szárítás után nem tudtam, hogy mit kezdjek vele, végül fogtam magam és felkontyoltam az egészet.
Mindenképp valami dögöset szerettem volna felvenni, hogy kicsit "lenyűgözzem" Justint és csorgassa utánam a nyálát legalább egy picit is.
Egy eléggé rövid farmer mellett esett a választásom, mellé egy csipke mintás, (szerintem) krémszínű toppal. A tükörbe nézve egész jól éreztem magamat és azonnal a fekete táskámhoz nyúltam, amibe bepakoltam a táncos-ruhámat, dezodort és a fontos kellékeket, majd az órára pillantva megállapítottam, hogy van még 14 percem, hogy odaérjek, szóval szerencsére hamar elkészültem. Közben Mike is üzent, hogy merre vagyok, minden oké-e velem. Megköszöntem az aggódását és pötyögtem is a választ, miszerint sietek. Így, boldogan lépkedtem a még mindig szörnyen kinéző barátnőmhöz.
-Majd jövök, szurkolj! -nyomtam egy gyors puszit a homlokára, mert a TV előtt ült és halkan hallgatta a híradót.
-Öhm...Emi.. -pillantott rám hirtelen, majd rendesen kinyílt a szeme. -Hú de jól nézel ma ki, és már cseppet sem tűnsz másnaposnak! -mosolygott vidáman, mire vállat vontam és kérdőn felé pillantottam. -Hallgasd a TV-t... -vette 2 fokkal hangosabbra, mire teljesen lefagytam. A sztárhírek mentek, amiben (nem meglepő módon) Justin szerepelt, csak most...csak most én is benne voltam.
-Mi a franc?! -ültem le teljesen döbbenten a fotelbe barátnőm mellé és értetlenül hallgattam a nőt.
~Zajlanak az események Justin Bieber körül is.-kezdte a műsorvezető nő. -Ma reggel ezt az amatőr felvételt kaptuk egy nézőnktől, aki videóra vette, ahogy Justin egy szőke hajú, fehérneműben álló lánnyal csókolózik egy szórakozóhelyen, ahova mellesleg Bieber azért ment, mert menedzsere születésnapját ünnepelték. Ahogy elnéztük a felvételt egyből az a kérdés fogalmazódott meg bennünk, hogy vajon ez is egy újabb kaland, vagy talán az új Mrs. Biebert köszönthetjük? A csók után Justinnal együtt távoztak mellesleg. De vajon miért állt fehérneműben az ismeretlen személy?
Próbáltuk felkutatni ezt a titokzatos lányt, de nem igazából találtunk választ a kérdésünkre, de ez a videó már most elég nagy port kavart a rajongók között. Ezerrel megy a keresgélés és találgatás. Írjátok meg nekünk a facebook oldalunkon, hogy mi a véleményetek erről az egészről... ~
Tátott szájjal bámultuk a Tv-t még azután is, hogy rátértek George Clooney-ra. Azt hittem az első tévés szereplésem az valami tánccal kapcsolatos lesz és nem Bieber miatt leszek benne. Rengeteg meglepetést tartogat az élet, az biztos.
Ötletem sem volt, mit kéne reagálnom, így szó nélkül felálltam és otthagyva Ki-t, kimentem az ajtón, lerohantam a lépcsőn és amilyen gyorsan csak lehetett, levegő közelébe akartam kerülni. Nem tudtam hova tenni, hogy ennyire gyorsan terjednek a hírek és nem úsztam meg, hogy ez az egész a feledésbe merüljön. Francba a médiával, meg minden szarsággal!
Letöröltem a könnyeimet, majd óvatosan kiszálltam az ágyamból, de akkor hirtelen mintha fejbe csaptak volna egy kalapáccsal, úgy hatolt belém a fájdalom. Igen, ez a másnaposság, ami kegyetlen tud lenni.
Nagy nehezen, kiértem a konyhába, ahol barátnőm már kócos hajjal, pizsamában egy bögre kávéval ült a székben, és lehajtott fejjel nyöszörgött. Igen, őt is kínozta a másnaposság.
-Nekem is kávét, könyörgöm! -léptem oda mellé, mire Kiara úgy felugrott, hogy szinte kiesett a székéből a hirtelen belépőm miatt.
-Már az asztalon ki van készítve. -mutatott a háta mögé. -De neked nagyon gyorsan mesélned kell. Mindenről! -kezdte izgatottan és belekortyolt a kávéjába.
-Te..honnan tudod, hogy történt valami? -ültem le mellé és végre én is beleihattam a fekete löttybe, ami szerintem még sosem esett ilyen jól.
-A pultos srác mondta. Látta amikor Justinkával elmentetek. És mivel gondolom elvesztettük a fogadást, hajnalig ott voltam, összehoztam a fekete hajú csajjal a pultost, akinek rohadtul nem jegyeztem meg a nevét, de a vacsorát még le kell majd vele beszélnünk. -avatott be a részletekbe.
-Te sem feküdtél le senkivel?
-Nem. Volt egy srác, de..hát nem tudom, nem éreztem vele jól magam annyira, szóval inkább hagytam, utána meg senki más nem volt. Mellesleg kifizettem az egész estés fogyasztásodat, szívesen. -mosolygott, mire hálásan rápillantottam.
-Köszönöm, visszafizetek mindent. Elég zűrös volt ez a buli, de már vége... -sóhajtottam megkönnyebbülten. És akkor még nem is sejtettem, hogy mi vár rám még aznap.
-Na, elmeséled végre, hogy mi a jó Istent csináltál te Justin Bieberrel??-kérdezte izgatottan.
Hatalmasat sóhajtottam, összeszedtem a gondolataimat és elkezdtem mesélni. Elmondtam Logant, hogy hogy ismertem meg, mi volt közöttünk, mit éreztem, amikor rám mászott, aztán elmeséltem a "JB-s sztorit" ami már kicsit bonyolultabb volt. Nekem is elmesélni és Ki-nek is megérteni, mind az én érzéseimet, mind Justin tetteit.
Természetesen nem hagytam ki a részletekből, beszámoltam neki a hányásomról (igen, ez nagyon érdekelte), arról, hogy azt mondta magának akar, és még a csók is fenomenális volt Vele.
Kiara szemrebbenés nélkül hallgatott, ami nála nagyon nem jelentett jót, már vártam, hogy befejezzem és elmondja a véleményét, amit röviden összefoglal, de mégis a lényegre tér rá.
Mindig ezt teszi, amióta megismertük egymást, és tanácsot kértem, mindig segített, de rövid, tömör, mégis hasznos megoldásokat mondott. Ezért is ragaszkodtam annyira hozzá és a véleményéhez.
Most viszont, miután kitálaltam neki, sokáig nem szólt. Nem mondott semmit, ivott a kávéjából, nézett engem, az arckifejezésemet és csendben ült. Közben természetesen majdnem meghaltam a kíváncsiságtól, hogy mi zajlik le benne és mit fog reagálni.
-Te teljesen beleestél abba az idióta, öntelt faszba! -állapította meg és ez így tökéletes első mondat volt. -Életem..ez így nagyon nem lesz jó. Tudod, hogy mindennél jobban szeretlek, de kihasznál, megbasz, eldob, hagyja hogy összetörj. Nem léphetsz be a játékába, mert kurvára nincs kiút!
-Az a baj..hogy szerintem már benne vagyok a játékba... -hajtottam le a fejemet szégyenkezve.
-Mindegy, te is tudod, hogy nem megy ez így tovább. Add a bunkó énedet, ahogy eddig is, ne kíméld, tudom, hogy nehéz, de ne hagyd, hogy átverjen és megtévesszen. És keresd meg a gyenge pontját. Onnantól kezdve nyerő vagy! -mondta, mire átgondoltam a szavait többször is és talán igaza volt. Sőt, teljes mértékben az volt. Ugyanúgy kell folytatnunk ezt az egészet, ahogy elkezdtük. Bunkón, öntelt módjára és cseppet sem kedvesen. Igen, tényleg ez a legjobb megoldás, mintha meg se történt volna a tegnap este. Vagyis a ma hajnal.
-Köszönöm! -mondtam hálásan és szorosan magamhoz öleltem barátnőmet.
-Öhm...Emi, ne haragudj, de tegnap óta eléggé rosszul érzem magam, szóval nem mondok ilyet szívesen, de kérlek, ne ölelj ilyen szorosan! -tolt el magától, mire felnevettünk mind a ketten.
-Ne haragudj, de most jól es...EL FOGOK KÉSNI BASSZAMEG! -üvöltöttem el magamat, mert az órára pillantottam, ami 11:48-at mutatott. És engem 1 órára vártak a Dance Clubba, és még másnaposan, a piától bűzlően álltam a konyhában olyan fejjel, mintha nyolc éve nem aludtam volna.
Azonnal otthagytam Kiarát és berohantam a mosdóba, kifésültem a hajamat, levetkőztem és beálltam a zuhany alá. Gyorsan hideg vízzel átmostam magam többször is, majd a hajmosást is elintéztem. Jól esett a felfrissülés, még órákig ott tudtam volna lenni, de sietnem kellett.
Gyorsan magam köré tekertem a törölközőmet, a hajamat is összefogtam egyel és a tükör elé álltam. Egyszerű szempillaspirállal, púderrel el is intéztem a dolgot, nem nagyon volt időm többet csinálni és tánchoz nem is kellett.
A hajamat megszárítottam, de picit nehezebb az én esetemben, mert eléggé dús hajam van.
Percekig álltam még a fürdőben a hajammal foglalkozva, mert szárítás után nem tudtam, hogy mit kezdjek vele, végül fogtam magam és felkontyoltam az egészet.
Mindenképp valami dögöset szerettem volna felvenni, hogy kicsit "lenyűgözzem" Justint és csorgassa utánam a nyálát legalább egy picit is.
Egy eléggé rövid farmer mellett esett a választásom, mellé egy csipke mintás, (szerintem) krémszínű toppal. A tükörbe nézve egész jól éreztem magamat és azonnal a fekete táskámhoz nyúltam, amibe bepakoltam a táncos-ruhámat, dezodort és a fontos kellékeket, majd az órára pillantva megállapítottam, hogy van még 14 percem, hogy odaérjek, szóval szerencsére hamar elkészültem. Közben Mike is üzent, hogy merre vagyok, minden oké-e velem. Megköszöntem az aggódását és pötyögtem is a választ, miszerint sietek. Így, boldogan lépkedtem a még mindig szörnyen kinéző barátnőmhöz.
-Öhm...Emi.. -pillantott rám hirtelen, majd rendesen kinyílt a szeme. -Hú de jól nézel ma ki, és már cseppet sem tűnsz másnaposnak! -mosolygott vidáman, mire vállat vontam és kérdőn felé pillantottam. -Hallgasd a TV-t... -vette 2 fokkal hangosabbra, mire teljesen lefagytam. A sztárhírek mentek, amiben (nem meglepő módon) Justin szerepelt, csak most...csak most én is benne voltam.
-Mi a franc?! -ültem le teljesen döbbenten a fotelbe barátnőm mellé és értetlenül hallgattam a nőt.
~Zajlanak az események Justin Bieber körül is.-kezdte a műsorvezető nő. -Ma reggel ezt az amatőr felvételt kaptuk egy nézőnktől, aki videóra vette, ahogy Justin egy szőke hajú, fehérneműben álló lánnyal csókolózik egy szórakozóhelyen, ahova mellesleg Bieber azért ment, mert menedzsere születésnapját ünnepelték. Ahogy elnéztük a felvételt egyből az a kérdés fogalmazódott meg bennünk, hogy vajon ez is egy újabb kaland, vagy talán az új Mrs. Biebert köszönthetjük? A csók után Justinnal együtt távoztak mellesleg. De vajon miért állt fehérneműben az ismeretlen személy?
Próbáltuk felkutatni ezt a titokzatos lányt, de nem igazából találtunk választ a kérdésünkre, de ez a videó már most elég nagy port kavart a rajongók között. Ezerrel megy a keresgélés és találgatás. Írjátok meg nekünk a facebook oldalunkon, hogy mi a véleményetek erről az egészről... ~
Tátott szájjal bámultuk a Tv-t még azután is, hogy rátértek George Clooney-ra. Azt hittem az első tévés szereplésem az valami tánccal kapcsolatos lesz és nem Bieber miatt leszek benne. Rengeteg meglepetést tartogat az élet, az biztos.
Ötletem sem volt, mit kéne reagálnom, így szó nélkül felálltam és otthagyva Ki-t, kimentem az ajtón, lerohantam a lépcsőn és amilyen gyorsan csak lehetett, levegő közelébe akartam kerülni. Nem tudtam hova tenni, hogy ennyire gyorsan terjednek a hírek és nem úsztam meg, hogy ez az egész a feledésbe merüljön. Francba a médiával, meg minden szarsággal!
*Justin Bieber szemszöge*
Benjivel türelmesen vártuk az embereket, mert a mai napra is tartogattunk nekik meglepetéseket. Csapatmunkát szántunk számukra, ami abból állt, hogy kaptak egy párt és közösen, 1 óra alatt egy másfél perces koreót kellett összerakniuk valamelyik zenémre, amit természetesen mi adtunk meg. Kíváncsian ültem le Ben mellé, hogy megnézzem a felosztásokat. Átfutottam a neveket, de természetesen csak egy név érdekelt, mert a tegnap este óta, csak egy név járt az eszembe. Amit meg is találtam, de azonnal ledöbbentem, amikor megtudtam kit kapott párnak.
-Komolyan Mike-ot tetted be Emily Still táncpartnerének? -fogtam hirtelen a kezembe a papírt és értetlenül meredtem Benji felé.
-Hát..ja. Úgy gondoltam, miért ne? Úgyis ismerik egymást, és a Still-lányt nem nagyon bírják valami miatt, szóval inkább egy ismerőssel raktam össze. Talán zavar? -vonta fel a szemöldökét kérdőn.
-Hogy zavar-e?? -kezdtem dühösen, amiről szerintem meg lehetett állapítani, hogy mi a véleményem. De aztán leesett, hogy Bennek is megígértem, hogy nem kezdek ki senkivel. És a beosztások az ő kezei alatt voltak, én a zenét intéztem a párosokhoz. Mellesleg átgondoltam az egészet. Miért kellett volna, hogy zavarjon? Emi tegnap a tudtomra adta, hogy nincs közöttük semmi, csak barátok, természetesen a srácon lehetett látni, hogy többet akar, de Emről meggyőződésem volt, hogy rám vár. Tegnap azért bizonyított is. Igaz utána lerázott, de vonzódik hozzám, szóval nem fog sokáig tartani az ellenkezése. Már a fejemben el is döntöttem, hogy ahogy lement a válogatás, megpróbálom jobban megismerni és többet megtudni róla. Mert igenis érdekeltek a részletek, tegnap este (vagyis ma hajnalban) valami bennem nagyon megváltozott. A csók óta, másképp láttam és rohadtul elkezdett érdekelni. Nem úgy mint az eddigi kapcsolataim. Ez most komoly volt. Vagyis úgy éreztem. -Természetesen nem zavar, ez így tökéletes! Nekik mehet a Sorry zenének. -mondtam lazán. Ezzel a számmal, talán egy apró jelet küldök Emilynek arról, hogy nekem nem csak a teste kell.
-Rendben, na gyere, lassan kezdenünk kéne. -ragadta meg a karomat barátom és lassan kisétáltunk az irodából, egyenesen a nagyterembe, ahol már rengetegen várakoztak és érkezésünkre hatalmas tapsvihar tölt ki. Imádtam ott lenni, annyira forrt a levegő, mindenki teljesíteni akart, az adrenalin az egekben volt, az önbizalommal és a bizonytalansággal karöltve. Mégis baromi jó volt a hangulat. Üvöltött a hangszórókból az egyik zeném, táncoltak, és beszélgetett mindenki. Amikor megláttak, szokás szerint néhány lány összesúgott mögöttünk. Már megszoktam az ilyeneket.
Beálltunk a terem másik végébe, szembe a többiekkel. A hangszórókból megszűnt a zene, egy emberként fordultak felénk. Mosolyogva bámultam, próbáltam pozitivitást tükrözni. De végig egyetlen egy személyt kerestem a tekintetemmel. Akit nem kellett sokáig keresni, mivel hirtelen kicsapódott a terem ajtaja és egy kicsit zavart lány rohant be, felém sem nézve. Elképesztően nézett ki az a kis rövidke nadrág nagyon, de nagyon kínzó volt számomra, legszívesebben ott helyben levetettem volna róla, nem azért, mert annyira rossz volt, hanem mert annyira tökéletesen kiemelt mindent, és több látványra vágytam.
Amikor elszáguldott mellettem, tekintetemmel végig követtem őt, és megállás nélkül azon agyaltam, hogy mit mondhatnék neki ahhoz, hogy lekerüljön róla az a pici, őrjítő nadrág és az a semmilyen felső. Aznap hálás voltam nagyon, hogy meleg volt az idő és ilyen lazán kellett öltözni. Beálltunk a terem másik végébe, szembe a többiekkel. A hangszórókból megszűnt a zene, egy emberként fordultak felénk. Mosolyogva bámultam, próbáltam pozitivitást tükrözni. De végig egyetlen egy személyt kerestem a tekintetemmel. Akit nem kellett sokáig keresni, mivel hirtelen kicsapódott a terem ajtaja és egy kicsit zavart lány rohant be, felém sem nézve. Elképesztően nézett ki az a kis rövidke nadrág nagyon, de nagyon kínzó volt számomra, legszívesebben ott helyben levetettem volna róla, nem azért, mert annyira rossz volt, hanem mert annyira tökéletesen kiemelt mindent, és több látványra vágytam.
Viszont még akkor is végig bámultam, szerintem picit feltűnően, amikor már megállt Mike előtt és szorosan megölelték egymást.
Az csak egy baráti ölelés volt. Bizony, semmi több, csak egy baráti ölelés..-próbáltam magamat hitegetni,mert valamiért kibaszottul fájt azt látni. Mellettem csak úgy elszáguldott, de azt a nyálgépet meg ölelgeti, miközben tegnap mégis rám volt kattanva. És ami a még elképesztőbb, hogy még utána is végig Őt néztem. Vagyis őket. Amint Ő is felénk fordult, találkozott a tekintetünk, de azonnal másfelé nézett. Nem nagyon hatott meg, hogy most tudomást sem akar rólam venni, tovább bámultam nyugodtan.
De aztán Mike-ra pillantottam, aki szintén engem kémlelt felvont szemöldökkel. Amikor látta, hogy felé is irányult egy kicsit a figyelmem, közelebb lépett Emilyhez, és a vállánál átkarolta, mire a lány óvatosan elmosolyodott. Oké, hogy nagyon jó táncos Mike, de kezdte rohadtul kihúzni a gyufát, mert miután ezt az egészet megtette, egy győztes mosoly keretében újra összefutott a tekintetünk. A rohadékját ott helyben le tudtam volna ütni, a kezem már ökölben volt, amikor Benji megszólalt.
-Sziasztok! -tapsolt párat Benji, hogy mindenki rá figyeljen. Hát ez nekem kevésbé jött össze. -A mai napon csoportmunkát kaptok. Párba lesztek beosztva és egy órátok lesz arra, hogy egy tökéletesen kidolgozott, másfél perces koreográfiát mutassatok be nekünk. Szerintem ez rengeteg idő, szóval simán meg lehet csinálni a feladatot. Máris sorolom a felosztásokat, kérlek azonnal álljatok párba! -mosolygott Benji, majd elővette a papírját és elkezdte lassan felsorolni a neveket.
Nem tudtam mit tegyek. Már mondta a neveket, és mindenki elkezdte megkeresni a párját. De valami miatt nem akartam, hogy összekerüljenek. Mindenképp meg akartam akadályozni, hogy még több időt töltsenek együtt, de nem volt nagy tervem, ezért improvizáltam.
Hirtelen ötletből vezérelve, megragadtam a Ben kezében tartott papírokat és én kezdtem tovább mondani a neveket.
Hirtelen ötletből vezérelve, megragadtam a Ben kezében tartott papírokat és én kezdtem tovább mondani a neveket.
-Mi a fasz van? -fordult értetlenül felém Benji meg nagyjából mindenki, mert nem tudták hova tenni a hirtelen mozdulatomat. Nem nagyon foglalkoztam velük mellesleg.
-Emily Still és Amanda Montgomery és ti a Sorry-t kapjátok! -mondtam ki hirtelen egy másik nevet Emily mellé, mire a lány értetlenül bámult körbe, mert szerintem ötlete se volt, ki az az Amanda Montgomery. Mellesleg én se tudtam, de az ő neve volt a következő Em és Mike után, szóval kimondtam.
-Justin megőrültél? -kérdezte idegesen és összezavartan Benji, majd erősen megragadta a papírt és kirángatta a kezemből. Döbbenten pillantottak ránk a többiek, senki nem értette mi folyik, de hatalmas csend lett a teremben és mindenki Benjit figyelte, ahogy összeszedi a papírokat a gondolataival együtt.
-Justin valamit rohadtul félre mondott, ne haragudjatok, szegény nem ivott elég kávét reggel! -pillantott rám szúrós tekintettel, majd folytatta. -Emily, te Mike Jennerrel vagy együtt, csak Justin szétszórt ma, lehet megjött neki, de elnézzük, nyugi tesó... -oltott be teljesen, mire mindenki elnevette magát, de azért láttam, hogy senki nem tudja hova tenni azt amit előzőleg csináltam. Főleg az a két ember, akit még mindig néztem megállás nélkül.
Picit csalódott voltam, hogy nem sikerült a tervem felhőtlenül, főleg úgy, hogy miután Ben kivette a kezemből és elmondta az eredeti felállást, Mike olyan vigyorral nézett rám, hogy komolyan centikre volt attól, hogy a szép kis mosolya eltűnjön a képéről.
Percekkel később már a párjukkal álltak be a táncosok és izgatottan várták a folytatást.
-Rendben, most hogy mindenki be van osztva és a zenék is megvannak, kérlek titeket, keressetek szabad helyeket, rengeteg terem van, időtök is bőven akad. Ebben a teremben egyszerre csak négyen lehettek, mert gondolom értitek, ha mindenki itt készülne fel milyen káosz lenne. Ezennel el is indítom a visszaszámlálót, szóval sok sikert, ez nagyon fontos feladat. Kérlek a maximumot nyújtsátok! Csak ügyesen. Ne foglalkozzatok az idővel, vagyis igen, de a hangosbemondón hallani fogjátok, hogyha vége. Utána természet ide kell visszajönni -mosolygott és újra hatalmas rivalgás tört ki, mindenki tapsolt, üvöltözött, majd hirtelen egy emberként fordultak felém.
Én pedig csak ott álltam. Ötletem sem volt, hogy mit kéne mondanom, vagy tennem, de aztán a sablonszöveget vetettem be.
-Sok sikert, ne kapkodjátok el, egy óra rengeteg idő. Csak nyugodtan, de összeszedetten! -mosolyogtam úgy átlagban mindenkinek. Engem is megtapsoltak és közben végig telefonokkal fotóztak, de már megszoktam, szóval nem nagyon lepődtem meg. Az meg már szinte napi szinten előfordult, hogy a lányok benedvesedtek tőlem, szóval nem is foglalkoztam a visítozó picsákkal. Benji elindult befelé, majd rám nézett és egy határozott mozdulattal az iroda ajtó felé mutatott. Cseppet sem tűnt jókedvűnek.
Elindultam én is, de amikor Emilyhez értem, aki éppen az egyik padon pakolt ki a táskájából, megsimítottam óvatosan a karját, mire ijedten nézett utánam, majd bujkáló mosollyal elfordult. Láttam rajta, hogy megleptem, de próbált kemény maradni, mégis a mosolyt nem tudta letörölni az arcáról.
-Justin, haladj már könyörgöm! -üvöltött ki Benji az irodából, mire kicsit gyorsabban kapkodtam a lábamat.
-Itt vagyok!
-Miért kellett azt csinálnod? Hm? Úgy volt, hogy nem zavar ez az egész téged. Mindenkit kibaszottul megleptél! -kezdte leülve az asztalához. Elhúzott szájjal én is leültem mellé, majd próbáltam kitalálni valamit, de inkább az igazság mellett döntöttem.
-Nézd Ben...Tudod, hogy régóta nagyon jó haverok vagyunk és komolyan tisztellek és szeretlek. De.. bazdmeg, a kurva életbe, belezúgtam abba a csajba! -adtam meg magam, és így, hogy ki is mondtam, végre sikerült fel is fognom. - Tegnap történtek dolgok, amik engem rohadtul megleptek és most az érzéseim teljesen megváltoztak, összezavarodtam, nem tudom mit tegyek, mert ilyen érzéssel még életemben nem találkoztam. Megpróbáltam tudomást sem venni Emilyről, vagyis úgy hozzáállni, hogy ő csak egy "munkatárs" vagy mi. Mert megkértél erre. De nem megy, rohadtul nem megy, érted?! Akarom Őt, vagyis az amit igazából akarok, hogy ne azzal a buzi, nyálas sráccal legyen. Sajnálom... -vallottam be az érzéseimet. Pár napja, amikor megláttam először, csak meg akartam baszni, nem akartam tőle semmit, de amióta tudom, hogy Ő másabb, hogy Ő is akar tőlem valamit, nem tudok nem odafigyelni Rá. Tudom, hogy amikor utoljára beszéltünk és dühösen lelépett elrontottam, mert utána kellett volna mennem, de akkor azt láttam helyesnek, ha picit egyedül hagyom a gondolataival. De nem fogom elveszíteni, úgyis megteszek mindent, hogy ne felejtsen el.
Benji kerek szemekkel hallgatta a kirohanásomat, majd úgy kb 2 perc szünet után elmosolyodott és megveregette a vállamat.
-Tesó, köszönöm, hogy megpróbáltad betartani azt amit kértem tőled, ezt nagyra értékelem. De nem parancsolhatsz az érzéseidnek, teljesen beleestél abba a kis táncoslábúba, és rendben, nyugodtan hajts rá, de hidd el, a táncpárosok így jók lesznek. Többet úgyse rakom össze Mike-al, ha téged ennyire zavar. Csak könyörgöm, ne csapj balhét, mert ha valami őrültséget csinálsz feleslegesen, én megöllek! -fenyegetett meg nevetve, és kegyetlenül hálás voltam neki, hogy megért engem.
Mi volt velem, mi volt ez az őszinteségi rohamom? Faszom se tudja, de az is biztos, hogy jól esett kimondani valakinek. De nem lehet...Nem lehet, hogy 3 nap ismertség után beleessek egy lányba, akiről még alig tudok valamit. Csak azt, hogy vonzódom hozzá.
Mivel elkezdődött a feladat, mindenki valami nyugis hely után kutatott, ezért nekünk Benjivel volt egy óra szünetünk, amikor kicsit a papírmunkákkal foglalkozhattunk és nyugisan megbeszélhettük, hogy kit tartunk a legjobbnak.
-Tudom, hogy bírod Emilyt és tényleg nagyon jó táncos, de szerintem Tina esélyesebb lenne.. -mondta miközben aláírt egy jelenléti papírt. Vállat vontam, mert végül is, nekem csak jó lenne, ha nem Em kerülne be, ugyanis akkor nem munkatársak lennénk, és nyugodt szívvel nyomulhatnék rá. Viszont tudom, hogy mennyire akarja ezt a helyet, ezért ötletem sem volt, hogy mit kéne tennem, vagy mondanom.
-Igazad van...De azért várjuk meg a mai feladat végét is! -mosolyogtam rá, majd az asztalon lévő vízbe jóízűen belekortyoltam. -És fiúk közül? -kérdeztem félve, de erre mind a ketten tökéletesen tudtuk a választ.
-Mike Jenner. Egyértelműen! -mondta ki végül, amire én is gondoltam. Kegyetlenül utáltam a srácot, de nem hagyhattam, hogy ezért ne kerüljön be a Dance Clubba. Tökéletesen mozgott, ritkán látni ilyen tehetséget, szóval szerintem is egyértelmű volt a továbbjutása. Attól, hogy a munka nehezen fog közöttünk zajlani, nem foszthatom meg az álmától úgy, hogy mondjuk lebeszélem Benjit Mike-ról.
-Ja, ő szerintem 100%-ban bent van. De azért kíváncsi leszek mit alakítanak ma... -vontam vállat.
Még perceken keresztül ültünk, iratokat intéztünk, de már nagyon untam az agyamat. Elővettem a telefonomat, és lőttem gyorsan egy képet, amit kitettem instára. Nem írtam ki hozzá semmit, csak egy olyan táncoló lányos emojit tettem a képhez. Igen, egy lányt.
Aztán megnéztem a híreket és kerek szemekkel ültem fel, mert nagyon meglepett amit olvastam.
-Minden oké? -kérdezte Ben, de még mindig olvastam, szóval nem nagyon tudtam neki válaszolni.
A cikkben rólam írtak, ami nem is volt nagyon meglepő, de a másik személy Emily volt. Egy képet lehetett látni, ahogy kézen fogva távozunk. A szövegben pedig röviden leírták, hogy van egy titokzatos személy az életemben.
Na ezt nem akartam. Nem akartam Őt is belekeverni a médiába. Nem akartam, hogy megtapasztalja, milyen, ha a média uralja az életedet. Az volt a szerencsém, hogy a nevét nem tudták kideríteni, mert ha az kiderül, akkor nincs megállás, Őt is magával fogják rántani. Ezt pedig mindenképp el akartam kerülni, de kicsi volt az esély arra, hogy ne találják meg. Valamelyik ismerőse beköpi, vagy valaki innen a Dance Clubból elmondja a nevét és ennyi. Kérdezgetik, interjút akarnak vele, fotózgatják és szerencsétlen átéli azt, amit én már kb. 7 éve élek. Nem tehetem ki ekkora tehernek, nem sodorhatom ebbe bele.
-A kurva életbe! -indultam el kifelé, mert beszélnem kellett vele. Benji szerintem már hozzá szokott a furcsa kirohanásaimhoz, mert még mindig értetlenül meredt rám, majd megrázta a fejét és utamra engedett.
A nagyteremben 5 páros próbált, de egyik sem ők voltak.
Tovább haladtam, behallgattam rengeteg terembe, mire nagy nehezen meghallottam Emily nevetését kiszűrődni egy ajtó mögül. Be is nyitottam, de vagy nem vettek észre, vagy nem akartak észre venni.
Éppen egy lépést gyakoroltak ami egészen jól passzolt a dalhoz és ahogy tovább haladtak, meglepett az összhang közöttük. Mosolyogva lepacsiztak, mert tökéletesen egyszerre csinálták a mozdulatot, mire Mike megragadta Emi derekát, magához húzta és elkezdte csikizni. Fintorogva léptem egyre közelebb hozzájuk, mire a nevetéstől kipirosodott lány döbbenten nézett rám, majd kimászott Mike szorításából.
-Emi, beszélnünk kéne! -mondtam teljesen nyugodtan. Mind a ketten összeráncolt szemöldökkel figyeltek, és Mike szinte ösztönösen közelebb lépett a lányhoz.
-Most..éppen próbálunk, bocs -vont vállat lazán és hátat fordított nekem Emily.
-Jó, most leszarom, hogy próbáltok, gyakoroltok, fasz tudja. Így is jó lesz és még rengeteg időtök van. Két percet kérek, semmi többet -mentem oda hozzá és megragadtam a vállát. Szerintem érezte, hogy most azért komolyabb dologról van szó, mert félig hátrafordult és a szemembe nézett.
-Nem hallottad, hogy most nem ér rá? -kérdezte erélyes hanggal Mike.
-Senki nem kíváncsi rád már bocs. És Emihez beszéltem -vontam fel a szemöldökömet, mire a srác beállt a lány elé, mintha az ő "tulajdona" lenne. Felidegesített? De még mennyire...
-Nem szereti, ha Eminek szólítják!
-Nekem mégis megengedi. -mosolyodtam el féloldalasan.
-Mike, nyugi már! -lépett elő Em mögüle -Miről akarsz beszélni?
-Négyszemközt kéne, ha nem baj. -pillantottam Mikera, aki összeszorított állkapoccsal vizsgált.
-Rendben, menjünk.. -indult el, de hirtelen "valaki" visszarántotta.
-Emily, el ne menj már! Még meg kéne csinálni a feladatot, neked ez nem fontos? -lépett a lány elé és szinte suttogta a szavakat. Nagyon vissza akarta tartani.
-Mike, mi bajod van? Most miért vagy ilyen..más? Két perc, semmi több, nyugalom -kezdtek el kettesben társalogni, aminek természetesen én is fültanúja voltam, de nem akartam addig beleszólni, ameddig nem kerülök én szóba. Majd ők elintézik egymás között, Emily úgyis kiosztja, ha baja van.
-Kérlek..ne hagyd már magad. Nem látod mit csinál? -kezdte kicsit hangosabban, pont úgy, hogy meghalljam -Állandóan basztat, piszkál, és megállás nélkül körülötted van, csak azért, hogy megnehezítse a dolgodat és ne kerülj be a Clubba. Hát nem látod? Csak visszatart az álmodtól! -mondta határozottan, mire konkrétan leesett az állam a meglepettségtől.
-Mi a faszról beszélsz? Ugye tudod hogy konkrétan a kezemben van a jövőd, úgy pattogj itt nekem!-löktem félre a lányt, hogy most én állhassak szemben Mikeal.
-Ezt csinálod. Én elismerem, sok mindent elértél az életben, de nem kéne ennyire elszállnod magadtól és azt hinned, hogy attól még, hogy te vagy a híres Justin Bieber, akitől minden lánynak benedvesedik a bugyija, már bármit megkaphatsz. Vagy bárkit! -mutatott a döbbent lányra.
-Na jó, leállnátok? -lépett közénk, de akkor nem érdekelt különösebben. Végig Mike szemébe néztem és a levegővételem is felgyorsult, de próbáltam higgadtságot mutatni.
De akkor egy pillanatra ránézett a lányra és az okozta a vesztét. Mert azzal a nézéssel mindent beismert.
-Zavar, hogy csak barátként néz rád igaz? -vontam fel a szemöldökömet.
-Miért zavarna?
-Mert belezúgtál! És zavar, hogy téged nem akar, de értem már most úgy odavan, hogy ránézek és már félig az ágyamban van! -nevettem fel.
-Neked ehhez kurvára nincs közöd! Mellesleg nem tudom miért hiszed ezt, jobban odafigyelek Rá, mint te. Te csak kihasználod!
-Jobban odafigyelsz Rá??! -néztem rá hitetlenül és egy gúnyos kacaj hagyta el a számat. -Nem is tudom a tegnap estét kivel töltötte...Hogy ki vigyázott Rá és ki gondoskodott Róla...
-Mi? -döbbent le teljesen és értetlenül Emilyre pillantott, aki vöröslő fejjel, dühösen meredt hol rám, hol Mikera.
-Befejeznétek végre?! -ordította el magát, félrelökve engem.
-Hagyd Őt békén!- nézett rám erőszakosan a pöcsfej.
-Neked kéne leszállnod Róla. Nem birtokolhatod!
-Nem én vagyok kettőnk közül az, aki ki akarja sajátítani -vont vállat lazán.
-Na jó, elég lesz ebből! -lépett közénk Emily. -Justin menj innen kérlek! Mike, mi meg fejezzük be azt a kibaszott táncot, mert így nem fogunk haladni. És örülnék, ha mindketten leszállnátok egymásról és rólam is!
-Emi, fontos dologról lenne szó, tényleg beszélnünk kéne! -fogtam meg a kezét, de elrántotta azt.
-Készülnünk kell.. -kezdte
-Beszélnünk kell! -vágtam a szavába.
-Justin könyörgöm, menj már innen!-szólalt meg újra Mike.
-Már mondtam, hogy csak 2 percet kérek, ne verd már magad itt ennyire!
-Már lassan 10 perce itt vagy, és Mi nem érünk rá erre.
-Igaza van... -vont vállat Em.
-Jó, akkor menjetek nyalni egymást, nem is értem minek jöttem ide. Leszarom már mi lesz veled -mutattam dühösen a velem szemben álló lányra. -Legyetek boldogok!
-Már mondtam, hogy Mikeal, csak barátok vagyunk! -toporzékolt Emily cseppet sem higgadtan.
-Barátok? Úgy lesi a seggedet, mintha hirdető tábla lenne, hol a faszomba barátság ez?
-Leállhatnál, semmi közös ehhez az egészhez! -jött oda újra Mike és most közelebb állt hozzám. -Hagyd Őt békén, érted?
-Mert, ha nem mi lesz? Szólsz anyucinak, pöcsfejű? -válaszoltam gondolkodás nélkül, miközben farkasszemet néztünk. Rossz szokásom, hogy mikor ideges vagyok, szidok mindenkit és meggondolatlanul cselekszek, vagy beszélek. Most is valami ilyesmi történt.
-Minek neveztél? -szorította össze az állkapcsát.
-Elismételjem megint? -vontam fel a szemöldökömet ökölbe szorult kézzel.
Mike nem nézett rám dühösen, sőt még csak idegesnek sem tűnt, ami meglepett. Egy pillanat alatt lehiggadt, csak annyiból, hogy Emilyre nézett, aki ijedten állt közénk, megakadályozva, hogy leüthessem. Reggel éreztem, hogy fogok én még verekedni, és igazam is lett volna.
- Nézd Mike Jenner! -kezdtem kifújva a levegőt. -Nem tudom, hogy tisztában vagy-e azzal, hogy én már most kirúgathatlak innen a picsába. De nem teszem, csak azért, hogy együtt ellehessetek. -mutattam Emilyre, majd rászegeztem a tekintetem. -Tényleg fontos dologról akartam beszélni, de a lófasz fog Neked könyörögni, hogy beszéljünk. Akkor majd rájössz, de hozzám aztán ne fuss, én megpróbáltam volna megbeszélni, ezek után Egyedül kell megbirkóznod majd a következményekkel. -emeltem fel a kezem "védekezőn" majd hátat fordítottam és kimentem. -Sok sikert! És én jobban vigyáznék a számra a helyedben Mike! -kiáltottam még utoljára hátra sem nézve, majd bevágtam magam mögött az ajtót dühösen.
Ideges voltam, nem akartam elhinni, hogy így beszélt velem az a kis féreg, és ennyire befolyásolni tudta Emilyt. Azt is tudtam, hogy azzal, hogy gondolkodás nélkül beszéltem, teljesen elárultam magam és lelepleztem magam Mike előtt. De már nem is érdekelt. Már akkor, semmi nem foglalkoztatott különösebben.
Pár helyre még benéztem, nem is tudom igazából miért, de azért meglestem, hogy mások hogy haladnak. Mindenki szorgosan készült, nem mondtam véleményt senkiéről sem, csak, ha esetleg valamit építőjelleggel mondtam. Boldogan nézett rám mindenki, amint elhaladtam mellettük, köszöngettek és tanácsokat akartak kérni, de mondtam, hogy nem igazából segíthetek, de ahol tényleg katasztrófa volt a helyzet, kénytelen voltam odafigyelni és segíteni.
Hiába kötöttem le magam, megállás nélkül más járt a fejembe, addig a percig, ameddig meg nem szólalt a telefonom és meg nem láttam Scooter képét és nevét. Előre tudtam mit akar majd mondani.
-Csááááá -köszöntem, majd visszaindultam az irodába, ahol Benji volt.
-Tesóó, mondtam, hogy benne lesztek a tv-ben...Mondtam! -kezdte és nem tűnt valamiért annyira dühösnek, mint amire számítottam.-Ebből most hogy jössz ki? Úgy volt megbeszélve, hogy hagyod a csajokat, hogy ne kavarjon nagy port. Te is tudod, hogy most egy csaj nem tenne jót a karrierednek, nem szabad becsajoznod. Este még elnéztem, mert részeg voltam és különleges alkalom volt, de basszus, mindenkit felkavart, hogy egy titokzatos lánnyal láttak és mindenki arra kíváncsi, hogy mégis ki lehet az! Ki fog derülni, kérdezősködni fognak, interjúkat akarnak, válaszokat akarnak! Könyörgöm kerüld el azt a szőkét..
-Nem tehetem. -vágtam a szavába azonnal és közben beértem az irodába is. Benji éppen a telefonját nyomkodta, érkezésemre felfigyelt, de amint leültem mellé a székbe, folytatta elkezdett tevékenységét.
-Miért is?
-Mert itt van. A Dance Club egyik jelentkezője. -mondtam ki végül, mire hallani lehetett szinte, ahogy kattog Scoo agya.
-Nem baaj, mindenhol azt nyilatkozod, ha kérdezik, hogy csak egy kis kiruccanás volt, semmi komoly. Hagyod is, nem kezdesz ki a kis csajjal, és úgyis elfelejtik az egészet. És persze beszéld meg vele, hogy semmilyen felkérést ne fogadjon el, és ne nyilatkozzon sehol semmit Rólatok, ha kérdeznék. És hagyjátok egymást békén!
-Rendben. -mentem bele szinte azonnal.
-Na! -állt meg egy pillanatra menedzserem -Mi történt?
-Öhm..semmi? -kérdeztem vissza értetlenül.
-Túl gyorsan rávágtad, hogy rendben!
-Mert így is van -vontam vállat, amit persze ő nem láthatott.
Igaza volt Scooternek. Nem vihettem bele a bajba, csak az volt a bökkenő, hogy azt se bírtam tétlenül nézni, hogy Mike elveszi előlem. Ilyet még senki nem tett, és nem is akartam, hogy ő legyen az első. De az a srác eléggé megnehezítette a helyzetemet, kegyetlenül az utamban állt, még csak beszélni se beszélhettem Emi-vel. A végén még azt is megtiltja, hogy ránézzek, vagy mi?
-Minden oké? -kérdezte Benji, mikor letettem a telefont és hanyagul hátravágtam magam.
-Nem igazán. Tegnap smároltam Emilyvel és most tele van vele a média, Mike meg azt sem hagyja, hogy beszéljek vele. Mindegy, majd írok neki. Vaaaagy... -jutott hirtelen eszembe az a kis ötlet, hogy miután lement ez az egész, simán átugorhatnék hozzá.
-Te jó ég, mit tervezel már megint? -ráncolta össze a szemöldökét Ben.
-Semmi olyat, ami bárkiben is kárt tenne! -nyugtattam meg mosolyogva.
-Na, erre a válaszra vártam. Még van fél óránk, arra gondoltam, hogy mi lenne, ha táncolnánk nekik valamit mielőtt megnézzük a csapatokat, hogy kicsit ellazuljanak? -nézett rám kérdőn, mire válasz helyett, csak szélesen rámosolyogtam és lepacsiztunk egyet.
Felálltunk a terem közepére, Benji elinditotta Jonas Blue - Perfect Strangers című számát, mert semmiképp sem a saját zenémre szerettem volna táncolni. Most valahogy ahhoz nem volt kedvem, úgyis elégszer fogom még hallani a hangomat.
Szóval, beálltunk középre, és Benji a laptopját odahozta, és egy egyszerű, két és fél perces koreót mutatott, amit még régebben az egyik fellépésemen csináltunk közösen.
Elindította a zenét, átismételtük a lépéseket az elejétől, de volt néhány hely, ahova a változás mindenképp kellett.

Elszórakozgattunk egy picit Bennel, tánc közben jókat röhögtünk, de persze tök jól meg is értettük egymást, szóval nem esett nehezünkre, hogy egyszerre tegyünk meg néhány lépést. Közben időm sem volt másra gondolni, és nem is akartam.
Én is imádtam a táncot. A zene mellett a kedvenc elfoglaltságom volt, kiskorom óta szerettem a színpadon lenni, táncolni, énekelni, a középpontban lenni. Ezért is örültem, hogy ezen a válogatón én is részt vehettem, pedig nekem csak annyi benne a szerepem, hogy akit kiválasztottunk, az is majd jövő hónaptól velem fog együtt dolgozni.
-Szerintem megvagyunk! -mosolygott Benji, és egy üveg vizet a kezébe vett, majd úgy ült le a székbe.
-Fasza lesz! -foglaltam helyet mellette és közben megállás nélkül a dalt énekeltem.
Maybe we-re a perfect strangers. Maybe it's not forever.
-Na, megyek, jelzek mindenkinek, hogy jöjjenek vissza, lejárt az idő. -lépett a falhoz Ben, ahol benyomott egy gombot, majd elkezdett beszélni arról, hogy mindenki menjen a nagyterembe. A hangszórókból a hangját be lehetett hallani, szóval biztos volt, hogy mindenki megkapta az üzenetet.
Felálltam a székből és túlfűtött állapotom miatt, táncolva indultam el kifelé, mert a zene még mindig az agyamban járt.
Benjivel kimentünk, vagyis..inkább "kimozogtunk" a nagyterembe , ahova lassan beérkezett mindenki. Tekintetem azonnal megtalálta Emit, aki kellemetlenül álldogált, de amint megtaláltuk egymást a szemünkkel, kivételesen most én voltam, aki másfelé pillantottam.
-Sziasztok, remélem mindenkinek sikerült teljesítenie a kihívást! -tapsolt párat szokásához híven Ben, majd elkezdte felolvasni a neveket, hogy leellenőrizze, mindenki megérkezett-e. -Most, hogy mindenki itt van, Justinnal készültünk egy kis műsorral! -vigyorgott rám, mire mindenki rivalgásba tört ki. Tapsoltak, sikoltoztak, amikor elindította Benji a zenét.
-Nézzétek el nekünk, kevés időnk volt felkészülni és..Benji még eléggé kezdő. -húztam féloldalas mosolyra ajkaimat, és a többiek "húúú"-zását követően, felvont szemöldökkel fordult felém Benji.
-Igen? Tényleg így gondolod? -kérdezte mire határozottan bólintottam és megrántottam a vállamat.
-Na gyere, bizonyíts kistökű! -tárta szét a kezét Benji.
A táncosok egy kört alkotva beálltak, aminek a közepén mi voltunk. A zene ritmusára lassan elkezdtem mozogni, majd énekeltem is, mire újra taps tört ki.
-Na, az éneklést későbbre tartogasd, nehogy elmenjen a hangod!
-Legalább én tudok énekelni. -kacsintottam, majd mind a ketten elkezdtünk táncolni.
Amit előzőleg begyakoroltunk, most tökéletesen adtuk elő, egyikünk sem rontott, de hol én álltam le, hogy ő tudjon érvényesülni, vagy fordítva, de a legvégét közösen toltuk végig. Közben a körülöttünk levők végig izgatottan néztek minket, énekeltek, és volt aki szintén elkezdett a helyén állva mozogni.
A szám végén picit fáradtan álltunk le, majd mosolyogva pacsiztunk és gyors mozdulattal tököncsaptam, aminek következtében hatalmas nevetés hallatszott a teremben, mert Ben összehúzódva állt meg, majd igaz, hogy fájdalmas fejet vágott, mégis pici mosollyal pillantott fel
rám.
-Most meghalsz..-suttogta, de elsőre nem hallottam, így picit közelebb mentem hozzá.
-Tessék? -kérdeztem vigyorogva és lehajoltam hozzá, de akkor már késő volt. Hirtelen felegyenesedett és elkezdett felém menni, mire hátat fordítva elkezdtem futni ki a kör közepéből. Szerencsére a többiek azonnal vették a lapot és egy kis folyosót csináltak, amin kifuthattam, nyomomban Benjivel. Röhögve fordultam hátra, hogy megnézzem, merre jár, és mikor megfordultam nagy erővel belevágódtam valakibe. Mind a ketten nagyot estünk és hirtelen fel sem fogtam mi történt.
-Ahhh...a faszom..- nyögtem ki végül. A fejem zúgott, éreztem, hogy mindenki közelebb jön, és azonnal kérdések ezrei bombáztak meg.
-Minden rendben?
-Justin..Úristen, segítsünk neki!
-Felvettétek videóra?
-Én igen, majd átküldöm.
-Justiiiiin, fáj valamid?
És ehhez hasonló kérdéseket hallottam, de amint jobban kinyitottam a szemem, láttam, hogy akiben felbuktam Emily volt. Már meg sem lepődtem, valami miatt az élet állandóan összehozott minket. Összehúzott szemöldökkel feküdt, és amíg hozzám azonnal odarohantak a lányok és felsegítettek, hozzá Mike lépett és kinyújtva a kezét felállította.
-Minden rendben srácok? -sietett oda Benji és aggódva pillantott Ránk.
-Jól vagyok! -nyöszörögtem, de annak ellenére, hogy ezt kijelentettem, máris körém gyűltek a táncosok és aggódva figyeltek.
-Emily minden oké? -kérdeztem kiszabadulva az egyik lány öleléséből, aki csak úgy random gondolt egyet és egy "gyógyító öleléssel" akart segíteni, amikor elmondtam, hogy jól vagyok. Emily Mike-ba kapaszkodva harapdálta az alsó ajkát.
-Kicsit menjetek távolabb, hagyjatok helyet! -kiáltotta Benji, mert ő is látta, hogy valami nincs rendben Emivel.
-Nem tudok ráállni a bal lábamra... -mondta halkan és olyan dühösen és fájdalmasan nézett rám, hogy tudtam, elrontottam mindent.
Picit csalódott voltam, hogy nem sikerült a tervem felhőtlenül, főleg úgy, hogy miután Ben kivette a kezemből és elmondta az eredeti felállást, Mike olyan vigyorral nézett rám, hogy komolyan centikre volt attól, hogy a szép kis mosolya eltűnjön a képéről.
Percekkel később már a párjukkal álltak be a táncosok és izgatottan várták a folytatást.
-Rendben, most hogy mindenki be van osztva és a zenék is megvannak, kérlek titeket, keressetek szabad helyeket, rengeteg terem van, időtök is bőven akad. Ebben a teremben egyszerre csak négyen lehettek, mert gondolom értitek, ha mindenki itt készülne fel milyen káosz lenne. Ezennel el is indítom a visszaszámlálót, szóval sok sikert, ez nagyon fontos feladat. Kérlek a maximumot nyújtsátok! Csak ügyesen. Ne foglalkozzatok az idővel, vagyis igen, de a hangosbemondón hallani fogjátok, hogyha vége. Utána természet ide kell visszajönni -mosolygott és újra hatalmas rivalgás tört ki, mindenki tapsolt, üvöltözött, majd hirtelen egy emberként fordultak felém.
Én pedig csak ott álltam. Ötletem sem volt, hogy mit kéne mondanom, vagy tennem, de aztán a sablonszöveget vetettem be.
-Sok sikert, ne kapkodjátok el, egy óra rengeteg idő. Csak nyugodtan, de összeszedetten! -mosolyogtam úgy átlagban mindenkinek. Engem is megtapsoltak és közben végig telefonokkal fotóztak, de már megszoktam, szóval nem nagyon lepődtem meg. Az meg már szinte napi szinten előfordult, hogy a lányok benedvesedtek tőlem, szóval nem is foglalkoztam a visítozó picsákkal. Benji elindult befelé, majd rám nézett és egy határozott mozdulattal az iroda ajtó felé mutatott. Cseppet sem tűnt jókedvűnek.
Elindultam én is, de amikor Emilyhez értem, aki éppen az egyik padon pakolt ki a táskájából, megsimítottam óvatosan a karját, mire ijedten nézett utánam, majd bujkáló mosollyal elfordult. Láttam rajta, hogy megleptem, de próbált kemény maradni, mégis a mosolyt nem tudta letörölni az arcáról.
-Justin, haladj már könyörgöm! -üvöltött ki Benji az irodából, mire kicsit gyorsabban kapkodtam a lábamat.
-Itt vagyok!
-Miért kellett azt csinálnod? Hm? Úgy volt, hogy nem zavar ez az egész téged. Mindenkit kibaszottul megleptél! -kezdte leülve az asztalához. Elhúzott szájjal én is leültem mellé, majd próbáltam kitalálni valamit, de inkább az igazság mellett döntöttem.
-Nézd Ben...Tudod, hogy régóta nagyon jó haverok vagyunk és komolyan tisztellek és szeretlek. De.. bazdmeg, a kurva életbe, belezúgtam abba a csajba! -adtam meg magam, és így, hogy ki is mondtam, végre sikerült fel is fognom. - Tegnap történtek dolgok, amik engem rohadtul megleptek és most az érzéseim teljesen megváltoztak, összezavarodtam, nem tudom mit tegyek, mert ilyen érzéssel még életemben nem találkoztam. Megpróbáltam tudomást sem venni Emilyről, vagyis úgy hozzáállni, hogy ő csak egy "munkatárs" vagy mi. Mert megkértél erre. De nem megy, rohadtul nem megy, érted?! Akarom Őt, vagyis az amit igazából akarok, hogy ne azzal a buzi, nyálas sráccal legyen. Sajnálom... -vallottam be az érzéseimet. Pár napja, amikor megláttam először, csak meg akartam baszni, nem akartam tőle semmit, de amióta tudom, hogy Ő másabb, hogy Ő is akar tőlem valamit, nem tudok nem odafigyelni Rá. Tudom, hogy amikor utoljára beszéltünk és dühösen lelépett elrontottam, mert utána kellett volna mennem, de akkor azt láttam helyesnek, ha picit egyedül hagyom a gondolataival. De nem fogom elveszíteni, úgyis megteszek mindent, hogy ne felejtsen el.
Benji kerek szemekkel hallgatta a kirohanásomat, majd úgy kb 2 perc szünet után elmosolyodott és megveregette a vállamat.
-Tesó, köszönöm, hogy megpróbáltad betartani azt amit kértem tőled, ezt nagyra értékelem. De nem parancsolhatsz az érzéseidnek, teljesen beleestél abba a kis táncoslábúba, és rendben, nyugodtan hajts rá, de hidd el, a táncpárosok így jók lesznek. Többet úgyse rakom össze Mike-al, ha téged ennyire zavar. Csak könyörgöm, ne csapj balhét, mert ha valami őrültséget csinálsz feleslegesen, én megöllek! -fenyegetett meg nevetve, és kegyetlenül hálás voltam neki, hogy megért engem.
Mi volt velem, mi volt ez az őszinteségi rohamom? Faszom se tudja, de az is biztos, hogy jól esett kimondani valakinek. De nem lehet...Nem lehet, hogy 3 nap ismertség után beleessek egy lányba, akiről még alig tudok valamit. Csak azt, hogy vonzódom hozzá.
Mivel elkezdődött a feladat, mindenki valami nyugis hely után kutatott, ezért nekünk Benjivel volt egy óra szünetünk, amikor kicsit a papírmunkákkal foglalkozhattunk és nyugisan megbeszélhettük, hogy kit tartunk a legjobbnak.
-Tudom, hogy bírod Emilyt és tényleg nagyon jó táncos, de szerintem Tina esélyesebb lenne.. -mondta miközben aláírt egy jelenléti papírt. Vállat vontam, mert végül is, nekem csak jó lenne, ha nem Em kerülne be, ugyanis akkor nem munkatársak lennénk, és nyugodt szívvel nyomulhatnék rá. Viszont tudom, hogy mennyire akarja ezt a helyet, ezért ötletem sem volt, hogy mit kéne tennem, vagy mondanom.
-Igazad van...De azért várjuk meg a mai feladat végét is! -mosolyogtam rá, majd az asztalon lévő vízbe jóízűen belekortyoltam. -És fiúk közül? -kérdeztem félve, de erre mind a ketten tökéletesen tudtuk a választ.
-Mike Jenner. Egyértelműen! -mondta ki végül, amire én is gondoltam. Kegyetlenül utáltam a srácot, de nem hagyhattam, hogy ezért ne kerüljön be a Dance Clubba. Tökéletesen mozgott, ritkán látni ilyen tehetséget, szóval szerintem is egyértelmű volt a továbbjutása. Attól, hogy a munka nehezen fog közöttünk zajlani, nem foszthatom meg az álmától úgy, hogy mondjuk lebeszélem Benjit Mike-ról.
-Ja, ő szerintem 100%-ban bent van. De azért kíváncsi leszek mit alakítanak ma... -vontam vállat.
Még perceken keresztül ültünk, iratokat intéztünk, de már nagyon untam az agyamat. Elővettem a telefonomat, és lőttem gyorsan egy képet, amit kitettem instára. Nem írtam ki hozzá semmit, csak egy olyan táncoló lányos emojit tettem a képhez. Igen, egy lányt.
Aztán megnéztem a híreket és kerek szemekkel ültem fel, mert nagyon meglepett amit olvastam.
-Minden oké? -kérdezte Ben, de még mindig olvastam, szóval nem nagyon tudtam neki válaszolni.
A cikkben rólam írtak, ami nem is volt nagyon meglepő, de a másik személy Emily volt. Egy képet lehetett látni, ahogy kézen fogva távozunk. A szövegben pedig röviden leírták, hogy van egy titokzatos személy az életemben.
Na ezt nem akartam. Nem akartam Őt is belekeverni a médiába. Nem akartam, hogy megtapasztalja, milyen, ha a média uralja az életedet. Az volt a szerencsém, hogy a nevét nem tudták kideríteni, mert ha az kiderül, akkor nincs megállás, Őt is magával fogják rántani. Ezt pedig mindenképp el akartam kerülni, de kicsi volt az esély arra, hogy ne találják meg. Valamelyik ismerőse beköpi, vagy valaki innen a Dance Clubból elmondja a nevét és ennyi. Kérdezgetik, interjút akarnak vele, fotózgatják és szerencsétlen átéli azt, amit én már kb. 7 éve élek. Nem tehetem ki ekkora tehernek, nem sodorhatom ebbe bele.
-A kurva életbe! -indultam el kifelé, mert beszélnem kellett vele. Benji szerintem már hozzá szokott a furcsa kirohanásaimhoz, mert még mindig értetlenül meredt rám, majd megrázta a fejét és utamra engedett.
A nagyteremben 5 páros próbált, de egyik sem ők voltak.
Tovább haladtam, behallgattam rengeteg terembe, mire nagy nehezen meghallottam Emily nevetését kiszűrődni egy ajtó mögül. Be is nyitottam, de vagy nem vettek észre, vagy nem akartak észre venni.
Éppen egy lépést gyakoroltak ami egészen jól passzolt a dalhoz és ahogy tovább haladtak, meglepett az összhang közöttük. Mosolyogva lepacsiztak, mert tökéletesen egyszerre csinálták a mozdulatot, mire Mike megragadta Emi derekát, magához húzta és elkezdte csikizni. Fintorogva léptem egyre közelebb hozzájuk, mire a nevetéstől kipirosodott lány döbbenten nézett rám, majd kimászott Mike szorításából.
-Emi, beszélnünk kéne! -mondtam teljesen nyugodtan. Mind a ketten összeráncolt szemöldökkel figyeltek, és Mike szinte ösztönösen közelebb lépett a lányhoz.
-Most..éppen próbálunk, bocs -vont vállat lazán és hátat fordított nekem Emily.
-Jó, most leszarom, hogy próbáltok, gyakoroltok, fasz tudja. Így is jó lesz és még rengeteg időtök van. Két percet kérek, semmi többet -mentem oda hozzá és megragadtam a vállát. Szerintem érezte, hogy most azért komolyabb dologról van szó, mert félig hátrafordult és a szemembe nézett.
-Nem hallottad, hogy most nem ér rá? -kérdezte erélyes hanggal Mike.
-Senki nem kíváncsi rád már bocs. És Emihez beszéltem -vontam fel a szemöldökömet, mire a srác beállt a lány elé, mintha az ő "tulajdona" lenne. Felidegesített? De még mennyire...
-Nem szereti, ha Eminek szólítják!
-Nekem mégis megengedi. -mosolyodtam el féloldalasan.
-Mike, nyugi már! -lépett elő Em mögüle -Miről akarsz beszélni?
-Négyszemközt kéne, ha nem baj. -pillantottam Mikera, aki összeszorított állkapoccsal vizsgált.
-Rendben, menjünk.. -indult el, de hirtelen "valaki" visszarántotta.
-Emily, el ne menj már! Még meg kéne csinálni a feladatot, neked ez nem fontos? -lépett a lány elé és szinte suttogta a szavakat. Nagyon vissza akarta tartani.
-Mike, mi bajod van? Most miért vagy ilyen..más? Két perc, semmi több, nyugalom -kezdtek el kettesben társalogni, aminek természetesen én is fültanúja voltam, de nem akartam addig beleszólni, ameddig nem kerülök én szóba. Majd ők elintézik egymás között, Emily úgyis kiosztja, ha baja van.
-Kérlek..ne hagyd már magad. Nem látod mit csinál? -kezdte kicsit hangosabban, pont úgy, hogy meghalljam -Állandóan basztat, piszkál, és megállás nélkül körülötted van, csak azért, hogy megnehezítse a dolgodat és ne kerülj be a Clubba. Hát nem látod? Csak visszatart az álmodtól! -mondta határozottan, mire konkrétan leesett az állam a meglepettségtől.
-Mi a faszról beszélsz? Ugye tudod hogy konkrétan a kezemben van a jövőd, úgy pattogj itt nekem!-löktem félre a lányt, hogy most én állhassak szemben Mikeal.
-Ezt csinálod. Én elismerem, sok mindent elértél az életben, de nem kéne ennyire elszállnod magadtól és azt hinned, hogy attól még, hogy te vagy a híres Justin Bieber, akitől minden lánynak benedvesedik a bugyija, már bármit megkaphatsz. Vagy bárkit! -mutatott a döbbent lányra.
-Na jó, leállnátok? -lépett közénk, de akkor nem érdekelt különösebben. Végig Mike szemébe néztem és a levegővételem is felgyorsult, de próbáltam higgadtságot mutatni.
De akkor egy pillanatra ránézett a lányra és az okozta a vesztét. Mert azzal a nézéssel mindent beismert.
-Zavar, hogy csak barátként néz rád igaz? -vontam fel a szemöldökömet.
-Miért zavarna?
-Mert belezúgtál! És zavar, hogy téged nem akar, de értem már most úgy odavan, hogy ránézek és már félig az ágyamban van! -nevettem fel.
-Neked ehhez kurvára nincs közöd! Mellesleg nem tudom miért hiszed ezt, jobban odafigyelek Rá, mint te. Te csak kihasználod!
-Jobban odafigyelsz Rá??! -néztem rá hitetlenül és egy gúnyos kacaj hagyta el a számat. -Nem is tudom a tegnap estét kivel töltötte...Hogy ki vigyázott Rá és ki gondoskodott Róla...
-Mi? -döbbent le teljesen és értetlenül Emilyre pillantott, aki vöröslő fejjel, dühösen meredt hol rám, hol Mikera.
-Befejeznétek végre?! -ordította el magát, félrelökve engem.
-Hagyd Őt békén!- nézett rám erőszakosan a pöcsfej.
-Neked kéne leszállnod Róla. Nem birtokolhatod!
-Nem én vagyok kettőnk közül az, aki ki akarja sajátítani -vont vállat lazán.
-Na jó, elég lesz ebből! -lépett közénk Emily. -Justin menj innen kérlek! Mike, mi meg fejezzük be azt a kibaszott táncot, mert így nem fogunk haladni. És örülnék, ha mindketten leszállnátok egymásról és rólam is!
-Emi, fontos dologról lenne szó, tényleg beszélnünk kéne! -fogtam meg a kezét, de elrántotta azt.
-Készülnünk kell.. -kezdte
-Beszélnünk kell! -vágtam a szavába.
-Justin könyörgöm, menj már innen!-szólalt meg újra Mike.
-Már mondtam, hogy csak 2 percet kérek, ne verd már magad itt ennyire!
-Már lassan 10 perce itt vagy, és Mi nem érünk rá erre.
-Igaza van... -vont vállat Em.
-Jó, akkor menjetek nyalni egymást, nem is értem minek jöttem ide. Leszarom már mi lesz veled -mutattam dühösen a velem szemben álló lányra. -Legyetek boldogok!
-Már mondtam, hogy Mikeal, csak barátok vagyunk! -toporzékolt Emily cseppet sem higgadtan.
-Barátok? Úgy lesi a seggedet, mintha hirdető tábla lenne, hol a faszomba barátság ez?
-Leállhatnál, semmi közös ehhez az egészhez! -jött oda újra Mike és most közelebb állt hozzám. -Hagyd Őt békén, érted?
-Mert, ha nem mi lesz? Szólsz anyucinak, pöcsfejű? -válaszoltam gondolkodás nélkül, miközben farkasszemet néztünk. Rossz szokásom, hogy mikor ideges vagyok, szidok mindenkit és meggondolatlanul cselekszek, vagy beszélek. Most is valami ilyesmi történt.
-Minek neveztél? -szorította össze az állkapcsát.
-Elismételjem megint? -vontam fel a szemöldökömet ökölbe szorult kézzel.
![]() |
| Ő Mike Jenner:) |
- Nézd Mike Jenner! -kezdtem kifújva a levegőt. -Nem tudom, hogy tisztában vagy-e azzal, hogy én már most kirúgathatlak innen a picsába. De nem teszem, csak azért, hogy együtt ellehessetek. -mutattam Emilyre, majd rászegeztem a tekintetem. -Tényleg fontos dologról akartam beszélni, de a lófasz fog Neked könyörögni, hogy beszéljünk. Akkor majd rájössz, de hozzám aztán ne fuss, én megpróbáltam volna megbeszélni, ezek után Egyedül kell megbirkóznod majd a következményekkel. -emeltem fel a kezem "védekezőn" majd hátat fordítottam és kimentem. -Sok sikert! És én jobban vigyáznék a számra a helyedben Mike! -kiáltottam még utoljára hátra sem nézve, majd bevágtam magam mögött az ajtót dühösen.
Ideges voltam, nem akartam elhinni, hogy így beszélt velem az a kis féreg, és ennyire befolyásolni tudta Emilyt. Azt is tudtam, hogy azzal, hogy gondolkodás nélkül beszéltem, teljesen elárultam magam és lelepleztem magam Mike előtt. De már nem is érdekelt. Már akkor, semmi nem foglalkoztatott különösebben.
Pár helyre még benéztem, nem is tudom igazából miért, de azért meglestem, hogy mások hogy haladnak. Mindenki szorgosan készült, nem mondtam véleményt senkiéről sem, csak, ha esetleg valamit építőjelleggel mondtam. Boldogan nézett rám mindenki, amint elhaladtam mellettük, köszöngettek és tanácsokat akartak kérni, de mondtam, hogy nem igazából segíthetek, de ahol tényleg katasztrófa volt a helyzet, kénytelen voltam odafigyelni és segíteni.
Hiába kötöttem le magam, megállás nélkül más járt a fejembe, addig a percig, ameddig meg nem szólalt a telefonom és meg nem láttam Scooter képét és nevét. Előre tudtam mit akar majd mondani.
-Csááááá -köszöntem, majd visszaindultam az irodába, ahol Benji volt.
-Tesóó, mondtam, hogy benne lesztek a tv-ben...Mondtam! -kezdte és nem tűnt valamiért annyira dühösnek, mint amire számítottam.-Ebből most hogy jössz ki? Úgy volt megbeszélve, hogy hagyod a csajokat, hogy ne kavarjon nagy port. Te is tudod, hogy most egy csaj nem tenne jót a karrierednek, nem szabad becsajoznod. Este még elnéztem, mert részeg voltam és különleges alkalom volt, de basszus, mindenkit felkavart, hogy egy titokzatos lánnyal láttak és mindenki arra kíváncsi, hogy mégis ki lehet az! Ki fog derülni, kérdezősködni fognak, interjúkat akarnak, válaszokat akarnak! Könyörgöm kerüld el azt a szőkét..
-Nem tehetem. -vágtam a szavába azonnal és közben beértem az irodába is. Benji éppen a telefonját nyomkodta, érkezésemre felfigyelt, de amint leültem mellé a székbe, folytatta elkezdett tevékenységét.
-Miért is?
-Mert itt van. A Dance Club egyik jelentkezője. -mondtam ki végül, mire hallani lehetett szinte, ahogy kattog Scoo agya.
-Nem baaj, mindenhol azt nyilatkozod, ha kérdezik, hogy csak egy kis kiruccanás volt, semmi komoly. Hagyod is, nem kezdesz ki a kis csajjal, és úgyis elfelejtik az egészet. És persze beszéld meg vele, hogy semmilyen felkérést ne fogadjon el, és ne nyilatkozzon sehol semmit Rólatok, ha kérdeznék. És hagyjátok egymást békén!
-Rendben. -mentem bele szinte azonnal.
-Na! -állt meg egy pillanatra menedzserem -Mi történt?
-Öhm..semmi? -kérdeztem vissza értetlenül.
-Túl gyorsan rávágtad, hogy rendben!
-Mert így is van -vontam vállat, amit persze ő nem láthatott.
Igaza volt Scooternek. Nem vihettem bele a bajba, csak az volt a bökkenő, hogy azt se bírtam tétlenül nézni, hogy Mike elveszi előlem. Ilyet még senki nem tett, és nem is akartam, hogy ő legyen az első. De az a srác eléggé megnehezítette a helyzetemet, kegyetlenül az utamban állt, még csak beszélni se beszélhettem Emi-vel. A végén még azt is megtiltja, hogy ránézzek, vagy mi?
-Minden oké? -kérdezte Benji, mikor letettem a telefont és hanyagul hátravágtam magam.
-Nem igazán. Tegnap smároltam Emilyvel és most tele van vele a média, Mike meg azt sem hagyja, hogy beszéljek vele. Mindegy, majd írok neki. Vaaaagy... -jutott hirtelen eszembe az a kis ötlet, hogy miután lement ez az egész, simán átugorhatnék hozzá.
-Te jó ég, mit tervezel már megint? -ráncolta össze a szemöldökét Ben.
-Semmi olyat, ami bárkiben is kárt tenne! -nyugtattam meg mosolyogva.
-Na, erre a válaszra vártam. Még van fél óránk, arra gondoltam, hogy mi lenne, ha táncolnánk nekik valamit mielőtt megnézzük a csapatokat, hogy kicsit ellazuljanak? -nézett rám kérdőn, mire válasz helyett, csak szélesen rámosolyogtam és lepacsiztunk egyet.
Felálltunk a terem közepére, Benji elinditotta Jonas Blue - Perfect Strangers című számát, mert semmiképp sem a saját zenémre szerettem volna táncolni. Most valahogy ahhoz nem volt kedvem, úgyis elégszer fogom még hallani a hangomat.
Szóval, beálltunk középre, és Benji a laptopját odahozta, és egy egyszerű, két és fél perces koreót mutatott, amit még régebben az egyik fellépésemen csináltunk közösen.
Elindította a zenét, átismételtük a lépéseket az elejétől, de volt néhány hely, ahova a változás mindenképp kellett.

Elszórakozgattunk egy picit Bennel, tánc közben jókat röhögtünk, de persze tök jól meg is értettük egymást, szóval nem esett nehezünkre, hogy egyszerre tegyünk meg néhány lépést. Közben időm sem volt másra gondolni, és nem is akartam.
Én is imádtam a táncot. A zene mellett a kedvenc elfoglaltságom volt, kiskorom óta szerettem a színpadon lenni, táncolni, énekelni, a középpontban lenni. Ezért is örültem, hogy ezen a válogatón én is részt vehettem, pedig nekem csak annyi benne a szerepem, hogy akit kiválasztottunk, az is majd jövő hónaptól velem fog együtt dolgozni.
-Szerintem megvagyunk! -mosolygott Benji, és egy üveg vizet a kezébe vett, majd úgy ült le a székbe.
-Fasza lesz! -foglaltam helyet mellette és közben megállás nélkül a dalt énekeltem.
Maybe we-re a perfect strangers. Maybe it's not forever.
-Na, megyek, jelzek mindenkinek, hogy jöjjenek vissza, lejárt az idő. -lépett a falhoz Ben, ahol benyomott egy gombot, majd elkezdett beszélni arról, hogy mindenki menjen a nagyterembe. A hangszórókból a hangját be lehetett hallani, szóval biztos volt, hogy mindenki megkapta az üzenetet.
Felálltam a székből és túlfűtött állapotom miatt, táncolva indultam el kifelé, mert a zene még mindig az agyamban járt.
Benjivel kimentünk, vagyis..inkább "kimozogtunk" a nagyterembe , ahova lassan beérkezett mindenki. Tekintetem azonnal megtalálta Emit, aki kellemetlenül álldogált, de amint megtaláltuk egymást a szemünkkel, kivételesen most én voltam, aki másfelé pillantottam.
-Sziasztok, remélem mindenkinek sikerült teljesítenie a kihívást! -tapsolt párat szokásához híven Ben, majd elkezdte felolvasni a neveket, hogy leellenőrizze, mindenki megérkezett-e. -Most, hogy mindenki itt van, Justinnal készültünk egy kis műsorral! -vigyorgott rám, mire mindenki rivalgásba tört ki. Tapsoltak, sikoltoztak, amikor elindította Benji a zenét.
-Nézzétek el nekünk, kevés időnk volt felkészülni és..Benji még eléggé kezdő. -húztam féloldalas mosolyra ajkaimat, és a többiek "húúú"-zását követően, felvont szemöldökkel fordult felém Benji.
-Igen? Tényleg így gondolod? -kérdezte mire határozottan bólintottam és megrántottam a vállamat.
-Na gyere, bizonyíts kistökű! -tárta szét a kezét Benji.
A táncosok egy kört alkotva beálltak, aminek a közepén mi voltunk. A zene ritmusára lassan elkezdtem mozogni, majd énekeltem is, mire újra taps tört ki.
-Na, az éneklést későbbre tartogasd, nehogy elmenjen a hangod!
-Legalább én tudok énekelni. -kacsintottam, majd mind a ketten elkezdtünk táncolni.
Amit előzőleg begyakoroltunk, most tökéletesen adtuk elő, egyikünk sem rontott, de hol én álltam le, hogy ő tudjon érvényesülni, vagy fordítva, de a legvégét közösen toltuk végig. Közben a körülöttünk levők végig izgatottan néztek minket, énekeltek, és volt aki szintén elkezdett a helyén állva mozogni.
A szám végén picit fáradtan álltunk le, majd mosolyogva pacsiztunk és gyors mozdulattal tököncsaptam, aminek következtében hatalmas nevetés hallatszott a teremben, mert Ben összehúzódva állt meg, majd igaz, hogy fájdalmas fejet vágott, mégis pici mosollyal pillantott fel
rám.
-Most meghalsz..-suttogta, de elsőre nem hallottam, így picit közelebb mentem hozzá.
-Tessék? -kérdeztem vigyorogva és lehajoltam hozzá, de akkor már késő volt. Hirtelen felegyenesedett és elkezdett felém menni, mire hátat fordítva elkezdtem futni ki a kör közepéből. Szerencsére a többiek azonnal vették a lapot és egy kis folyosót csináltak, amin kifuthattam, nyomomban Benjivel. Röhögve fordultam hátra, hogy megnézzem, merre jár, és mikor megfordultam nagy erővel belevágódtam valakibe. Mind a ketten nagyot estünk és hirtelen fel sem fogtam mi történt.
-Ahhh...a faszom..- nyögtem ki végül. A fejem zúgott, éreztem, hogy mindenki közelebb jön, és azonnal kérdések ezrei bombáztak meg.
-Minden rendben?
-Justin..Úristen, segítsünk neki!
-Felvettétek videóra?
-Én igen, majd átküldöm.
-Justiiiiin, fáj valamid?
És ehhez hasonló kérdéseket hallottam, de amint jobban kinyitottam a szemem, láttam, hogy akiben felbuktam Emily volt. Már meg sem lepődtem, valami miatt az élet állandóan összehozott minket. Összehúzott szemöldökkel feküdt, és amíg hozzám azonnal odarohantak a lányok és felsegítettek, hozzá Mike lépett és kinyújtva a kezét felállította.
-Minden rendben srácok? -sietett oda Benji és aggódva pillantott Ránk.
-Jól vagyok! -nyöszörögtem, de annak ellenére, hogy ezt kijelentettem, máris körém gyűltek a táncosok és aggódva figyeltek.
-Emily minden oké? -kérdeztem kiszabadulva az egyik lány öleléséből, aki csak úgy random gondolt egyet és egy "gyógyító öleléssel" akart segíteni, amikor elmondtam, hogy jól vagyok. Emily Mike-ba kapaszkodva harapdálta az alsó ajkát.
-Kicsit menjetek távolabb, hagyjatok helyet! -kiáltotta Benji, mert ő is látta, hogy valami nincs rendben Emivel.
-Nem tudok ráállni a bal lábamra... -mondta halkan és olyan dühösen és fájdalmasan nézett rám, hogy tudtam, elrontottam mindent.









